CXLIX. fejezet

Dzsatugrha (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Ó király, odajött Vidura egy barátja, egy alagutak ásásában jártas személy, és titokban így szólt a Pándavákhoz,

2. „Engem Vidura küldött; jól értek az alagutak ásásához. Mondjátok meg, mit tegyek, mi kedves a Pándaváknak.

3. Ő megbízik bennem, és négyszemközt azt mondta, „Menj a Pándavákhoz, tégy velük jót. Mit tehetek értetek?

4. Purocsana fel fogja gyújtani a házatok ajtaját, a hónap sötét fele tizennegyedik napja éjszakáján.

5. Dhrtarástra gonosz fia (Durjodhana) el akarja égetni az emberek legjobbjait, a Pándavákat, az anyjukkal együtt.

6. Ó Pándava, Vidura mleccsha nyelven mondott neked valamit, és te is azon a nyelven válaszoltál. Ezt csak azért mondom neked, hogy bízz meg bennem.” Judhisthíra, Kuntí igaz fia, így szólt hozzá.

Judhisthíra szólt

7-8. Kedves ember, most már tudom, hogy Vidura kedves és megbízható barátja vagy, mindig igaz híve. Nincs olyan igényünk, amiről az a művelt ember (Vidura) ne tudna.

9. Ahogyan te az övé vagy, úgy a miénk is. Ne tégy különbséget közte és közöttünk. Mi éppen annyira a tiétek vagyunk, mint az övé. Védelmezz bennünket éppen úgy, ahogyan az a művelt ember (Vidura) oltalmaz minket.

10. Tudom, hogy ezt a gyúlékony házat Purocsana Dhrtarástra fia (Durjodhana) parancsára építette.

11. Ennek a bűnös, rosszindulatú és gonosz embernek mindene megvan, szövetségesei is vannak, mégis állandóan üldöz minket.

12. Ments meg bennünket a biztos tűzvésztől. Ha halálra égtünk, Durjodhana vágya beteljesül.

13. Itt van ennek a gonosz embernek a jól feltöltött fegyvertára. Ezt a nagy házat úgy építették, hogy éppen határos legyen a fegyvertár magas falaival, és nincs semmi kijárata.

14. Vidura tudta, hogy milyen átkozott módon akarnak bennünket elpusztítani, és ezt meg is mondta nekem.

15. Már az ajtónknál jár a veszély, amelyet Khattva (Vidura) előre látott. Ments meg bennünket, Purocsana tudtán kívül.

Vaisampájana szólt

16. Az aknász megígértve, mondván, „Úgy legyen”; gondosan ásni kezdett, és hamarosan elkészítette a földalatti járatot.

17. A földalatti járat a ház közepén készült. Ó Bharata leszármazottja, egy szinten volt a padlóval, és ajtókkal (gerendákkal) fedték le.

18. Purocsanától félve eltakarták a nyílást. Purocsana állandó őrséget tartott a ház kapujánál.

19. Ó király, a Pándavák harcra készen, fegyveresen töltötték az éjszakát, nappal pedig erdőről erdőre vadásztak.

20. Így laktak ott, nagyon óvatosan, Purocsanát megtévesztve. Bizalmat és elégedettséget színleltek, de valójában bizalmatlanok és elégedetlenek voltak.

21. A város polgári sem tudtak semmit (a Pándavák) terveiről. Senki sem tudott semmit, csak Vidura barátja, a jó aknász.

Így végződik a száznegyvenkilencedik fejezet, Élet a lakkházban, az Adi Parva Dzsatugrhájában.