CXLVIII. fejezet

Dzsatugrha (folytatás)

Vaisampájana szólt

1-2. Amikor a polgárok meghallották, hogy Pándu fiai jönnek, gyorsan és örömmel, ezrével hagyták el Varanavatán különféle kocsikon, és mindenféle áldásos dolgot hoztak magukkal a sásztrák útmutatásai szerint, hogy ezeket a kiváló férfiakat fogadják.

3. Varanavata polgári körülvették Kuntí fiait, és megáldották őket a „Dzsaja” (győzelem) szó kimondásával.

4. Az emberek legkiválóbbja, az erény királya, Judhisthíra éppúgy ragyogott köztük, mint a mennydörgő (Indra) a félistenek között.

5. A kölcsönös üdvözletek után a Pándavák beléptek Varanavata népes és feldíszített városába.

6. Ó király, a városba blépve a hősök először a nekik megfelelő kötelességeket végző bráhmanák házaiba mentek.

7. Aztán felkeresték a város vezetőit, majd elmentek a szekérharcosok, a vaisják, és még a súdrák házaiba is.

8. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, a polgárok mind imádták a Pándavákat, akik végül a saját házukba tértek, és a menetet Purocsana vezette.

9. Purocsana előosztályú ételt és italt, ágyakat, szőnyegeket és ülőhelyeket adott nekik.

10. Ott éltek a Pándavák drága ruhákba öltözködve, Purocsana szolgálta, a polgárok pedig imádták őket.

11. Amikor már tíz éjszakát ott töltöttek, Purocsana egy (másik) házról beszélt nekik, amelyet „Áldott”-nak nevezett, bár az valójában áldatlan volt.

12. A drága ruhákba öltözködött hercegek éppen úgy léptek be abba a házba Purocsana kérésére, ahogyan a Guhjakák a Kailása (hegyre) vonulnak.

13. Az erényes emberek legkiválóbbja, Judhisthíra megvizsgálta a házat, és rögtön megmondta Bhímaszenának, hogy gyúlékony anyagokból épült.

Judhisthíra szólt

14. Ó ellenségek fenyítője, a zsír és a lakkal kevert ghí szagából nyilvánvaló, hogy ez a ház gyúlékony anyagokból épült.

15-16. Megbízható és ügyes mesteremberek segítségével ellenségeink nagyon csinosan megépítették ezt a házat, ghíbe áztatott kenderből, szalmából és bambuszból. A bűnös Purocsana bizalmat akar gerjeszteni, hogy aztán elégessen engem.

17. Ezért lakik itt ez a gonosz ember, engedelmeskedve Durjodhana (utasításának). Ó Prthá fia, előre megmondta ezt a mi jóakarónk,

18. apánk öccse. Kedvel minket, ezért aztán mindent elmondott erről a házról, amely tele van veszélyekkel, és amelyet ezek a nyomorultak Durjodhana utasítására építettek, aki titokban (a hátunk mögött) cselekszik.

Bhíma szólt

19. Ha tudod, hogy ez a ház gyúlékony, akkor menjünk vissza oda, ahol először laktunk.

Judhisthíra szólt

20. Gondolom, inkább maradjunk itt, mintha nem fogtunk volna gyanút, de nagyon óvatosaknak kell lennünk. Tartsuk nyitva a szemeinket, és ugyanakkor keressünk valamilyen módot, hogy megmeneküljünk.

21. Ha Purocsana rájön a viselkedésünkből, hogy megismertük a tervét, lehet, hogy azonnal intézkedik, és rögtön halálra éget bennünket.

22. Purocsana nagyon keveset törődik a gyalázattal és a bűnnel. Ez a nyomorult csak Durjodhana (utasításainak) engedelmeskedik.

23. Ha elégtünk, megharagszik-e Bhísma nagyapa? Miért haragítaná magukra a Kurukat azzal, hogy elárulja a haragját?

24. Lehet, hogy Bhísma nagyapa és a Kuru-nemzetség többi kiválósága csak az erény kedvéért méltatlankodik.

25. Ha pedig félelemből szökünk meg, a királyság után sóvárgó Durjodhana biztosan megölet bennünket a kémeivel.

26-27. A gonosz Durjodhanának van rangja és vagyona, vannak barátai és szövetségesei, nekünk pedig nincs semmink. Biztos, hogy sokféle módon elpusztíthat bennünket. Tévesszük meg ezeket a gazembereket, éljünk egy ideig álöltözetben.

28. Éljük a vadászok életét, járjuk be a földet. Közben megtudjuk, milyen utakon menekülhetünk el.

29. Nagy titokban, még ma földalatti járatot ásunk a szobánkban. Ha el tudjuk titkolni mások elől, a tűz nem égethet meg bennünket.

30. Éljünk itt, (cselekedjünk úgy), hogy Purocsana és Varanavata polgárai ne tudják, mit csinálunk.

Így végződik a száznegyvennyolcadik fejezet, Bhíma és Judhisthíra beszélgetése, az Adi Parva Dzsatugrhájában.