CLXV. fejezet

Vaka-badha Parva (folytatás)

Judhisthíra szólt

1. Ó anyám, megfontoltan cselekedtél, és valóban kiváló dolgot tettél a bajba jutott bráhmana iránti együttérzésből.

2. Annyira együtt érzel ezzel a bráhmanával, hogy Bhíma biztosan megöli ezt az emberevőt, és vissza fog térni.

3. De mondd meg a bráhmanának, ne tegyen semmi olyat, amiből a város népe bármit is megsejthet. Légy óvatos, ígértesd meg vele.

Vaisampájana szólt

4. Amikor elmúlt az éjszaka, a Pándava Bhímaszena magához vette (a ráksaszának szánt) ételt, és odament az emberevő lakóhelyére.

5. Alig ért oda az erdőbe, ahol a ráksasza lakott, ez a nagyon erős Pándava (Bhíma) maga látott neki az ételnek, és hangosan kiáltozta a ráksasza nevét.

6. Bhíma szavai haragra lobbantották a ráksaszát. Dühösen odarontott Bhímához.

7. Óriási testű, nagy erejű, ádáz külsejű, vörös szemű, vörös szakállú, vörös hajú – még a föld is besüppedt, ahova lépett.

8. Szája az egyik fülétől a másikig ért, a fülei olyanok voltak, mint a nyilak, arca komor, homloka három ráncot vetett.

9. Amikor észrevette, hogy Bhíma a neki szánt ételt eszi, dühösen, nagyra tágult szemekkel és ajkába harapva szólt.

A ráksasza szólt

10. Ki az a bolond, aki a halottak országába vágyik, ki meri megenni a szemem láttára a nekem rendelt ételt?

Vaisampájana szólt

11. Ó Bharata leszármazottja, Bhímaszena megvetően mosolygott, rá se hederített a bráhmanára, hanem elfordította a fejét, és tovább evett.

12. Az emberevő félelmetes kiáltást hallatva, felemelt karokkal rontott rá, és meg akarta ölni.

13. Az ellenséges hősök megölője, Pándu fia (Bhíma) még mindig nem zavartatta magát, csak egy oldalpillantást vetett rá, és tovább ette a ráksasza ételét.

14. A ráksasza nagyon elégedetlen lett, és mindkét kezével súlyos ütést mért Kuntí fia, Vrikodara hátára.

15. Nagyon erős ütés volt, Bhíma azonban rá sem nézett, hanem evett tovább.

16. Erre a ráksasza nagyon feldühödött, kiszaggatott egy fát, és Bhíma felé rohant, hogy leüsse.

17. Az emberek legkiválóbbja, a nagyon erős Bhíma minden ételt megevett, aztán megmosdott, és vígan kiállt a harcra.

18. Ó Bharata leszármazottja, a ráksasza nagy erővel hajította feléje a fát, de azt a nagyon erős Bhíma balkézzel, mosolyogva elkapta.

19. A hatalmas ráksasza több fát is kicsavart, és azokkal mind Bhímát vette célba; ő is hasonlóképpen viszonozta a ráksasza támadását.

20. Ó nagy király, az ember és a ráksasza között olyan félelmetessé vált a harc, hogy hamarosan az egész területet letarolták.

21. A ráksasza felordított, „Ez nem más, mint Vaka!”, azzal ráugrott a Pándavára, és mindkét karjával összeszorította.

22. Bhímaszena is megszorította a ráksaszát erős karjaival. A hatalmas hős nagy erővel vonszolta maga után.

23. Az emberevő Bhímát rángatta, Bhíma pedig őt, így aztán lassanként nagyon elfáradt.

24. Olyan erősek voltak, hogy a föld is beleremegett, a nagy fák pedig mind darabokra törtek.

25. Vrikodara látta, hogy az emberevő fárad, így aztán térdeivel beletaposta a földbe, és az egyik ütést a másik után mérte rá.

26-27. Bhíma az egyik térdét az emberevő hátára tette, jobb kezében megragadta a nyakát, bal kezével pedig az övét; kettétörte a testét. (A ráksasza) félelmetes üvöltést hallatott.)

27. Ó Visampata, a Bhíma által kettéhasított ráksasza vért hányt.

Így végződik a százhatvanötödik fejezet, Harc Vaka és Bhíma között, az Adi Parva Vaka-badhájában.