CLIV. fejezet

Hidimba-Badha Parva

Vaisampájana szólt

1. Nem messze attól a helytől, ahol (a Pándavák) aludak, egy sála-fán élt egy Hidimba nevű ráksasza.

2-4. Erős volt és nagyon heves, fekete, mint az esős évszak felhői, emberhúsra éhes és sóvár, kegyetlen és borzalmas arcú, hosszú lábú és nagy hasú, bozontos, vörös hajú és szakállú; a vállai olyan szélesek voltak, mint egy nagy fa törzse, fülei mint a nyilak, arcvonásai félelmetesek és rútak. Kedvteléssel nézegetett erre-arra, és egyszer csak megpillantotta a nagy szekérharcosokat, Pándu fiait.

5. Ez a csúf, vörös szemű, félelmetesen és borzasztóan néző, éhes és szomjas (ráksasza) kedvteléssel nézett körül, és meglátta őket ebben az állapotban.

6-7. Ez a nagyszájú emberevő mohó vágyában kitátotta a száját, megrázta égnek álló, száraz és bozontos haját, ujjaival megvakarta a fejét, és újra meg újra Pándu alvó fiaira nézett. Ez az óriási testű, nagy erejű, viharfelhő színű, hosszú-, éles és hegyes fogú, (zsírtól) fénylő pofájú (ráksasza) mindig megörült, ha emberhúshoz jutott.

8. Amint megérezte az emberszagot, és szólt a nővéréhez, „Már jó ideje annak, hogy a kedvenc ételem eljött hozzám.

9. Összefut a nyál a számban, alig várom, hogy megízleljem ezt az ennivalót. Mind a nyolc fogam éles és hegyes, semmi nem tarthatja vissza őket.

10. Belevájok ebbe az ínyencfalatba. Átharapom a torkukat és az ereiket is,

11. bőven iszom a forró, friss és habzó vérből. Menj, és nézz utána, kik ezek az emberek, akik itt alszanak az erdőben.

12. Ez az erős emberszag nagyon tetszik az orrlyukaimnak. Öld meg, aztán hozd ide őket.

13. Az én területemen alszanak. Nem kell félned. Éppen elegendő húst szaggathatunk le ezekről az emberekről,

14. hogy mindketten jóllakjunk. Tégy, ahogy megparancsoltam. Ha már teleettük magunkat ezeknek az embereknek a húsával,

15. táncolunk egyet mindenféle dalra.” Így szólt Hidimba az erdőben Hidimbához,

16. és ez a ráksasza nő a testvére parancsára, Ó Bharata-nemzetség legjobbja, oda is ment a Pándavákhoz.

17. Látta, hogy a Pándavák és Prthá alszanak, a legyőzhetetlen Bhímaszena azonban éberen virraszt.

18. A ráksaszít azonnal eltöltötte a vágy, amikor meglátta a sála-fához hasonló és páratlan szépségű Bhímaszenát.

19. Azt gondolta, „Olyan a színe, mint az olvadt arany, hatalmas karú, oroszlánvállú, nagyon ragyogó, kagylónyakú, lótusz-szemű, méltó arra, hogy a férjem legyen.

20. Nem engedelmeskedem a testvérem kegyetlen parancsainak. A nő sokkal jobban szereti a férjét, mint a fivérét.

21. Ha megölöm, fivérem és én csak egy pillanatig élvezünk, de ha nem ölöm meg, örökké élvezhetek vele.”

22. Bármilyen alakot fel tudott venni, tetszése szerint. Kiváló emberi alakot öltött, és szép lassan odament a hatalmas karú Bhímaszenához.

23. Mennyei díszekkel borítva lépkedett, nagyon szemérmesen, ajkán mosollyal. Így szólt,

24. „Ó emberek legjobbja, honnan jöttél ide és ki vagy? Kik ezek a félistenekhez hasonló emberek, akik itt alszanak?

25. Ó bűntelen, ki ez a transzcendentális szépségű, törékeny hölgy, aki éppen olyan bizalommal alszik itt az erdőben, mintha a saját házában lenne?

26. Nem tudod, hogy ebben a sűrű erdőben egy ráksasza lakik? Gonosz észjárású rákszaka él itt, úgy hívják, Hidimba.

27. Ó félistenekhez hasonló ember, ez a ráksasza a fivérem. Ő küldött ide, és az a kegyetlen szándéka, hogy megegye a húsotokat.

28. Én azonban megmondom neked őszintén, te olyan ragyogó vagy, mint egy félisten, és senki mást nem kívánok férjemül, csak téged.

29. Ó erényes élet valamennyi előírásában jártas, művelt ember, tedd velem azt, ami helyes. Szívemet is, testemet is eltalálta a nyilával Káma (a szerelem félistene). Arra vágyom, hogy a magamévá tegyelek; tégy engem a magadévá.

30. Ó hatalmas karú hős, meg foglak menteni a ráksaszától, aki emberhúst eszik. Ó bűntelen, légy a férjem. A hegyek lejtőin fogunk élni.

31. Az égen is tudok utazni, ha kedvem tartja. Páratlan örömöket élvezhetsz velem azokon a helyeken.”

Bhíma szólt

32. Ó ráksaszí, melyik önfegyelmezett Rsi hagyhatná el az anyját, idősebb és fiatalabb testvéreit, akik itt boldogan alszanak?

33. Van-e olyan ember, aki itt hagyná az alvó anyját és fivéreit ételül egy ráksaszának, csak azért, hogy kielégítse a kéjvágyát?

A ráksaszí szólt

34. Keltsd fel őket. Azt teszem, ami neked kedves. Mindenkit megmentek emberevő fivérem elől.

Bhíma szólt

35. Ó ráksaszí, nem félek én a te gonosz fivéredtől, nem is ébresztem fel az anyámat és a fivéreimet, akik kényelmesen alusznak az erdőben.

36. Ó félénk leány, egy ráksasza sem állhat ellent az én vitézségemnek. Ó szépszemű, sem ember, sem Gandharva, sem Jaksa nem állhat ellent.

37. Ó kedves lány, menj vagy maradj, ahogy neked tetszik. Ó szépformájú hölgy, küldd ide hozzám azt az emberevő fivéredet.

Így végződik a százötvennegyedik fejezet, Hidimbá és Bhíma beszélgetése, az Adi Parva Hidimba-badhájában.