CLII. fejezet

Dzsatugrha (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Az éjszaka elmúltával nagyon sokan kijöttek a városból, hogy lássák Pándu fiait.

2. Eloltották a tüzet, látták, hogy a ház lakkból készült, és hogy a tanácsadó, Purocsana halálra égett.

A polgárok szóltak

3. Biztos, hogy a gonosz Durjodhana forralta ki ezt a bűnös tettet, hogy Pándu fiait elpusztítsa.

4. Nem kétséges, hogy Dhrtarástra fia (Durjodhana) halálra égette Pándu örököseit, Dhrtarástra pedig tudott róla, vagy különben megakadályozta volna benne.

5. Bizony, Sántanu fia (Bhísma), Drona, Vidura, Kripa és a többi Kuru nem azt tettk, amit a kötelesség diktált.

6. Üzenjük meg ennek a gonosz Dhrtarástrának: „Beteljesült a vágyad; halálra égetted a Pándavákat.”

Vaisampájana szólt

7. Nekiláttak, hogy eloltsák a tüzet, és megtalálják a Pándavákat. Meg is találták a nisáda asszonyt, aki az öt fiával együtt halálra égett.

8. Az aknász, aki a hamut eltakarította, eltakarta a nyílást, úgyhogy aki odament, még az sem vette észre.

9. Ezután a polgárok megüzenték Dhrtarástrának, hogy a Pándavák Purocsana tanácsadóval együtt halálra égtek.

10. Amikor Dhrtarástra király meghallotta ezt a rossz hírt, nagy bánatában jajveszékelni kezdett.

Dhrtarástra szólt

11. Bizony, ma halt meg igazán Pándu király, az én dicső testvérem; most, hogy ezek a hősök anyjukkal együtt halálra égtek.

12. Ó emberek, menjetek el gyorsan Varanavata városába, és végezzétek el a hősök és Bhodzsa király lánya (Kuntí) temetési szertartásait.

13.Tisztítsák meg az elhúnytak csontjait a szokásos szertartásokkal, végezzék el az összes áldásos és nagy cselekményt. Menjenek oda azok barátai és rokonai is, akik halálra égtek.

14. Végezzünk el minden egyéb áldásos cselekményt, amit meg kell tennünk a Pándavákért és Kuntíért, osszunk adományokat.

Vaisampájana szólt

15. Ezután Ambiká fia, Dhrtarástra rokonai körében vizet áldozott Pándu fiai manes-einek.

16. Bánattól porig sújtottan együtt sírt a többiekkel, mondván, „Ó Judhisthíra! Ó Kuru leszármazottja!” Mások így kiáltottak, „Ó Bhíma!”

17. Megint mások, „Ó Phalguni! Ó ikrek! Ó Kuntí anya!” Így jajveszékeltek, és vízáldozatokat ajánlottak fel.

18. A többi polgár is megsiratta a Pándavákat. Csak Vidura nem sírt olyan sokat, mert ő ismerte az igazságot.

19. A nagyon erős Pándavák, anyjukkal együtt hatan, elhagyták Varanavata városát, és a Gangesz folyóhoz mentek,

20. a csónakosok erős karjai, a víz gyors sodrása és a kedvező szél segítségével hamarosan átjutottak a túlsó partra.

21. Ekkor otthagyták a hajót, és dél felé haladtak, a sötétben a csillagok fényénél tájékozódva.

22. Ó király, sok szenvedés után végül egy sűrű erdőbe értek. Pándu fiai elfáradtak, megszomjaztak és elálmosodtak.

23. Judhisthíra így szólt a nagyon heves Bhímaszenához, „Mi lehetne fájdalmasabb, mint hogy itt vagyunk ebben a sűrű erdőben? Nem tudjuk, merre menjünk, nem haladhatunk tovább.

24. Még azt sem tudjuk, hogy a bűnös Purocsana halálra égett-e vagy sem. Hogyan meneküljünk meg ennyi veszélyből, másoktól észrevétlenül?

25. Ó Bharata leszármazottja, végy fel minket újra, és menjünk tovább. Közülünk egyedül te vagy erős, olyan gyors vagy, mint a szél.”

26. E szavakra Bhímaszena ismét felvette a testvéreit és Kuntít, majd tovább ment.

Így végződik a százötvenkettedik fejezet, A Pándavák menekülése, az Adi Parva Dzsatugrhájában.