CXLIV. fejezet

Dzsatugrha (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Miután a tudás szemével látó király meghallgatta fiai és Kanika szavait,

2. Dhrtarástra nagyon elkedvetlenedett, az elméje megtelt rossz előérzetekkel. Ekkor Durjodhana, Karna, Szuvala fia Sakuni,

3. és Duhsászana, ők négyen tanácskozást tartottak. Durjodhana így szólt Dhrtarástra királyhoz,

4. „Valami kifogással küldd el a Pándavákat Varanavata városába. Ott aztán nem kell félnünk tőlük.”

5. Dhrtarástra gondolkodott egy kicsit a fia szavain, aztán így szólt Durjodhanához,

6. „Pándu nagy híve volt az erénynek; mindig kötelességtudóan viselkedett minden rokonával, de különösen velem szemben.

7. Sem étellel, sem ruhákkal, sem világi élvezetekkel nem törődött, odaadásal volt irántam, mindent odaadott nekem, még a királyságot is.

8. Fia (Judhisthíra) éppen olyan nagy híve az erénynek, mint ő volt; neki is megvan minden érdeme, dicső, a nép kedvence.

9. Hogyan száműzhetnénk erőszakkal ősei királyságából – nem is beszélve arról, hogy vannak szövetségesei?

10. Pándu nagyon kedvelte és jól tartotta a tanácsadókat, a katonákat, fiaikat és unokáikat.

11. Ó fiam, Pándu olyan sok kedvezményben részesítette őket, miért ne ölne meg a város népe bennünket, az összes rokonainkkal és barátainkkal együtt, Judhisthíra kedvéért?

Durjodhana szólt

12-13. Ó apám, tökéletesen igaz az, amit mondasz. De mégis, mert valószínű, hogy a jövőben nagyon nagy baj leselkedik ránk, azt gondoljuk, az embereket ki kell engesztelni adományokkal és megtiszteltetésekkel. Ha ilyen bizonyítékát adjunk a hatalmunknak, biztosan mellénk fognak állni. Ó király, most a miniszterek és a kincstár a mi kezünkben vannak.

14. Valami szelíd módon kellene száműznöd a Pándavákat Varanavata városába.

15. Ó király, ó Bharata leszármazottja, ha már király lettem, akkor Kuntí megint visszatérhet a fiaival.

Dhrtarástra szólt

16. Ó Durjodhana, én is éppen erre gondoltam, de olyan bűnös dolog, hogy nem mertem kimondani.

17. Sem Bhísma, sem Drona, sem Khattva (Vidura), sem Gautama (Kripa) nem hagyják jóvá Kuntí fiainak száműzését.

18. Ó fiam, mi (a Kuruk) és a Pándavák egyenlőek vagyunk. A bölcs és erényes emberek nem fognak különbséget tenni köztünk.

19. Ó fiam, (ha ezt megtesszük), miért ne édemelnénk ki a halált a Kuruk és azon dicső férfiak (Bhísma és a többiek) – sőt az egész világ kezeitől?

Durjodhana szólt

20. Bhísma mindig semleges; Drona fia (Asvatthámá) az én oldalamon áll. Nem kétséges, hogy Drona is arra az oldalra áll, ahol a fia van.

21. Szaradvatta fia, Kripa biztosan azon az oldalon lesz, ahol ezek ketten. Soha sem hagyja el Dronát és unokaöccsét (húga fiát, Asvatthámát).

22. Khattva (Vidura) a mi kegyünkből él, ha burkoltan az ellenség (a Pándavák) oldalán áll is. Egymagában nem árthat nekünk, még akkor sem, ha a Pándavák mellett foglal állást.

23. Ezért ne félj, hanem száműzd a Pándavákat anyjukkal együtt Varanavatába. Intézd úgy, hogy még ma odamenjenek.

24. Töröld el ezzel a bánatot, amely úgy emészt engem, mint a tűz, elrabolja az álmomat, átdöfi a szívemet, mint egy szörnyű dárda.

Így végződik a száznegyvennegyedik fejezet, Durjodhana tanácskozása, az Adi Parva Dzsatugrhájában.