CLVII. fejezet

Hidimba-badha Parva (folytatás)

Bhíma szólt

1. A ráksaszák csábító megtévesztésekkel állnak bosszút ellenségeiken. Ezért, ó Hidimbá, menj te is azon az úton, amelyen a fivéred elment.

Judhisthíra szólt

2. Ó emberek legjobbja, ó Bhíma, ne ölj meg egy nőt még haragodban sem. Ó Pándava, erényesnek lenni komolyabb kötelesség, mint a test védelme.

3. Megölted a nagyon hatalmas (ráksaszát), aki azért jött, hogy megöljön minket. Ő ugyan a nővére, de mit árthat nekünk, még akkor is, ha dühös?”

4. Erre Hidimbá tisztelettel, összetett kezekkel üdvözölte Kuntít és Judhisthírát, majd így szólt Kuntíhoz,

5. „Ó tisztelt hölgy, te tudod, milyen kínokat szenvednek a nők a szerelem félistenétől. Ó áldott hölgy, ilyen kínokat okoz nekem Bhíma.

6. Nagy kínokat szenvedek, és alig várom az időt, (amikor enyhülhetnek). Most eljött az idő, amelytől a boldogságomat várom.

7. Ó áldott hölgy, elhagytam a barátaimat, a rokonaimat és a vallásomat, ezt a kiváló férfiút, ezt a fiadat választottam férjemül.

8. Ó dicső hölgy, nem élem túl, ha te is meg a fiad is elutasítotok, ezt igazán mondom.

9. Ó szépséges hölgy, légy részvéttel irántam, akár ostobának, akár nagyon engedelmesnek tekintesz.

10. Ó nagyon szerencsés hölgy, egyesíts engem a férjemmel, a te fiaddal. Hadd menjek el oda, ahova nekem tetszik, hadd vigyem magammal ezt a félistenekhez hasonló (hőst). Bízz bennem, ó áldott hölgy, vissza fogom hozni hozzád.

11. Valahányszor rám gondolsz, azonnal idejövök és elviszlek, ahova parancsolod. Megmentlek a veszélytől, akár sima, akár göröngyös úton.

12. A hátamon viszlek oda, ahova kívánod, és nagyon gyorsan járok. Légy kegyes hozzám, tedd, hogy Bhímaszena elfogadjon engem.

13. A vallás előírásai azt mondják, hogy mindenféle eszközzel meg kell védenünk az életünket. Aki erre törekszik, ne aggódjon az eszközök miatt.

14. Valamennyi erényes ember között a legerényesebb az, aki még a bajban is megőrzi az erényét. Az erény és az erényes emberek számára a legnagyobb veszély a nyomorúság.

15. Az életet az erény védi meg, ezért nevezik életadónak. Soha sem lehet elítélni azokat az eszközöket, amelyek biztosítják az erényt.

Judhisthíra szólt

16. Ó Hidimbá, nem kétséges, hogy igaz az, amit mondasz. Ó karcsú derekú hölgy, azt kell tenned, amit mondtál (amit meg akarsz tenni).

17. Ó áldott hölgy, ha Bhímaszena befejezte a mosdásait, esti imáját és a szokásos engesztelő szertartásokat, imádjon téged minden nap, míg a nap le nem nyugszik.

18. Ó gyors gondolkodású hölgy, szórakozz vele nap közben, ahogy neked tetszik. De mindig, minden éjjel vissza kell hoznod Bhímaszenát

Vaisampájana szólt

19. „Úgy legyen”, mondta, és megígérte. Bhíma így szólt Hidimbához, „Ó Ráksaszí, hallgad meg, hogyan állapodok meg veled.

20. Ó áldott hölgy, ó karcsú derekú hölgy, mindaddig veled maradok, amíg meg nem születik a fiad.”

21. „Úgy legyen”, mondta és ígérte a ráksaszí Hidimbá, majd fölemelte Bhímát, és fölszállt az égre.

22-23. A lehető legszebb alakot öltötte fel, ékszerek borították és állandóan édes zenét (varázsolt), festői szépségű hegycsúcsokon, a félistenek számára szent, állatokban és madarakban bővelkedő helyeken szórakozott a Pándavával (Bhímával).

24. Erdőkben és virágzó fáktól benőtt hegyi erődökben, lótuszoktól és liliomoktól tündöklő tavakban,

25. folyók szigetein, patakok kavicsos partjain, erdei csermelyek szépséges partján, hegyi patakokban,

26. virágzó fák szépséges erdőségeiben, a Himálaja ligeteiben és különféle hegyi barlangokban,

27. tavak kristálytiszta vizében, mosolygó lótuszvirágok között, aranytól és gyöngyöktől fénylő tenger partján,

28. gyönyörű városokban és elegáns kertekben, a félisteneknek szent erdőkben, hegyek lejtőin,

29. a Guhjakák országában, aszkétk remetetanyáiban a Mánasza-tó partján, ahol minden évszakban bőven van gyümölcs és virág.

30. A lehető legszebb alakot öltve szórakozott a Pándavával (Bhímával). A gyors gondolkodású hölgy ilyen helyeken játszadozott vele.

31. Majd egy nagyon erős, rettenetes szemű és óriási szájú, nyilakhoz hasonló fülű, félelmetes külsejű fiút szült Bhímának.

32. (A fiú) hangja olyan volt, mint a félelmetes robaj, szája barna, mint a réz, fogai élesek és hegyesek. Hatalmas karú volt, nagyon energikus, rendkívül erős és nagy szekérharcos.

33-34. Az orra hosszú volt, a mellkasa széles, lábai félelmetesen felduzzadtak, nagyon fürgén mozgott, rendkívül erős volt, és bár embertől született, semmi emberi nem volt benne. Felülmúlta az összes pisácsát, a ráksaszákat és a hozzájuk hasonló teremtményeket.

35. Ez a hatalmas hős nagyon hamar felserdült, és pompásan kezelte az emberek által ismert fegyvereket.

36. A ráksasza nők ugyanazon a napon szülnek, amelyen fogannak; akármilyen alakot fel tudnak ölteni, amilyen nekik tetszik, kedvük szerint változtatják a formájukat.

37. Ez a rút arcvonású gyermek, ez a hatalmas íjász nem sokkal a születése után leborult az anyja és apja előtt, és megérintette a lábukat. Ekkor nevet adtak neki.

38. Anyja szólt, „Ennek a gyermeknek a feje olyan, mint egy ghata (vizesedény).” Ezután a Ghatotkacsa nevet adták neki.

39. Ghatotkacsa nagyon ragaszkodott a Pándavákhoz. Nagy kedvencük lett, szinte egy közülük.

40. Hidimbá tudta, hogy a Pándavával kötött megállapodása lejárt; másként állapodott meg vele, aztán odament, ahova neki tetszett.

41. Ez a kiváló ráksasza, Ghatotkacsa megígérte, hogy azonnal eljön, ha szükség van rá, majd északra ment.

42. Ezt a nagy szekérharcost (Ghatotkacsát) a dicső Indra azért teremtette, hogy a páratlan erejű Karnának méltó ellenfele legyen; és megajándékozta egy fegyverrel.

Így végződik a százötvenhetedik fejezet, Ghatotkacsa születése, az Adi Parva Hidimba-badhájában.