CXLII. fejezet

Sambhava Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Dhrtarástra király meghallotta, hogy Pándu hősies fiai milyen erősek és vitézek, és ettől fogva nagyon sokat szenvedett félelmében.

2. Hívatta politikában jártas és tanácsadásban szakértő miniszterét, Kanikát, és így szólt hozzá.

Dhrtarástra szólt

3. Ó kiváló bráhmana, a bráhmanák napról-napra jobban beárnyékolják a földet. Nagyon irigy vagyok. Békében éljek velük, vagy hadat üzenjek? Ó Kanika, adj nekem igaz tanácsot; azt teszem, amit mondasz.

Vaisampájana szólt

4. Ez a kiváló bráhmana nyíltan válaszolt neki, a politikai helyzetnek megfelelően.

Kanika szólt

5. Ó bűntelen király, hallgasd meg, mit válaszolok. Ó Kuruk legjobbja, ne haragudj meg azért, amit mondok.

6. A királyoknak mindig felemelt jogarral, készenlétben kell állniuk (hogy uralkodjanak), mindig ki kell terjeszteniük a vitézségüket. Gondosan kerülniük kell, hogy hibákat kövessenek el, szüntelenül oda kell figyelniük mások hibáira.

7. Ha a király felemelt jogarral, mindig készenlétben áll, mindenki retteg tőle. Ezért mindig, mindenben a jogarához (a fenyítéshez) kell folyamodnia, bármit is tesz.

8. Nem szabad úgy cselekednie, hogy mások (az ellenségei) hibát találjanak benne. De meg kell látnia mások hibáit (fogyatékosságait). Forrásait rejtve kell tartania, ahogyan a teknősbéka is elrejti a végtagjait.

9. Ha valamibe belekezdett, azt végig is kell vinnie. Ha egy tüskét nem húznak ki teljesen, egyre jobban elgennyesedik.

10-11. Az ártó ellenség megölése mindig dicséretes. Akár hatalmas, akár menekül, akár nagy harcos, mindig azt kell nézni, mikor pusztulhat el, és aztán lelkiismeret furdalás nélkül meg kell ölni. Ó fiam, akkor sem kell megvetni az ellenséget, ha gyenge. A tűz egyetlen szikrája is elemésztheti az erdőt, ha tárgyról tárgyra terjed.

12. A királyoknak néha süketséget és vakságot kell színlelniük, mert ha képtelenek büntetni, úgy kell tenniük, mintha nem látnák meg a hibákat. Néha úgy kell tekinteniük az íjaikra, mintha azok szalmából készültek volna, de mindig olyan éberen kell őrködniük, mint az erdőben alvó szarvasoknak.

13. Amikor ellenséged a kezeid között van, pusztítsd el bármilyen módon, nyíltan vagy titokban. De irgalmazz neki, még akkor sem, ha védelmet kér tőled.

14. A régi ellenséget is meg kell ölni, akár úgy, hogy nagy vagyonnal megnyerjük. Így szabadulsz meg az aggódástól, hiszen egy halott embertől senki sem fél.

15. Pusztítsd el az ellenség három, öt és hét erőforrását; ki kell irtanod még az irmagjukat is.

16. Aztán pusztítsd el a szövetségeseiket. Ha a gyökeret (a főembert) elpusztítod, nem maradhatnak meg a szövetségesek sem.

17. Ha az erdő urának (a fának) gyökerét kifordítják, ágai és gallyai sem maradnak fenn úgy, mint azelőtt. Gondosan leplezd a saját gyengeségedet, ügyelj ellenségedére,

18. ó király, így kell uralkodnod a királyságodon, mindig éberen. Az örök tüzet áldozatokkal, barna öltözetekkel, összecsomósodott hajjal és állatbőrökkel fenntartva,

19-20. először meg kell nyerned az ellenség bizalmát; de aztán úgy vesd magadat rájuk, mint a farkas. Azt mondják, hogy a képmutatás olcsó eszköz a vagyonszerzésben. Akkor is görbe botot használnak, ha le akarják hajlítani egy fa ágát, hogy leszedhessék az érett gyümölcsöket – ezt a módszert kell alkalmazni az ellenség pusztításában is.

21. Vidd az ellenségedet a válladon, míg el nem jön az ideje annak, hogy ledobhatod és darabokra zúzhatod, ahogyan az agyagedény is összetörik, ha kőhöz dobják.

22. Soha sem szabad hagyni, hogy az ellenség elmeneküljön, még akkor sem, ha szánalmasan könyörög hozzád. Ne irgalmazz neki; azonnal meg kell ölni.

23. Az ellenséget a következőképpen kell elpusztítani: a békéltetés művészetével, pénz kiadásával, szövetségesei között egyenetlenség keltésével vagy azzal, hogy bármit bevetsz, ami csak a hatalmadban áll.

