CLXI. fejezet

Vaka-badha Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Kedves szüleinek szavai hallatán a lány nagyon elszomorodott, és így szólt hozzájuk.

A leány szólt

2. Miért vagytok olyan bánatosak? Miért sírtok, mintha senkitek sem lenne? Hallgassatok a szavaimra, aztán tegyétek azt, ami helyes.

3. Nem kétséges, hogy egy napon el kell hagynotok engem az erény parancsára. Hagyjatok el engem, akit úgyis el fogtok hagyni, mindannyian megmenekültök, ha egyedül engem áldoztok fel.

4. Az emberek azért kívánnak maguknak gyermekeket, mert azt remélik, azok majd megmentik őket. Keljetek át énáltalam ezen a nehézségen.

5. A gyermek a szüleit szolgálja, ebben a világban és a következőben is. Ezért nevezik a művelt emberek putrának.

6. Őseim mindig arra vágytak, hogy fiút kapjanak tőle (aki majd megmenti őket a pokoltól). Én magam mentem meg őket, apám életének megmentésével.

7. Az öcsém még nagyon kicsi, nem kétséges, hogy nem sokkal éli túl a ti halálotokat.

8. Apám, ha te a mennybe emelkedsz és az öcsém meghal, nem lesz több pinda (áldozat) a Pitriknek (az ősöknek), ezt nem fogják jó néven venni.

9. Ha az apám, anyám és öcsém is elhagy, én magam a szerencsétlenségből csak még nagyobb szerencsétlenségbe zuhanok, végül nagy nyomorúságban pusztulok el.

10. Nem kétséges, ha te, anyám és kisöcsém megmenekülnek, a pinda is folytatódik.

11. A fiú olyan, mint az apa saját énje, a feleség olyan, mint a barátja, a lány azonban csak bajforrás. Mentsd meg magad a bajforrás feláldozásával, indíts el engem az erény útján.

12. Ó apám, én csak lány vagyok, ha elhagysz, gyámoltalan és szerencsétlen leszek, akárhova, mindenhova el kell mennem.

13. Inkább megmentem a nemzetségemet, megszerzem azt az érdemet, amit ez a nehéz feladat hoz magával.

14. Ó kétszer születettek legjobbja, ha engem itt hagysz, és te magad mész el a ráksaszához, az nekem nagyon fájdalmas lesz; légy kegyes hozzám.

15. Ó kiváló férfiú, hagyj el engem, amit (egy napon) úgyis el kell hagynod, mentsd meg magadat a mi kedvünkért, az erény és nemzetségünk kedvéért.

16. Nem szabad habozni abban, ami elkerülhetetlen. Mi lehetne fájdalmasabb a mi számunkra, mint az, ha te a mennybe emelkedsz?

17. (Akkor) úgy kell koldulnunk másoktól az ételt, mint a kutyáknak. Ha megmentelek a barátaiddal (a neked kedvesekkel) együtt, mennyei boldogságban fogok élni.

18. Hallottuk, ha valaki elajándékozza a lányát, és utána áldozatokat ajánl fel a félisteneknek és az ősatyáknak, azok nagyon kegyesek lesznek hozzá.

Vaisampájana szólt

19. E szánni való panaszok hallatán az apa, az anya és a leány mindannyian sírva fakadtak.

20. Amikor a kicsiny fiú látta, hogy mindannyian sírnak, így szólt hozzájuk gyermekes szavakkal, és örömtől tágra nyílt szemekkel,

21. „Ó apám, ó anyám, ó nővérem, ne sírjatok.” Majd mosolyogva odament hozzájuk,

22. felkapott egy fűszálat, és vidáman mondta, „Ezzel fogom megölni az emberevő ráksaszát.”

23. Bár mindannyian búsultak, a gyermek selypítő szavai mégis nagyon nagy örömet szereztek nekik.

24. Kuntí úgy gondolta, itt az ideje, hogy odamenjen hozzájuk. Megszólalt, és szavaival éppen úgy életre keltette őket, ahogyan a nektár a halottat.

Így végződik a százhatvanegyedik fejezet, A bráhmana fiú szavai, az Adi Parva Vaka-badhájában.