CXL. fejezet

Sambhava Parva (folytatás)

Vaisampájana szól

1. Drona látta, hogy Pándu és Dhrtarástra fiai már nagyon jól értenek a fegyverekhez, ezért azt gondolta, eljött az ideje annak, hogy daksinát kérjen (a tanítónak járó díjat).

2. Ó király, egy napon összehívta a tanítványait, és daksinát kért tőlük, mondván,

3. „Fogjátok el Panycsála királyát, Drupadát egy csatában, és hozzátok elém. Ez lesz számomra a legelfogadhatóbb daksina.”

4. „Úgy legyen”, mondták, kocsira szálltak fegyvereikkel és kivonultak Dronával, hogy leróhassák a tanítónak járó díjat.

5. Ezek a kiváló hercegek elpusztították a Panycsálákat, eljutottak a hatalmas Drupada fővárosáig, és megtámadták.

6. Durjodhana, Karna, a nagyon erős Jujutszu, Duhsászana, Vikarna, Dzsalaszandha, Sulocsana,

7. és még sok vitéz herceg, kiváló ksatrija egymással versengtek, hogy ki támadjon először.

8. Az elsőosztályú kocsikon utazó és lovassággal kísért hercegek beléptek az ellenséges fővárosba, és végighaladtak az utcáin.

9. A Panycsálák királya is látta a nagy hadsereget, hallotta a lármát, és hamarosan kijött a palotából az összes testvéreivel.

10. Dzsagmaszena király (Drupada) jól felfegyverkezett, de a Kuruk egész nyílzáporral és vad harci kiáltásokkal fogadták.

11. Dzsagmaszena, a legyőzhetetlen harcos fehér kocsiról támadta a Kurukat, és maga is számtalan félelmetes nyilat lőtt ki.

12. A hercegek büszkesége láttán Pártha (Ardzsuna) így szólt a tanítóhoz, a kiváló bráhmana Dronához,

13. „Mi majd akkor mutatjuk meg, hogy milyen erősek vagyok, amikor ők a maguk erejének végére értek. Nem tudják megölni a Panycsálák királyát a csatában.”

14. E szavakat elmondva, Kuntí bűntelen fia (Ardzsuna) a fivéreivel együtt a városon kívül, egy mérföld távolságra várakozott.

15. A Kauravák láttán Drupada előrerontott, és nyílzáport zúdított a Kuru hadseregre.

16. Bár egyedül, egyetlen kocsin harcolt, olyan könnyedén mozgott a csatamezőn, hogy a Kuruk félelmükben azt gondolták, nemcsak egy Drupada van.

17-18. Drupada félelmetes nyilai minden oldalon záporoztak, a Panycsálák pedig ezernyi kagylókürtöt és trombitát fújtak meg, ezernyi dobot vertek házaikban. Ó nagy király, a hatalmas Panycsálák olyan zajt csaptak, mint az üvöltő oroszlánok.

19. Íjaik pengése mintha az eget is meghasította volna. Durjodhana, Vikarna, Szubáhu, Dírghalocsana,

20. és Duhsászana dühbe gurultak, és nyilakat záporoztak az ellenségre. A hatalmas íjászt, Prsatá csatában legyőzhetetlen fiát (Drupadát) már több nyíl eltalálta,

21-22. ő mégis tovább szorongatta az ellenséges hadsereget. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, tüzes kerékként gördült végig a csatamezőn, és számos nyilat lőtt ki Durjodhanára, Vikarnára, a hatalmas Karnára, a többi hősies hercegre és katonára, és alaposan el is vette a kedvüket a csatától.

23. A polgárok buzogányokat, botokat és más fegyvereket hajigáltak, mint az esőt alázúdító felhők.

24. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, a csata hírére fiatalok és öregek, az összes polgár kirontott, és megtámadta a Kurukat.

25. A Kuruk megtorpantak és jajveszékelve menekültek a Pándavák felé; akik a jajszavak hallatára

26-27. leborultak Drona előtt, és kocsijaikra szálltak. Ardzsuna még gyorsan megkérte Judhisthírát, hogy ne harcoljon, Mádrí fiait (Nakulát és Szahadevát) megtette kocsikerekei védelmezőinek, és előrerontott. A mindig élen járó Bhíma buzogánnyal a kezében törtetett előre.

