CLXIII. fejezet

Vaka-badha Parva (folytatás)

Kuntí szólt

1. Ne búsulj és ne félj, én már tudom, hogyan menekülhetsz meg a ráksaszától.

2. Neked csak egy fiad van, aki még nagyon kicsiny; csak egy lányod van, aki fogadalmakat tett. Nem szeretném, hogy akár ők, akár te magad vagy a felséged odamenjetek.

3. Nekem öt fiam van; az egyikük odamegy, és elviszi a nevedben a járandóságot annak a bűnös ráksaszának.

A bráhmana szólt

4. Ezt soha sem fogadhatom el csak azért, hogy életben maradjak. Nem okozhatom egy bráhmana és egy vendég halálát, hogy megmentsem a saját életemet.

5. Még az alantas születésűek és a bűnösök is elutasítanák; az embernek inkább saját magát és a gyermekeit kell feláldoznia egy bráhmanáért.

6. Ami engem illet, ezt tartom a legjobbnak, én magam ezt kívánom tenni. Egy bráhmana és a saját halálom közül inkább a magamét választom.

7. Bráhmanát megölni olyan nagy bűn, amelyre nincs vezeklés. Jobb az nekem, ha magamat áldozom fel vonakodva, mintha éppen olyan vonakodva egy bráhmanát áldoznék fel.

8. Ó áldott hölgy, ha feláldozom magamat, nem követem el az önpusztítás bűnét. Semmilyen bűnt nem követel el azzal, ha más pusztít el.

9. De ha szándékosan megölnék egy bráhmanát, olyan kegyetlen és bűnös dolgot követnék el, amelyből aztán nem szabadulok meg soha,

10. A művelt emberek azt mondták, egyaránt kegyetlen és bűnös dolog sorsára hagyni azt, aki a házadba jött, vagy aki a védelmedet kérte, vagy megölni azt, aki a te kezeidben keresi a halált.

11. Az emelkedett lelkű emberek, akik tudják, mit kell tenni nagy szerencsétlenség és veszély idején, azt mondták, kegyetlen és kifogásolható dolgot soha sem szabad elkövetni.

12. Nekem az a legjobb, ha meghalok a feleségemmel együtt. Soha sem okozom egy bráhmana halálát.

Kuntí szólt

13. Ó bráhmana, szilárd véleményem, hogy a bráhmanákat mindig meg kell védelmezni. Ha száz fiam lenne, egyikük sem lenne nekem kevésbé kedves.

14. De az én fiamat nem fogja tudni megölni ez a ráksasza. Az én fiam nagyon erős és hatalmas, jól ismeri a mantrákat.

15. Oda fogja adni az ételt a ráksaszának, de neki magának semmi baja nem lesz, ezt biztosan tudom.

16. Láttam én már sok óriási és hatalmas ráksaszát, akiket a fiam puszta kézzel megölt.

17. Ó bráhmana, senkinek ne beszélj erről, semmi módon; mert az emberek kíváncsiak, meg akarják tudni, hogy milyen erős, és még zaklatni fogják a fiaimat.

18. A művelt emberek véleménye, ha a fiam közli ezt a tudást másokkal, a tanítója beleegyezése nélkül, akkor abból neki magának sem lesz haszna.

Vaisampájana szólt

19. Prthá (Kuntí) e szavaira a bráhmana és a felesége nagyon megörültek, egyetértettek nektári szavaival.

20. Ekkor Kuntí és a bráhmana odamentek Anila fiához (Bhímához), és megmondták neki, mit tegyen. „Úgy legyen”, válaszolt Bhíma.

Így végződik a százhatvanharmadik fejezet, Bhíma megígéri, hogy megöli Vakát, az Adi Parva Vaka-badhájában.