CLXX. fejezet

Csaitraratha Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Ennek hallatán Kuntí fiai úgy érezték, mintha dárdákat döftek volna a szívükbe. Ezek a hatalmas férfiak elvesztették elméjük békéjét.

2. Amikor ez az igaz hölgy, Kuntí láttam, hogy a fiait milyen aggodalom gyötri, így szólt Judhisthírához.

Kuntí szólt

3. Már sok-sok éjszakát eltöltöttünk ennek a bráhmanának a hajlékában; nagyon kellemesen éltünk ebben a szép városban, sok emelkedett lelkű ember alamizsnáján.

4. Ó ellenségek fenyítője, sokszor láttuk a szépséges erdőket és ligeteket az országban ebben a részében.

5. Nem lenne olyan nagy öröm, ha mindig csak ezeket néznénk. Ó Kuru hősies leszármazottja, manapság már alamizsnát sem kapni olyan könnyen, mint régen.

6. Ó áldott, ha Panycsálába szeretnél menni, menjünk oda. Ó Hős, azt még nem láttuk – biztosan nagyon szép.

7. Ó ellenségek pusztítója, hallottuk, hogy Panycsálában könnyen lehet alamizsnát szerezni, és Dzsagmaszena király nagyon odaadóan szolgálja a bráhmanákat.

8. Az a véleményem, hogy nem kell sokáig egyhelyben lakni. Ezért, ó fiam, menjünk oda, ha neked is úgy tetszik.

Judhisthíra szólt

9. Nekünk mindig nagyon jó az, ami a te véleményed és parancsod. Csak azt nem tudom, hogy az öcséim is hajlandóak-e odamenni.

Vaisampájana szólt

10. Kuntí Bhímaszenával, Ardzsunával és az ikrekkel (Nakulával és Szahadevával) is beszélt a (javasolt) utazásról, ők pedig azt mondták, „Úgy legyen.”

11. Ó király, Kuntí felajánlotta a tiszteletét a bráhmanának, és elindultak a dicső Drupada szépséges városába.

Így végződik a százhetvenedik fejezet, Indulás Panycsála országába, az Adi Parva Csaitrarathájában.