28. Az ellenség kiáltásait hallva Kuntí bűntelen fia (Ardzsuna) fivére kíséretében haladt előre, és mindenütt csak kocsikerekeinek zörgése hallatszott.

29-30. A hatalmas karú, Jamához hasonló Bhíma, kezében a buzogánnyal, úgy tört át a Panycsálák sorain, ahogyan a Makara nyomul a tengerbe; éppen olyan vadul üvöltött, mint a viharos óceán.

31. A csatában mindig ügyes Bhíma, Prthá fia az elefántokon közeledő katonákat puszta kézzel támadta meg, mint maga a nagy Pusztító (Siva).

32. Bhíma buzogányának csapásai alatt a hegyként tornyosuló állatok feje darabokra zúzódott, és vérrel elborítva rogytak össze, mint a mennykőtől kilazult sziklák.

33. A Pándava, Ardzsuna bátyja (Bhíma) ezrével döntötte földre az elefántokat, lovakat és kocsikat, nagyon sok gyalogos katonát és szekérharcost is megölt.

34. Vrikodara éppen úgy hajtotta maga előtt az ellenség kocsijait és elefántjait, ahogyan a pásztor tereli botjával a teheneket az erdőségben.

35. Phalguninak (Ardzsunának) nagyon nagy kedve volt ahhoz, hogy kedvére tegyen Bharadvádzsa fiának (Dronának); a földre sodorta Prsatá fia (Drupada) fiát elefántjáról, és egészen elborította nyilakkal.

36. Ó király, ezer meg ezer lovat, kocsit és elefántot pusztított el a csatában, mint a tűz a yuga végén.

37. Ekkor a Panycsálák és Srinják különféle fegyvereket hajítottak Párthára (Ardzsunára).

38. Olyan kiáltásokat hallattak, mint az oroszlánüvöltések, és kétségbeesetten támadtak a Pándavára (Ardzsunára). Még nézni is félelmetes volt ezt az ádáz csatát. Az oroszlánüvöltések hallatán Ardzsuna nagyon dühös lett.

39. Kiriti (Ardzsuna) azonnal megtámadta a Panycsálákat, nyílzáport zúdított rájuk, és egészen összezavarta őket.

40. Akik Kuntí fiát látták, semmi időkülönbséget nem vettek észre a nyilak feltűzése és kilövése között.

41. Az oroszlánüvöltések helyeslő éljenzéssel keveredtek. Ekkor a Panycsálák királya Szatjadzsit (a főparancsnok) kíséretében

42. olyan sebesen száguldott felé, ahogyan Indra tört (a Dánava) Sambara ellen. Pártha sűrű nyílzáporral fogadta a Panycsála királyt.

43. A Panycsálák katonái felhördültek, mint egy nagy oroszlán, amikor ráveti magát az elefántcsorda vezérére.

44. Látva, hogy Ardzsuna ráront a Panycsála királyra, és meg akarja ölni, a nagyon erős Szatjadzsit megtámadta.

45. A két hős (Ardzsuna és a Panycsála király) úgy estek egymásnak, mint Indra és Virocsana; áttörtek egymás hadrendjén.

46. Pártha tíz éles nyilat lövött Szatjadzsitba, és ezen minden néző elámult.

47-48. Szatjadzsit száz nyíllal válaszolt. Ardzsuna, a nagy szekérharcos megdörzsölte íja idegét, hogy még nagyobb erővel és gyorsabban lőhesse ki a nyilakat. Nyílzáort borított az ellenségére, eltörte Szatjadzsit íját, és megint a királyra rontott.

49. De Szatjadzsit azonnal felkapott egy másik íjat, és hamarosan el is találta nyilaival Párthát, kocsiját, kocsihajtóját és lovait.

50-51. A hős Pártha nem bocsátotta meg Szatjadzsitnak ezt a támadást. Hogy mielőbb megölje, számos nyilat lőtt ki a lovaira, zászlóira, íjára, összeszorított öklére, kocsihajtójára és mögötte álló segédjére. Látva, hogy az íja megint eltört,

52. és lovait is elvesztette, Szatjadzsit elállt a harctól. Ennek láttán

53. a király (Drupada) nagyon hevesen támadt a Pándavára (Ardzsunára). Ekkor a győztes hősök legkiválóbbja, Ardzsuna, csodálatos harcba kezdett,

54. eltörte ellensége íját, zászlórúdját a földre döntötte, majd öt nyíllal átlőtte ellensége lovait és kocsihajtóját.

