CLXIX. fejezet

Csaitraratha Parva (folytatás)

A bráhmana szólt

1. Drupada király szomorú elmével, bánattól sújtottan járta végig sok bráhmana asramját – akik mind kiválóan értettek az áldozati szertartásokhoz.

2. Bánattól sújtottan, utód után sóvárogva, minden nap ezt gondolta, „Ó jaj! Nincs kiváló fiam.”

3. Egyre ezt mondogatta kétségbeesésében, „Szégyen a gyermekeimre és a rokonaimra!” Állandóan sóhajtozott, és azon gondolkodott, hogyan állhatna bosszút Dronán.

4-6. Ó Bharata leszármazottja, ez a kiváló király (Drupada) még ennyi töprengés után sem jött rá, hogyan vehetne erőt a maga ksatrija hatalmával Drona vitézségén, fegyelmén, tudásán és érdemein. Utazgatásai során végül eljutott egy bráhmana remetetanyájára, a szent Gangesz partján. Nem volt ott olyan bráhmana, aki ne lett volna sznátaka, ne tartotta volna be a szilárd fogadalmakat.

7. A dicső király megismerkedett két bráhmanával, név szerint Dzsadzsával és Upadzsadzsával. Mindketten szilárd fogadalmakat tettek, önfegyelmezettek voltak, és mindketten a legmagasabb rendhez tartoztak.

8. Kasjapa nemzetségéből származtak, és tanulmányozták a szentírásokat. Ez a két bráhmana Rsi valóban képes volt arra, hogy segítsen a királynak.

9. Érzékein uralkodott, teljes komolysággal imádta és szolgálta őket. Tudva, hogy kettejük közül a fiatalabb sokkal kiválóbb,

10. állandóan a szilárd fogadalmú Upadzsadzsát imádta, mindent felajánlott neki, amit csak kívánt, lábainál szolgált, és nagyon kedvesen beszélt vele.

11. Illő formában imádta, majd így szólt Upadzsadzsához, „Ó bráhmana, ha elvégzed azt az áldozatot, amelytől olyan fiam születik, aki megölheti Dronát,

12. Ó Upadzsadzsa, ha ezt megteszed – tízezer tehenet adok neked.

13. Ó bráhmanák legjobbja, kész vagyok arra, hogy mindent megadjak neked, ami eszedbe jut, vagy ami neked kedves. Efelől nincs kétség.”

14. A Rsi így felelt ezekre a szavakra? „Nem tehetem.” Drupada azonban tovább imádta és szolgálta őt.

15. Ó király, egy év elteltével a kétszer születettek legjobbja, Upadzsadzsa kedves szavakkal szült Drupadához,

16. „Bátyám a sűrű erdőben barangolt, és felvett egy gyümölcsöt, amely lehullott a földre. Nem tudta, hogy tisztátalan.

17. Én azonban utána mentem, és megláttam ezt a méltatlan tettét. Soha nincsenek aggályai, elvesz minden tisztátalan dolgot.

18. Elvette ezt a gyümölcsöt is, nem látott semmi bűnös természetű helytelenséget. Aki egy dologban nem tartja meg a tisztaságot, várhatóan nem tartja be más dolgokban sem.

19. Amikor a tanító házában élt és a szentírásokat tanulmányozta, minden lelkiismereti aggály nélkül, gyakran megette mások ételmaradékait.

20. Állandóan arról beszél, milyen nagyra tartja az ételt; nem gyűlöl semmit. Ebből úgy gondolom, hogy földi vagyonra vágyik.

21-22. Ó király, fordulj hozzá, ő majd elvégzi érted az áldozatokat.” A királynak ugyan nem volt jó véleménye Dzsadzsáról, mégis elment a házába. Imádva azt, aki imádatra méltó, így szólt hozzá, „Ó uram, adok neked nyolcvanezer tehenet;végezd ez az áldozatokat. Drona az ellenségem; eléget ez az érzés. Hűtsd le a szívemet.

23. Ez a kiváló, Védákban jártas ember (Drona) jól bánik még a Brahma-fegyverrel is. Összevesztünk a barátságon, és ebben a viszályban legyőzött.

24. Bharadvádzsa nagyon értelmes fia (Drona) most a Kuruk fő tanítómestere. Egyetlen ksatrija nem jobb nála ezen a világon.

25. Nyilaival minden élőlényt megölhet, íja hat láb hosszú és nagyon pompásnak látszik.

26. Ez az emelkedett lelkű nagy íjász, Bharadvádzsa bráhmana-öltözetet viselő fia (Drona) megsemmisíti a ksatriják hatalmát.

27. Éppen úgy meg akarja semmisíteni a ksatrijákat, mint Dzsamadagni fia, Parasuráma. Nincs ember a földön, aki legyőzhetmé karjai borzalmas erejét.

28. Mint a ghível táplált lobogó tűz, Drona a bráhmanák és a ksatriják erejével egyaránt rendelkezik, minden ellenfelét elemészti a csatában.

29. A te bráhmana-hatalmad azonban jobb, mint az övé, még akkor is, ha azt ksatrija-hatalommal egyesíti. Én nagyon elmaradok Dronától, mivel nekem csak ksatrija-hatalmam van, ezért arra kérlek, add nekem a te bráhmana-hatalmadat.

