CXLIII. fejezet

Dzsatugrha Parva

Vaisampájana szólt

1. Szuvala fia (Sakuni), Durjodhana király, Duhsászana és Karma tanácskoztak egymással, és gonosz összeesküvést szőttek.

2. A Kuru-leszármazott Dhrtarástra király egyetértésével eldöntötték, hogy Kuntít halálra égetik a fiaival együtt.

3. A bölcs és művelt Vidura azonban külső jelekből olvasni tudott mások szívében, és e gonosz elméjű emberek viselkedéséből rájött a szándékukra.

4. Ekkor a bűntelen Vidura, akinek lelkét megvilágosította az igaz tudást, és aki mindig a Pándavák javát akarta, elhatározta, hogy Kuntínak és fiainak meg kell menekülniük.

5. Szerzett egy géphajtású, fellobogózott hajót, amely elég erős volt ahhoz, hogy ellenálljon a szélnek és a hullámoknak. Ezután így szólt Kuntíhoz,

Vidura szólt

6. Ez a Dhrtarástra arra született, hogy elpusztítsa a mi nemzetségünk hírnevét és utódait. Gonosz elméjű, azon van, hogy félrevesse az örök erényt.

7. Ó kedves hölgy, készenlétben tartok a folyón egy hajót, amely a szélnek is, a hullámoknak is ellent tud állni. menekülj el rajta a fiaiddal együtt a halál hálójából.

Vaisampájana szólt

8. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, Kunti nagy szomorúsággal hallotta ezt. Ezután a fiaival együtt hajóra szállt, és útnak indult a Gangeszen.

9. Majd elhagyták a hajót, és Vidura tanácsára egy sűrű erdőben húzódtak meg, ahova magukkal vettek minden gazdagságot, amit szereztek.

10. Valamilyen oknál fogva egy nisáda asszony odament a lakkházhoz, és bár ártatlan volt, mégis halálra égett öt fiával együtt.

11. A mleccshák leggonoszabbja, a bűnös Purocsana is halálra égett. Így tévesztették Dhrtarástra fiait, a tanácsadóikkal együtt.

12. Kuntít és dicső fiait azonban megmentette Vidura tanácsa; csakhogy az emb erek nem tudták, hogy ők élnek.

13. Varanavata lakói nagyon elszomorodtak, amikor látták, hogy a lakkház leégett.

14. Küldötteket küldtek a királyhoz, akik elmondták, hogy mi történt, és hozzátették, „Célodat elérted, halálra égetted a Pándavákat.

15. Ó Kuru leszármazottja, beteljesült a vágyad; élvezd a királyságot a fiaiddal együtt.” Ennek hallatán Dhrtarástra és fiai nagyon szomorúnak mutatták magukat,

16. elvégezték a Pándavákért az utolsó szertartásokat, barátaikkal, rokonaikkal, Khattvával (Vidurával) és a legkiválóbb Kuruval, Bhísmával együtt.

Dzsanamedzsaja szólt

17. Ó kétszer születettek legjobbja, részletesen szeretném hallani, hogyan égett le a lakkház, és hogyan menekültek el a Pándavák.

18. Kegyetlen cselekedet volt ez, gonosz tanácsra tették. Mondd el nekem a történetet – mindent, ami történt. Égek a kíváncsiságtól.

Vaisampájana szólt

19. Ó ellenségek fenyítője, ó király, hallgass ide, elmondom neked, hogyan égett le a lakkház, és hogyan menekültek el a Pándavák.

20. Durjodhana nagyon elgondolkodott, nagyon szomorú lett, amikor látta, hogy Bhímaszena rendkívül erős, Dhanandzsaja (Ardzsuna) pedig nagyon nagy harcos.

21. A nap fia, Karna és Szuvala fia, Sakuni mindent megpróbáltak, hogy megöljék a Pándavákat.

22. A Pándavák azonban minden tervüket meghiúsították, és Vidura tanácsát megfogadva később soha nem beszéltek erről.

23. Ó Bharata leszármazottja, a polgárok mindenütt arról beszéltek, hogy milyen kiválóak Pándu fiai.

24. Amikor udvarokban és más találkozóhelyeken összegyűltek, csak arról beszéltek, hogy Pándu legidősebb fia alkalmas arra, hogy kormányozza a királyságot.

25. (Azt mondták) „Dhrtarástra király ugyan rendelkezik a tudás szemével, de nem kapta eg a királyságot, mert vak volt. Hogyan lehetne most király?

26. És Sántanu fia, Bhísma szilárd fogadalmú, az igazság híve; ha már korábban lemondott a királyságról, soha többé nem fogadja el.

27. Ezért a megfelelő ceremóniákkal a legidősebb Pándavát (Judhisthírát) fogjuk beiktatni, aki fiatal, kiváló harcos, Védákban jártas, igazságos és kegyes.

28. Sántanu fiát, Bhísmát és az erényes Dhrtarástrát imádva biztosan fenn fogja tartani Bhísmát és Dhrtarástrát az összes fiaival együtt.”

29. A gonosz elméjű Durjodhana azonban kihallgatta Judhisthíra híveit, és nagyon elkeseredett.

30. Le volt sújtva, nem tudta elviselni ezeket a szavakat. Féltékenységtől lángolva ment Dhrtarástrához.

31. Amikor egyedül találta, tisztelettel, illő módon üdvözölte, és nagy elkeseredésében, amiért a polgárok Judhisthíra pártján állnak, így szólt hozzá.

Durjodhana szólt

32. Ó apám, hallottam, hogy a polgárok baljós dolgokról beszélnek. Bhísmát és téged megkerülve, azt kívánják, hogy Pándu fia legyen a királyuk.

33. Bhísma bele fog ebbe egyezni, mert ő maga nem kíván uralkodni a királyságon. Úgy tűnik, hogy a polgárok nagy sértést akarnak elkövetni velünk szemben.

34. Korábban Pándu kiváló érdemei révén nyerte el az ősi királyságot. Te nem kaptad meg, mert vak vagy, bár minden érdemed megvan hozzá.

35. Ha most Pándu fia örökli a királyságot, utána az ő fiáé lesz; aztán annak a fiáé és így tovább – örökre Pándu nemzetségében öröklődik.

36. Mi pedig, a te összes fiad, ki leszünk zárva a királyi nemzetségből. Ó világ ura, az emberek nem lesznek tisztelettel irántunk, gyűlölni fognak bennünket.

37. Még az ételt is másoktól kell kérnünk, örök bánatban szenvedünk. Ezért, ó király, fogadj el egy olyan tanácsot, amely összhangban áll az államvezetés tudományával.

38. Ó király, ha az emberek nem is állnak mellénk, ha te nyerted volna el a királyságot, biztos, hogy mi követtünk volna.

Így végződik a száznegyvenharmadik fejezet, Durjodhana irigysége, az Adi Parva Dzsatugrhájában.