CL. fejezet

Dzsatugrha (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Purocsana látta, hogy már egy teljes éve ott laknak, vidáman és gyanakvás nélkül; így aztán nagyon megörült.

2. Kuntí erényes fia, Judhisthíra látta, milyen hangulatban van Purocsana, ezért így szólt Bhímához, Ardzsunához és az ikrekhez (Nakulához és Szahadevához).

Judhisthíra szólt

3. A kegyetlen szívű és bűnös Purocsana azt hiszi, nagyon megbízunk benne; jól rászedtük. Gondolom, eljött az ideje, hogy meneküljünk.

4. Gyújtsuk fel a fegyvertárat, égessük halálra Puroc sanát, hagyjunk itt hat testet, aztán meneküljünk innen, mindenkitől észrevétlenül.

Vaisampájana szólt

5. Egy szép éjszakán, alamizsnaosztás alkalmával Kuntí nagyon sok bráhmanát megvendégelt. Számos hölgy is eljött.

6. Ó Bharata leszármazottja, ettek-ittak, szórakoztak, ahogy nekik tetszett. És Mádhaví (Kuntí) engedélyével valamennyien hazatértek.

7. A sors rendeléséből odajött egy nisáda asszony is az öt fiával, hogy ételt kapjon, és kedve szerint élvezte (a vendégséget).

8-9. Bort ivott, a fiaival együtt lerészegedett, tehetetlenné vált. Ó király, a fiaival együtt ott aludt abban a házban, és inkább halottak voltak, mint élők. Ó király, azon az éjszakán, amikor már mindenki elaludt, heves vihar támadt.

10. Ekkor Bhíma felgyújtotta a házat, amelyben purocsana aludt; meggyújtotta a lakkház ajtaját is.

11. Több helyen is felgyújtotta a házat. Amikor Pándu fiai meggyőződtek arról, hogy a ház minden részében tüzet fogott,

12. gyorsan leereszkedtek a földalatti járatba, az anyjukkal együtt. A nagy hőség és a tűz ropogása

13. felébresztette a város népét, látták, hogy a ház tűzben áll, és bánatosan szóltak.

A polgárok szóltak

14. Ez a gonosz (Purocsana) azért építette ezt a házat, hogy megsemmisítse a munkaadója, Durjodhana rokonait, most pedig még fel is gyújtotta.

15. Szégyen Dhrtarástrára, akinek megértése ilyen részrehajló! Halálra égette Pándu örököseit, mintha az ellenségei lettek volna.

16. A gonosz és bűnös (Purocsana), aki ezt tette ezekkel az ártatlan és gyanútlan emberekkel, most maga is halálra égett, így rendelte a sors.

Vaisampájana szólt

17. Így jajveszékeltek Varanavata polgárai. Körülvették a házat, és ott töltötték az egész éjszakát.

18. A Pándavák azonban az anyjukkal együtt kijöttek a földalatti járatból, észrevétlenül és sietve menekültek.

19. Az ellenségek fenyítői, a Pándavák azonban annyira kialvatlanok voltak, hogy nem tudtak elég gyorsan haladni.

20. Ó királyok királya, a rendkívül erős Bhímaszena anyját is, fivéreit is fölemelte.

21-22. A nagyon erős Vrikodara az anyját a válláre vette, az ikreket a két oldalára, Prthá másik két fiát (Ardzsunát és Judhisthírát) a karjaira. Mellkasával kidöntötte, lábaival a földbe taposta a fákat. Így vonult tovább.

Így végződik a százötvenedik fejezet, A lakkház felgyújtása, az Adi Parva Dzsatugrhájában.