CXLVII. fejezet

Dzsatugrha Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1-2. Pándavák felszálltak kocsijaikra, amelyekbe szélsebes lovakat fogtak. Amikor felszálltak, szomorúan megérintették Bhísma, Dhrtarástra király, az emelkedett lelkű Drona, Kripa, Vidura és az összes többi idős ember lábait.

3. Illő módon felajánlották a tiszteletüket a Kuru-nemzetség öregjeinek, a velük egyenlőeket megölelték, és még a fiúk is üdvözölték őket.

4. Búcsút vettek az idősebb hölgyektől, tisztelettel körüljárva őket, majd a polgároktól is elbúcsúztak, és elindultak Varanavatába.

5. A nagyon intelligens Vidura, más kiváló Kuruk és a polgárok egy darabig szomorúan követték őket.

6. Látva, hogy Pándu fiait szomorúság és bánat sújtja, néhány városi így beszélt,

7. „A király (Dhrtarástra) nem néz mindent részrehajlás nélkül. Mindig rosszul gondolkodik. A Kuru Dhrtarástra nem fordítja szemeit az erény felé.

8. A Pándava (Judhisthíra), az erős emberek legjobbja, Bhíma vagy Dhanandzsaja (Ardzsuna) soha nem esnek a lázadás bűnébe.

9. Mádrí két fia ugyanazt teszi, amit ezek a dicső hercegek. Apjuk után megörökölték a királyságot, de Dhrtarástra nem tudja elviselni őket.

10. Hogyan hagyhatott jóvá Bhísma egy ilyen nagy bűnt? Hogyan hagyhatta jóvá a száműzetésüket abba a nyomorult városba?

11. Sántanu fia, Vicstravírja és Kuru leszármazottja, a királyi bölcs Pándu olyanok voltak nekünk, mint apáink.

12. Most, hogy a kiváló Pándu a mennybe ment, Dhrtarástra nem tudja elviselni ezeket a hercegeket, az ő fiait.

13. Ebbe nem törődhetünk bele. Hagyjuk el ezt a kiváló várost és házainkat, menjünk oda, ahova Judhisthíra megy.”

14. Az erény királya, Judhisthíra elgondolkodott, aztán búsan szólt a polgárokhoz, akik elkeseredésükben így beszéltek.

15. „A világ királya (Dhrtarástra) a mi apánk, méltó a tiszteletünkre, a tanítónk és a feljebbvalónk. Az a kötelességünk, hogy jóindulattal teljesítsük, akármit parancsol.

16. Ti a barátaink vagytok; járjatok körül bennünket, tegyetek boldoggá áldásaitokkal, aztán térjetek vissza otthonaitokba.

17. Amikor eljön az ideje annak, hogy megtehettek valamit értünk, akkor tegyétek meg azt, ami nekünk kedves és előnyös.”

18. E szavakra a polgárok körüljárták a Pándavákat és felajánlották áldásaikat. Azután visszatértek a városba.

19. Miután a polgárok eltávoztak, az erényes magatartás valamennyi szabályában jártas Vidura megszólította a legidősebb Pándavát, hogy figyelmeztesse (a veszélyre).

20. Ez a művelt ember (Vidura) még a mleccsha nyelvet is ismerte, ezért ilyen szavakkal fordult Judhisthírához (aki szintén ismerte ezt a nyelvet), „Annak, aki ismeri mások (ellenségei) terveit, a politikai tudomány diktátumainak megfelelően, olyan módon kell cselekednie, hogy minden veszélyt elkerüljön.

21. Soha nem sebezheti meg az ellenség azt, aki tudja, hogy egyes fegyverek nem vasból készülnek, azonban mégis át tudják vágni a testet. Soha nem kap sebet az, aki tudja, hogyan hárítsa el a fegyvereket.

22. Életben marad az, aki megvédi magát azzal a tudással, hogy sem a szalma és fa elemésztője, sem a harmatcseppek felszárítója nem égeti el azokat, akik egy barlangban élnek, a sűrű erdőben.

23. A vak ember nem látja az utat, nem ismeri fel az irányt. Soha nem él jólétben az, aki nem kitartó. Tudd ezt, és légy mindig résen.

24. Az az ember, aki olyan fegyvert vesz magához, amely nem vasból készült, és amelyet az ellensége adott neki, még a tűzből is megmenekülhet, ha olyanná teszi a házát, mint a sakál odúját.

25. Az ember utazásai során ismeri meg az utakat, a csillagokból állapítja meg az irányt. Soha nem nyomhatja el az ellenség azt, aki uralkodik öt érzékszervén.”

26. E szavakra az erény királya, Pándu fia, Judhisthíra így felelt a művelt és dicső Vidurának,

27. „Megértettelek téged.” Miután Vidura efféle utasításokat adott a Pándaváknak, körüljárta őket, majd elbúcsúzott, és visszatért a házába.

28. Miután Vidura, Bhísma és a polgárok eltávoztak, Kuntí odament Adzsátasatruhoz (Judhisthírához), és megkérdezte,

29. „Mit mondott neked Khattva (Vidura) az emberek közepette, olyan érthetetlenül, mintha semmit sem mondott volna, és mit feleltél neki, amit szintén nem értettünk?

30. Ha nem helytelen, hogy megtudjuk, szeretném meghallani, mi történt közted és közte.”

Judhisthíra szólt

31. Az erényes Vidura azt mondta nekem, tudnom kell, hogy a varanavatai ház gyúlékony anyagokból készült. Azt is elmondta, hogy meg fogom tudni, mi a menekülés útja.”

32. Azt mondta nekem, „Az egész világ feletti uralmat elnyeri az, aki önfegyelmezett.” Azt feleltem Vidurának, „Megértettelek téged.”

Vaisampájana szólt

33. A Pándavák Phálguna havának nyolcadik napján indultak el Varanavatába, amikor a Rohiní csillag emelkedőben volt; és amikor megérkeztek, meglátták a várost és lakóit.

Így végződik a száznegyvenhetedik fejezet, Megérkezés Varanavatába, az Adi Parva Dzsatugrhájában.