Dhrtarástra szólt

24. Mondd el nekem részletesen, hogyan lehet elpusztítani az ellenséget a békéltetés művészetével, pénz kiadásával, egyenetlenség keltésével, vagy erőnek erejével.

Kanika szólt

25. Ó király, hallgasd meg, mi történt hajdanán. Ó nagy király, élt az erdőben egy sakál, aki jól ismerte a politika tudományát.

26. A sakál bölcs volt, és szem előtt tartotta a saját érdekeit. Négy barátjával lakott együtt, egy tigrissel, egy farkassal, egy egérrel és egy mongúzzal.

27. Megláttak az erdőben egy nagyon erős szarvast, a csorda vezetőjét, de olyan fürge volt, hogy nem bírták elkapni. Ekkor tanácskozást tartottak.

A sakál szólt

28. Ó tigris, te már sokszor el akartad kapni ezt a szarvast, de minden erőfeszítésed hiábavaló volt; ez a szarvas fiatal, fürge és intelligens.

29. Menjen el az egér, és rágja meg a patáját, amikor alszik. Aztán menjen el a tigris, és kapja el.

30. Mi pedig boldog szívvel megesszük.

Kanika szólt

Mindenki pontosan megtette, amit a sakál mondott.

31. Az egér megrágta a szarvas patáját, a tigris pedig megölte a szarvast. A sakál szólt, „Legyetek áldottak! Menjetek, és végezzétek el a mosdásaitokat. Utánanézek ennek a szarvasnak.”

32. A sakál szavait hallva mind elmentek a folyóhoz. A sakál várt, és nagyon gondolkodott, hogy most mitévő legyen.

33. A fürdésből először a nagyon erős tigris tért vissza, és látta, hogy a sakál ott ül és töpreng.

A tigris szólt

34. Ó bölcs, min töprengesz? Te vagy a legokosabb. Most pedig élvezzünk, lakomázzunk ennek a szarvasnak a húsából.

A sakál szólt

35. Ó hatalmas karú, halld meg, mit mondott az egér, „Mit sem ér az állatok királyának (a tigrisnek) az ereje. A szarvast én öltem meg;

36. ma az én karjaim erejéből fogja csillapítani az éhségét.” Mivel így dicsekedett, ami engem illet, én meg sem kívánom érinteni ezt az ételt.

A tigris szólt

37. Ha az egér valóban ezt mondta, eszemre tértem. Mától fogva a saját karjaim erejével ölöm meg az erdő állatait, és lakomázom a húsukból.

Kanika szólt

E szavakkal elment az erdőbe.

38. Ekkor jött oda az egér. A sakál így szólt hozzá.

A sakál szólt

39. Légy áldott, ó egér. Hallgasd meg, mit mondott a mongúz. Azt mondta, „A tigris érintése megmérgezte ennek a szarvasnak a húsát. Nem fogom megenni.

40. Ha megengeded, az egeret eszem meg.”

Kanika szólt

Ennek hallatán az egér megrémült, és gyorsan bebújt a lyukba.

41. Ó király, a farkas is megfürdött, és visszatért. A sakál így szólt hozzá.

A sakál szólt

42. Az állatok királya (a tigris) megharagudott rád. Ez nem jelent jót. Hamarosan itt lesz a feleségével. Tégy, ahogy neked tetszik.

Kanika szólt

43. Az állatok húsát igen kedvelő farkas igen kicsire összehúzta magát és elmenekült; így szabadult meg tőle a sakál.

44. Ekkor jött a mongúz. Ó nagy király, a sakál így szólt a mongúzhoz az erdőben.

A sakál szólt

45. A többieket már legyőztem a karjaim erejével, már mind elmenekültek. Előbb küzdj meg velem, aztán megeheted a húst, ahogy neked tetszik.

A mongúz szólt

46. Ha az állatok királyát (a tigrist), a farkast és az okos egeret már mind legyőzted – akármilyen hősök is, úgy tűnik, te náluk is nagyobb hős vagy. Ezért nem kívánok harcolni veled.

Kanika szólt

Így szólván elment.

47. Amikor mindannyian elmentek, a sakál nagyon megörült politikája sikerének, és egyedül ette meg a szarvas húsát.

48-49. Ha a királyok így cselekszenek, mindig boldogok lehetnek. A félénket azzal kell leigázni, hogy felébreszted a félelmét, a bátrat meg kell békíteni, a mohót meg kell ajándékozni, a veled egyenlőeket pedig vitézségeddel is legyőzheted. Ó király, hallgass meg még valamit, amit el kell mondanom.

