CLXXI. fejezet

Csaitraratha Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Mialatt a dicső Pándavák álöltözetben éltek, egy alkalommal meglátogatta őket Szatjavatí fia, Vjásza.

2. Amikor az ellenségek fenyítői látták, hogy közeledik, elébe mentek, fejet hajtottak, és imádták őt. Azután megálltak előtte, összetett kezekkel.

3. A Rsi parancsára mindannyian leültek. A Rsit nagyon elégedetté tették Prthá álöltözetben élő fiai, ezért vidáman így szólt hozzájuk.

Vjásza szólt

4. Ó ellenségek fenyítői, követitek az erény és a szentírások útját? Imádjátok a bráhmanákat? Nem mulasztjátok el hódolatban részesíteni azokat, akik hódolatot érdemelnek?

Vaisampájana szólt

5.A dicső Rsi még sok mindent elmondott az erényről és a kötelességről, azután így szólt,

Vjásza szólt

6. Élt az erdőben egy dicső Rsi, akinek volt egy karcsú derekú, szép csípőjű, finom szemöldökű, nagyon érdemdús lánya.

7. Saját (korábbi születésében elkövetett) tettei következtében nagyon szerencsétlen volt. Ez a szép, szűzies leány nem kapott férjet.

8. Bánatos szívvel aszkétikus gyakorlatokba fogott, és az volt a célja, hogy férjet szerezzen. Szigorú aszkézisével elégedetté tette Sankarát (Sivát).

9. Ez az emelkedett lelkű (Istenség) így szólt ehhez a dicső leányhoz, „Mondd el, mi a kívánságod. Légy áldott; én Sankara vagyok, és biztosan teljesítem.”

10. A leány újra meg újra ezt mondta ennek a nagy Istenségnek, „Adj nekem egy kiváló férjet.”

11. Ekkor a nagy szónokok legkiválóbbja, Isana (Siva) így felelt, „Ó áldott hölgy, öt férjed lesz a Bharata hercegek közül.”

12. A leány így szólt az Istenséghez, aki ezt az ajándékot adományozta neki, „Ó Istenem, ó Uram, én csak egy férjet szeretnék, a te kegyedből.”

13. Az Istenség ismét megszólította, és ezeket a kiváló szavakat mondta neki, „Ötször is elmondtad, 'adj nekem férjet.'

14. Így aztán be is következik egy másik születésedben az, amit most mondtam.” Ez a félistenekhez hasonló leány született meg Drupada nemzetségében. A hibátlan Krsná, Prisata leszármazottja mind az ötötöknek (a Pándaváknak) a felesége lesz.

15. Ó nagyon hatalmas hősök, menjetek el a Panycsálák városába, és éljetek ott. Nem kétséges, hogy nagyon boldogok lesztek, ha elnyeritek őt feleségül.

Vaisampájana szólt

16. A nagyon áldott nagyapa, a nagy aszkéta mindezt elmondta a Pándaváknak, üdvözölte őket és Kuntít, majd visszament arra a helyre, ahonnan jött.

Így végződik a százhetvenegyedik fejezet, Vjásza tanácsa, az Adi Parva Csaitrarathájában.