30-31. Ó Dzsadzsa, te sokkal jobb vagy bráhmana-hatalomban, mint Drona, ezért arra kérlek, végezd el nekem azt az áldozatot, amelytől olyan fiam születik, aki legyőzhetetlen, aki meg tudja ölni Dronát a csatában. Kész vagyok arra, hogy tíz koti tehenet adjak neked.” „Úgy légyen”, mondta Dzsadzsa, és mindent összeszedett, ami a kérdéses áldozathoz kellett.

32. Tudta, hogy ez nagyon komoly dolog, ezért támogatást kért Upadzsadzsától, aki semmire sem vágyott. Ezután megígérte, hogy elvégzi az áldozatot, amely elpusztítja Dronát.

33. Ekkor a nagy aszkéta Upadzsadzsa elmondta a királynak (Drupadának), mi minden kell az áldozathoz, hogy utódokat nyerjen.

Upadzsadzsa szólt

34. Ó király, fiad születik, aki nagyon vitéz lesz, nagyon heves, nagyon erős, ahogyan kívánod.

A bráhmana szólt

35. Drupada király, aki mindenképpen olyan fiúra vágyott, aki megöli majd Bharadvádzsa fiát (Dronát), megtette a szükséges előkészületeket, hogy a kívánsága teljesüljön.

36. Ezután Dzsadzsa ghít öntött az áldozati tűzbe, és odaszólította a királynőt, „Ó királynő, ó Prisata menye, gyere ide, egy fiú és egy leány jött hozzád.”

A királynő szólt

37. Ó bráhmana, a szám tele van sáfránnyal és más illatszerekkel; testemet jóillatú kenőcsökkel kenték be; most éppen nem vagyok alkalmas arra, hogy elfogadjam az áldozati ghít, amelytől utódokat kapok. Ó Dzsadzsa, várj egy kicsit, hogy minden sikeres legyen.

Dzsadzsa szólt

38. Akár jössz, akár vársz, miért ne teljesülne be ennek az áldozatnak a célja, amikor én már elkészítettem a felajánlást, Upadzsadzsa pedig szentesítette a mantráival!

A bráhmana szólt

39. E szavakkal az áldozópap (Dzsadzsa) beleöntötte a felajánlást a tűzbe. A lángol köozül kiemelkedett egy félistenekhez hasonló fiú.

40. Olyan ragyogó volt, mint a tűz; rémület fogta el azt, aki ránézett. A fején koronát viselt, testén pedig kiváló páncélt; kardot, íjat és nyilakat viselt; és gyakran hangosan felmordult.

41. Amint megszületett, kapott egy kiváló kocsit, és elrobogott. Erre a Panycsálák örömükben kiáltozni kezdtek, „Áldott, áldott.”

42-43. Úgy tűnt, még a föld sem bírja elviselni az őrülten boldog Panycsálák súlyát. Csodálatos hang szólalt meg az égből: „A herceg Drona pusztulására született. El fogja oszlatni a Panycsálák minden félelmét, elterjeszti a hírüket. Megszünteti a király bánatát is.”

44. Az (áldozati) oltárból kiemelkedett egy jó szerencsével áldott leány, Panycsalí, aki nagyon szép volt, nagy, mosolygó szemekkel,

45. arcszíne sötét volt, szemei, mint a lótuszlevelek, haja kék és göndör, körmei szépen formáltak, olyanok, mint a ragyogó vörösréz, szemöldökei gyönyörűek, keblei gömbölyűek, combjai karcsúak.

46. Igazi mennyei leány született meg az emberek között. Testéből a kék lótusz édes illata áradt, amit már két mérföld távolságból érezni lehetett.

47. Szépségének nem volt párja ezen a földön. A devák, a Dánavák és a Jaksák is megkívánhatták volna ezt a mennyei szépséget.

48. Amikor ez a szépcsípőjű leány megszületett, a láthatatlan hang így szólt, „Ez a sötét bőrű szépség minden nő között a legkiválóbb lesz, a ksatriják pusztulásának oka.

49. Ez a karcsú derekú hölgy idővel a félistenek munkáját végzi el. Sok félelmet kelt majd a Kurukban.”

50. Ennek hallatán a Panycsálák hosszan elnyújtott, oroszlánüvöltést hallattak. A föld már nem is bírta elviselni az őrülten boldog Panycsálák súlyát.

51. Prasita menye látta ezt a kettőt (a fiút és a leányt), és mivel magának akarta őket, odament Dzsadzsához, és így szólt, „Senki mást ne ismerjenek anyjuknak, csak engem.”

52. Dzsadzsa jót akart tenni a királlyal (Drupadával), ezért így szólt, „Úgy legyen.” Ekkor a bráhmanák, akik minden kívánsága teljesült (annyi adományt kaptak), elnevezték ezt a két gyermeket.

53. (Azt mondták), „Mivel Drupada fia rendkívül vakmerő, és mert úgy született, mint Djumna, természetes páncéllal, nevezzük el Dhrtadjumnának.

54. A leány arcszíne sötét, nevezzük ezért Krsnának.” Így született meg Drupada fia és leánya a nagy áldozatban.

55-56. Ezután Drona ezt a Panycsála herceget, Dhrstadjumnát elvitte a maga házába, és megtanította minden fegyver használatára – ezzel viszonozta, hogy elvette Drupada fele királyságát. Bharadvádzsa dicső fia úgy tartotta, hogy a végzet kikerülhetetlen, ezért azt tette, ami örökre híressé teszi.

Így végződik a százhatvankilencedik fejezet, Dhrstadjumna és Draupadí születése, az Adi Parva Csaitrarathájában.