50. Ha a fiad, barátod, fivéred, apád vagy akár a tanítód az ellenséged lesz, és ha jól akarsz élni,

51. pusztítsd el őket átkokkal, mantrákkal, ajándékokkal, méreggel vagy csalással. Senkit sem kell figyelmen kívül hagyni megvetésből.

52-53. Ha mindkét fél egyenlő és a siker bizonytalan, annak a jóléte növekszik, aki szorgalmasabb. Még a tanítót is meg kell fenyítaeni, ha hiú, nem tudja, mit kell tenni, mit nem kell tenni és gonosz módon él. Ha dühös vagy, tégy úgy, mintha nem lennél az, beszélj szelíd mosollyal.

54. Ó Bharata leszármazottja, sose dorgálj meg valakit úgy, hogy akár csak jelzed a haragodat. Mondj szelíd szavakat, mielőtt lecsapsz (az ellenségedre), mondj szelíd szavakat még akkor is, amikor éppen lecsapsz rá.

55. Miután lecsaptál, szánd az áldozatot, búsulj érte, onts akár könnyeket is. Ha az ellenség bizalmat békéltetéssel, adományokkal vagy nyájas viselkedéssel biztosítottad,

56. pusztítsd el, ha nem jár egyenes úton. Éppen a nagyon bűnös emberek élnek úgy, mintha nagyon erényesek lennének.

57. Takargatják a bűneiket, ahogy a fekete felhők beburkolják a hegyet. Gyújtsd fel azoknak a házát, akiket meg kell ölnöd.

58-59. Sose engedd meg, hogy koldusok, ateisták és tolvajok éljenek a királyságodban. Váratlan kirohanással vagy hadüzenettel, méreggel, adományokkal vagy akármilyen más módon, de pusztítsd el az ellenségedet. Olyan kegyetlen lehetsz, amilyen csak akarsz. Hegyezd ki a fogaidat, hogy végzetes harapásokat osztogassanak. Olyan igazán pusztítsd el az ellenségedet, hogy soha többé ne emelhesse fel a fejét. Mindig félned kell, még azoktól is, akiktől nincs félnivalód.

60. Ha valakitől nem félsz, lehet, hogy éppen ő irtja ki a gyökereidet (ő lesz a romlásod). Sose bízz a hűtlenekben, ne bízz nagyon a hűségesekben sem.

61. Ha félelem (ellenségesség) támad valakiben, akiben megbízol, lehet, hogy kiirtja a gyökereidet (teljesen tönkretesz). Először gondosan meg kell vizsgálni, hogy hűségesek-e a kémek; csak azután nevezd ki őket a királyságodban vagy mások királyságaiban.

62. Az a legjobb, ha a mások királyságaiba küldött kémek mind csirkefogók vagy aszkéta-öltözetben járnak. Leselkedjenek a kertekben, a szórakozóhelyeken, a templomokban,

63. ivócsarnokokban, utcákon és az összes tírthán, áldozóhelyeken, kutak közelében, hegyekben vagy erdőkben,

64. folyóknál, és mindenütt, ahol az emberek összegyűlnek. Ilyen helyeken kószáljanak, beszédjükben legyenek alázatosak, de a szívük olyan éles legyen, mint a borotva.

65-67. Amikor valami nagyon kegyetlen és borzalmas dolgot művelsz, beszélj mosolyogva. Ha jólétre vágysz, így kell cselekedned: tedd össze a kezeidet, légy alázatos, esküdj meg, békéltess, imádd mások lábait lehajtott fejjel, ébressz reményt. A politikus olyan legyen, mint a virágokkal borított fa, amely soha nem hoz gyümölcsöket. Ha terem is gyümölcs, az legyen elérhetetlen magasságban. Ha érett, tűnjön éretlennek. Az ilyen ember sose téved el a trivarga (dharma, artha és káma) útján, három gonosz dolgot csomózott össze (három jóval).

68. A jót vonja ki, a rosszat kerülje el. Az, aki az erényt gyakorolja, két betegségben szenved (két rossz dologgal kell megküzdenie):

69-70. nincs vagyona, és nincs élvezete. Azokat, akik az élvezetet hajszolják, a másik kettőnek az elhanyagolása tesz boldogtalanná. És azok, akik az élvezetet hajszolják, az erény és a gazdagság híján szenvednek. Ezért olyan módon kövesd az erény, gazdagság és élvezet útját, hogy semmiképpen ne szenvedj. Alázattal, figyelmesen, irigység és könyörgés nélkül, teljes őszinteséggel tanácskozz a bráhmanákkal, hogy elérd a célodat. Ha elestél, bármilyen módon felemelheted magad, legyen az nyájas vagy erőszakos.

71. Ha felkeltél, az erényt kell gyakorolnod. Soha nem élhet jólétben az, aki még semmilyen viszontagsággal nem találkozott.

