CLXVI. fejezet

Vaka-badha Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Bhíma kettéhasította a hegynagyságú Vakát, aki félelmetes ordításokkal kiszenvedett.

2. Ó király, a ráksasza rokonai megrémültek a zajtól, és szolgáikkal együtt kijöttek házaikból.

3. Valamennyi fegyverforgató legjobbja, Bhíma látta, hogy a rémülettől egészen elvesztették az eszüket, megvigasztalta őket és megígértette (hogy felhagynak az emberevéssel).

Bhíma szólt

4. Nehogy megint embert öljetek. Ha megteszitek, így haltok meg (mint Vaka).

Vaisampájana szólt

5. Ó Bharata leszármazottja, a ráksaszák megigérték neki, ahogyan kívánta, mondván, „Úgy legyen.”

6. Ó Bharata leszármazottja, ettől fogva a városlakók azt látták, hogy a ráksaszák nagyon békésen viselkednek az emberekkel szemben.

7. Ekkor Bhíma felkapta a halott emberevőt, és amikor senki sem látta, felrakta a város egyik kapujára. Aztán elment.

8. Amikor a ráksasza rokonai látták, hogy Bhíma rendkívül erős és még Vakát is megölte, nagyon megrémültek, szanaszét menekültek.

9. Bhíma pedig visszatért a bráhmana házába, és részletesen elmondott mindent a hercegnek (Judhisthírának), ami történt.

10. Másnap reggel a város lakói kijöttek, látták, hogy a ráksasza holtan fekszik a földön, és a testét egészen elborította a vér.

11. A polgárok haja az égnek meredt, amikor meglátták ezt a félelmetes emberevőt; akkora volt, mint egy hegyi szikla.

12. Bementek Ekacsakrába és hírt vittek; erre, ó király, a polgárok

13. fiatalok és öregek, a feleségeik kíséretében ezrével mentek oda, hogy megnézzék Vakát. Mindenki megdöbbent ezen az emberfeletti tetten. Ó király, előbb a félisteneket imádták,

14. aztán számolgatni kezdtek, kin volt a sor, ki vitt ételt a ráksaszának az előző napon. Amikor megállapították, felkeresték a bráhmanát, és megkérdezték (tud-e valamit erről a dologról).

15. Újra meg újra megkérdezték, de ez a kiváló bráhmana nem akarta kiadni a Pándavákat, ezért így felelt a polgároknak,

16. „Éppen a barátaimmal együtt búsultam azon, hogy ételt kell vinnem (a ráksaszának), amikor meglátott engem egy emelkedett lelkű, mantrákban jártas bráhmana.

17. Megkérdezte, mi a bajom, és amikor megtudta, milyen nehéz helyzetben van a város, megnyugtatott engem, és mosolyogva szólt hozzám,

18. „Ma én viszem el az ételt annak a gonosz gazembernek. Ne félts engem.” Ezt mondta,

19. aztán vette az ételt, és elment abba az erdőbe, ahol Vaka élt. Csak ő tehetette ezt, ami mindannyiunk számára olyan áldásos.”

20. Az összes bráhmana és ksatrija megdöbbent, a vaisják és a súdrk pedig nagyon megörültek.

21. A polgárok pedig visszatértek a városba. Ott éltek a Pándavák is.

Így végződik a százhatvanhatodik fejezet, Vaka megölése, az Adi Parva Vaka-badhájában.