CLXII. fejezet

Vaka-badha Parva (folytatás)

Kuntí szólt

1. Szeretném megtudni, miért búsultok. Ha megtudtam, teszek róla, ha egyáltalán tehetek.

A bráhmana szólt

2. Ó aszkétikus hölgy, kétségkívül erényese emberekhez méltóan beszélsz. De ezt a bánatot nem szüntetheti meg emberi lény.

3. Ettől a várostól nem messze él egy Vaka nevű ráksasza. Ez a nagyon hatalmas emberevő az ura ennek a városnak és országnak.

4. Ez a gonosz és hatalmas emberevő, az aszurák feje emberhúson hízik; ő uralkodik ezen az országon.

5. Ezt az országot és ezt a várost a ráksasza ereje védi; így aztán semmilyen ellenségtől, egyetlen élő lélektől sem kell félnünk.

6. Ezért azonban meg kell fizetnünk, el kell látnunk étellel, ami egy szekérrakomány rizs, két bivaly és az ember, aki mindezt odaviszi.

7. Mindenki (ennek a városnak a lakói) egymás után küldenek neki ételt. Bár nagyon nehéz betartani, mégis sok-sok év után minden családra sor kerül.

8. Ha az emberek megpróbálják elkerülni, a ráksasza felfalja őket a feleségeikkel és a gyerekeikkel együtt.

9. Vetrakeyagrhában van ugyan egy király, de ez az ostoba ember nem tudja, hogyan kormányozza a királyságot, semmit sem tesz azért, hogy ebben az országban biztonságosan lehessen élni.

10. Biztos, hogy mindannyian ezt érdemeljük, mert örök aggodalomban élünk egy nyomorult és gyenge király birodalmában.

11. A bráhmanákat nem lehet kényszeríteni, hogy állandóan valakinek a házában éljenek, hiszen ők szabad emberek. Megélnek a saját érdemeik után, és olyan szabadon járják a világot, mint a madár – az is oda repül, ahova neki tetszik.

12. Mondják, hogy először a (jó) királyt kell megmenteni, aztán a feleséget, aztán a vagyont; aki ezt a hármat megszerezte, megmentheti a rokonait és a fiait.

13. De ami ennek a háromnak a megszerzését illeti, én mindent fordítva csináltam. Így aztán nagy veszélyb kerültem, nagy szomorúságtól szenvedek.

14. Rám került a sor, amely kipusztítja a nemzetséget. Nekem kell elküldenem az ételt és az embert, ez a ráksasza díja.

15. Nincs annyi vagyonom, hogy megvásároljak egy embert. Arra sem vagyok képes, hogy odaadjak valakit, aki nekem kedves.

16. Egyáltalán nem tudom, hogy meneküljek meg a ráksaszától; így aztán belezuhantam a bánat mély óceánjába, ahonnan nem szökhetek el.

17. Még ma az egész családommal együtt elmegyek ahhoz a ráksaszához, hogy a nyomorult egyszerre faljon fel bennünket.

Így végződik a százhatvankettedik fejezet, Kuntí kérdése, az Adi Parva Vaka-badhájában.