72. Ezt látni annak az életében, aki sok viszontagságon ment keresztül. Azt, akit bánat sújt, egy régi történet elmondásával kell megvigasztalni,

73. a tudatlant a jövőbeli jólét reményével, a művelt embert kedves szavakkal. Az, aki egyezményt kötött az ellenséggel, és nyugodtan alszik, azt hiszi, máris siker koronázza,

74. olyan, mint az a személy, aki egy fa tetején aludt, majd leesett, és erre ébredt. A tanácsokat titokban kell tartanod, a rágalmazástól való félelem nélkül,

75-77. mindent a kémek szemeivel láss, saját gondolataidat pedig takard el mások kémei előtt. A halász azzal gazdagodik meg, hogy megfogja és megöli a halakat, a király azzal szerez jólétet, hogy kiszaggatja az ellenség beleit és más erőszakos cselekményeket hajt végre. Ellenségeid erejét mindig teljesen meg kell semmisítened. Túrd fel az ekéddel, kaszáld le vagy sújtsd betegséggel, éhínséggel, szomjhalállal. A szűkölködő soha sem megy el a bőségben élőhöz. Amikor a célod beteljesült, nem kell megint ahhoz fordulnod, akit addig eszközödnek láttál.

78-79. Bármit teszed, tedd meg teljesen, ne maradjon semmi elvégzetlenül. Annak, aki jólétet kíván, szorgalmasan fel kell kutatnia a szövetségeseket, a módot, ahogyan hadat viselhet. Úgy kell cselekednie, hogy sem barát, sem ellenség ne tudjon a szándékáról, mielőtt bele nem kezd.

80. Ne tudják meg előbb, csak amikor elkezdte vagy bevégezte. Csak addig színleld a félelmet, amíg nem jön a veszély.

81-82. Ha a veszély már eljött, birkózz meg vele bátran. Az az ember, aki már legyőzte az ellenségét, de még mindig megbízik benne, éppen úgy kihiívja maga ellen a halált, mint az öszvér, ha megfogant. Úgy kell tekintened a jövőbeli tettekre, mintha már be is következtek volna,

83. különben lehet, hogy nem veszel észre egy fontos dolgot. Annak, aki jólétet kíván, mindig nagy energiával és elővigyázatosan kell törekednie,

84. az időnek és helynek, a végzetne, dharmának, arthának és kámának megfelelő intézkedéseket téve. Jól tudott, hogy a legnagyobb jó az, amely megfelel az időnek és a helynek.

85. Ha egy ellenséget lenéznek és figyelmen kívül hagynak, megnőhet, mint a pálmafa, kiterjesztheti a gyökereit; vagy olyan lehet, mint egyetlen szikra a sűrű erdőben, amely hamarosan nagy tüzet lobbanthat lángra.

86. Ha a kis tüzet rőzsével táplálják, hamarosan mindent elemészthet. Ha egy ember szövetségesek megnyerésével gyarapítja a hatalmát, hamarosan legyőzheti még a leghatalmasabb ellenséget is.

87. Ha valami reményt keltettél az ellenségben, halogasd annak beteljesítését. Ha a beteljesítés ideje eljött, találj ki valami ürügyet, hogy tovább halogathasd. Intézd úgy, mintha az ürügy valami okos dolgon alapulna, az az okos dolog pedig egy másik okos dolgon.

88. Ami az ellenség elpusztítását illeti, a királyokban ne legyen szánalom, legyenek olyanok, amikor a bőrtokba rejtett, éles borotva, egy hajszál se maradjon a nyomukban, amikor eljön az alkalom.

89. Ó Kuruk méltóságának fenntartója, járj el a Pándavákkal és másokkal úgy, ahogy a politika diktálja, cselekedj úgy, hogy ne kelljen megbánnod a jövőben.

90. A legcsekélyebb kétségem sincs, hogy a te oldaladon van minden áldás és jó szerencse, ezért, ó király, védd meg magad Pándu fiaitól.

91. Ó király, Pándu fiai erősebbek, mint unokatestvéreik (a te fiaid). Ó ellenségek fenyítője, világosan megmondom neked, mit kellene tenned.

92. Ó király, hallgasd meg a fiaiddal együtt, és ha meghallottad, cselekedj. Ó király, úgy kell cselekedned, hogy ne legyen semmi félnivalód Pándu fiaitól. Tégy olyan, az államvezetés tudományának megfelelő intézkedéseket, hogy a jövőben semmit ne kelljen megbánnod.

Vaisampájana szólt

93. Miután mindezt elmondta, Kanika hazatért, és Kuru-leszármazott Dhrtarástra nagyon töprengő és szomorú lett.

Így végződik a száznegyvenkettedik fejezet, Kanika tanácsa, az Adi Parva Sambhavájában.