55. Ekkor Kuntí fia (Ardzsuna) félretette az íját és a tegzét, előkapott egy kardot, és oroszlánüvöltést hallatott.

56. Kocsijából hirtelen átugrott a Panycsála királyéra. Dhanandzsaja (Ardzsuna) félelem nélkül állt a Panycsála király kocsiján,

57. és elkapta Drupadát, ahogyan Garuda ragadja meg az óriási kígyót, miután felkavarta egy mély tenger vizét. A Panycsálák szanaszét futottak.

58. Dhanandzsaja (Ardzsuna) minden ellenségének megmutatta karjai vitézségét, és oroszlánüvöltéssel tört ki a Panycsálák soraiból.

59. Amikor a hercegek látták, hogy foglyával együtt tért vissza, porig rombolták a dicső Drupada fővárosát.

Ardzsuna szólt

60. Ez a kiváló király, Drupada a Kuru hősök rokona. Ezért, ó Bhíma, ne öld meg a katonáit. Csak a tanítónk díját fizessük meg.

Vaisampájana szólt

61. Ó király, Ardzsuna visszatartotta a nagyon erős Bhímát, aki ugyan még elégedetlen volt a csatával, de tartózkodott a mészárlástól.

62. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, a csatában fogyul ejtett Dzsagmaszena Drupadát és minisztereit felajánlották Dronának.

63. Drona látta a megalázott, vagyonától megfosztott és foglyul ejtett királyt, eszébe jutott, hogy korábban milyen ellenségesen bánt vele, és így szólt,

64. „Porig romboltam a királyságodat és a fővárosodat. Kezeimtől csak a puszta életedet kapod vissza; fel kívánod-e éleszteni régi barátságunkat?”

65. E szavaknál kissé elmosolyodott, majd megint megszólalt, „Ó hős, ne féltsd az életedet. Mi bráhmanák vagyunk, és mindig megbocsátunk.

66. Ó kiváló ksatrija, már akkor is nagyon kedveltelek, amikor fiúkorodban együtt játszottál velem a remetetanyán.

67. Ó király, ismét a barátságodat kérem. Ó király, ajándékul visszaadom neked a fele királyságodat.

68. Ó Dzsagmaszena, hogy is lehetne a király barátja az, aki nem király? Ezért tartom meg a királyságod felét.

69. A Bhagirathí déli partjára eső terület királya leszel, én pedig az északi oldalá. Ó Panycsála, ha neked is úgy tetszik, tudd, hogy mától a barátod vagyok.”

Drupada szólt

70. Ó bráhmana, ez nem is olyan csodálatos a nemes lelkű és nagy vitézségű férfiaktól. Örömet szereztél nekem, ezért olyan örömöt kívánok neked adni, amely örökké tart.

Vaisampájana szólt

71. Ó Bharata leszármazottja, e szavakra Drona elengedte őt, vidáman és tisztelettel beszélt vele, majd átadta neki a királyság felét.

72. Drupada a Makandi nevű területet kapta számos kisebb és nagyobb várossal, a Gangesz partján, és ő maga a Kamilja nevő városban élt.

73. Miután Drona legyőzte, Dél-Panycsálában csak a Szarmanavatí folyó partjáig uralkodott.

74. Meg volt győződve arról, hogy egyedül ksatrija erejével nem győzhette le Dronát – nagyon is elmaradt tőle Brahma- (lelki) erőben.

75. Ezért bejárta a világot, és azt kutatta, hogyan juthatna egy olyan fiúhoz (aki le tudja győzni Dronát). (Időközben) Drona Abhicsatrában lakott,

76. amely tele volt kisebb és nagyobb városokkal, és amelyet Pártha adományozott neki az után, hogy a hőst (Drupadát) legyőzte.

Így végződik a száznegyvenedik fejezet, Drupada megbüntetése, az Adi Parva Sambhavájában.