CLVI. fejezet

Hidimba-badha Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Az álmukból felriadtak döbbenten nézték Hidimbá rendkívüli szépségét.

2. A szépségétől egészen elámult Juntí lassan, kedves szavakkal szólt hozzá, és megnyugtatta.

3. „Ó félistenekhez hasonló szép leány, ó gyönyörű lány, ki vagy és kié vagy? Miért jöttél ide, és honnan kerültél elő?

4. Ennek az erdőnek az istennője, vagy talán egy Apszara vagy? Mondd el, miért ülsz itt.”

Hidimbá szólt

5. Ebben a kék felhőhöz hasonló nagy erdőben lakom, amelyet magad előtt látsz, fivéremmel, a ráksasza Hidimbával együtt.

6. Ó kedves hölgy, a ráksaszák főnökének a nővére vagyok. Ó tisztelt hölgy, a bátyám azért küldött, hogy megöljelek téged a fiaiddal együtt.

7. Idejöttem a kegyetlen (ráksasza) parancsára, és megláttam a te nagyon hatalmas, tiszta arany-színű fiadat.

8. Ó áldott hölgy, teljesen a fiad hatalmába adott a szerelem félistene, aki áthatja minden dolog természetét.

9. Férjemül választottam a te nagyon hatalmas fiadat. Bár megpróbáltam elfojtani ezt a szenvedélyt, nem voltam rá képes.

10. Mivel késlekedtem, az emberevő maga is idejött, hogy a fiaidat megölje.

11. A te dicső és intelligens fiad, az én (választott) férjem azonban elvonszolta innen.

12. Nézd, az ember is, a ráksasza is nagyon erősek, nagy vitézek. Ott harcolnak, nagy erővel szorongatjék egymást, és az egész teret megtöltik ordításaikkal.

Vaisampájana szólt

13. E szavak hallatán Judhisthíra, Ardzsuna, Nakula és a hatalmas Szahadeva sietve felpattantak.

14. Látták, hogy azok ketten (Bhíma és Hidimba) már benne vannak a harcban; rángatják egymást, és éppen annyira győzni akarnak, mint két nagyon erős oroszlán.

15. Újra meg újra megragadták és szorongatták egymást. A föld pora úgy szállt fel, mint az erdőtűz füstje.

16. A föld porától lepetten ez a két hegynyi (ellenfél) olyannak tűnt, mint a ködbe burkolt sziklák.

17. Ardzsuna úgy látta, hogy a ráksasza a földre nyomja Bhímát, és lassan, ajkán mosollyal megszólalt,

18. „Ó Bhíma, ó hatalmas karú (hős), ne félj semmit. Nem tudtuk, hogy belefáradtál a harcba ezzel a borzalmas ráksaszával.

19. Ó Prthá fia, itt állok, hogy segítsek neked. Majd én megölöm a ráksaszát. Nakula és Szahadeva az anyánkat védik.

Bhíma szólt

20. Ne aggódj emiatt a csata miatt. Nem kell részt venned benne. Ha egyszer elkaptam, nem viszi el az irháját.

Ardzsuna szólt

21. Ó Bhíma, minek még tovább is életben tartani ezt a gonosz ráksaszát? Ó ellenségek fenyítője, el kell mennünk erről a helyről, amilyen hamar csak lehet, ezért nem maradhatunk itt tovább.

22. A kelet már piroslik, hamarosan itt a hajnal. A ráksaszák a Raudra Muhurtában (éppen hajnalban) válnak a legerősebbekké.

23. Ó Bhíma, végezz gyorsan vele. Ne játssz vele; öld meg ezt az ádáz ráksaszát. A májá-megtévesztésekre azután is ráér. Mutasd meg a karjaid erejét.

Vaisampájana szólt

24. Ardzsuna e szavaira Bhíma haragja fellobbant. Éppen annyi erőt szedett össze, mint Vahu az egyetemes megsemmisülés idején.

25. Dühében gyorsan felkapta a felhőszerű ráksaszát, és százszor megpörgette maga körül.

Bhíma szólt

26. Ó ráksasza, hiába nőtt, hiába hízott a tested a mocskos húson. Hiába vagy olyan okos, hiába vagy eszes. Ezért szörnyű halált érdemelsz. Még ma semmivé zúzlak.

28. Ó ráksasza, áldottá teszem ezt az erdőt, kiszaggatom azt a tüskés növényt (ami te voltál benne); nem fogsz többé embereket ölni, hogy megedd őket.

Ardzsuna szólt

28. Ha úgy gondolod, nagyon nehéz feladat ezt a ráksaszát csatában megölni, hadd segítsek neked. Öld meg, minden további időveszteség nélkül.

29. Ó Vrikodara, hadd öljem meg én egyedül. Fáradt vagy, dolgod csaknem bevégezted, most már megérdemled a pihenést.

Vaisampájana szólt

30. Ardzsuna szavaira Bhíma még dühösebb lett; teljes erejével a földre döntötte (a ráksaszát), és megölte, mint egy állatot.

31. Borzalmas üvöltést hallatott, ami kitöltötte az egész erdőt, olyan volt, mint a nedves dob hangja.

32. Ekkor Pándu erős fia (Bhíma) a testet kezeiben tartva, középen kettétörte, és ezzel nagyon nagy örömöt szerzett a Pándaváknak.

33. Amikor látták, hogy Hidimba halott, nagyon megörültek, és rögtön gratuláltak ennek a kiváló férfiúnak, az ellenségek fenyítőjének, Bhímaszenának.

34. Ardzsuna is gratulált a dicső és nagyon erős Bhímának, majd így szólt hozzá,

35. „Ó Vrikodara, gondolom, ettől az erdőtől nem olyan messze van egy város. Ó áldott, menjünk el gyorsan erről a helyről, hogy Durjodhana ne jusson a nyomunkra.”

36. Ezek a kiváló férfiak (a Pándavák), a nagy szekérharcosok válaszoltak, „Úgy legyen”, és elmentek az anyjukkal együtt. Hidimbá ráksaszí is követte őket.

Így végződik a százötvenhatodik fejezet, Hidimba megölése, az Adi Parva Hidimba-badhájában.