CXXXIX. fejezet

Sambhava Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Ekkor belépett az arénába Adhiratha (Karna apja)l lazán viselt lepelben, reszketve, izzadtan, és botra támaszkodva.

2. Karna meglátta őt, letette az íját, és fiúi tisztelettől hajtva meghajtotta a koronázás vizétől nedves fejét.

3. A kocsihajtó (Adhiratha) sietve eltakarta a lábait leple végével, és fiának szólította a sikeres Karnát.

4. Megölelte, és megnedvesítette a fejét a könnyeivel, azt a fejet, amely még nedves volt az Anga királyává való koronázásakor ráhintett víztől.

5. Adhirathát látva a Pándavák (Karnát) a kocsihajtó fiának vélték, és Bhíma gúnyosan szólt,

6. „Ó kocsihajtó fia, nem érdemled te meg azt, hogy a Pártha öljön meg a csatában. Jobb lesz, ha ostort ragadsz (a kard helyett), az illeti meg a nemzetségedet.

7. Emberek legrosszabbja, nem vagy te méltó arra, hogy Anga királyságát élvezd, ahogyan a kutya sem érdemes az áldozati tűz elé helyezett ghíre.”

8. E szavakra Karna feltekintett a napra, és kissé remegő ajkakkal mélyen felsóhajtott.

9. A nagyon erős Durjodhana őrült elefántként, haragosan kelt fel a fivérei közül, akik olyanok voltak, mint megannyi lótusz.

10. Rászólt a félelmetes tetteket végrehajtó Bhímaszenára, „Vrikodara, nem szabad így beszélned.

11. A ksatriják fő erénye az erő; még alantas születésű emberrel is érdemes harcolni. A hősök származása éppen olyan, mint a folyóké, mindig ismeretlen.

12. Az egész világot beburkoló pára a vízből száll fel. A Dánavát elpusztító mennydörgés Dadhicsi csontjából készült.

13. Hallottuk, hogy a dicső Guha félisten (Kártikeja) születését igen sok titok övezi. Egyesek azt mondják, hogy Agni fia, mások azt, hogy Kritiká fia, megint mások, hogy Gangá fia.

14. Azt is hallottuk, hogy azok, akik ksatriják voltak, bráhmanákká váltal. Visvámutra és mások eljutottak az örök Brahmához.

15. Valamennyi fegyverforgató legkiválóbbja, a tanító (Drona) egy vizesedényben született, és Gotama fia (Kripa) egy csomó földből származik.

16. Tudom, hogy mi magunk hogyan születtünk. Szülhet-e őz ilyen tigris, aki olyan ragyogó, mint a nap, természetes páncélt, fülbevalókat visel és minden áldásos jeggyel rendelkezik?

17. Karja vitézségével és iránta való engedelmességemmel nemcsak Anga királyságát érdemli meg, hanem az egész világot.

18. „Ha akad olyan, aki nem tudja elviselni azt, ami érte (Karnáért) tettem, szálljon fel a kocsijára, és hajlítsa meg talpával az íját.”

19. Hangos éljenzés támadt a nézők között, akik helyeselték Durjodhana beszédét. Ekkor nyugodott le a nap.

20. Durjodhana király kézen fogta Karnát, és kivezette a számtalan lámpással megvilágított arénából.

21. A Pándavák is hazatértek, Dronával, Kripával és Bhísmával együtt. Az emberek is visszamentek otthonaikba.

22. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, egyesek Ardzsunát, mások Karnát, megint mások Durjodhanát nevezték a nap győztesének.

23. Anyai szeretetében Kuntí is nagyon örült a fiának, Karnának, hiszen sok áldásthozó jelet viselt a testén, és még Anga királya is lett.

24. Ó király, amint Durjodhana megbarátkozott Karnával, már egyáltalán nem félt attól, hogy Ardzsuna mennyire ért a fegyverekhez.

25. A fegyverbíró Karna is nagyon elégedetté tette Durjodhanát édes szavaival; Judhisthíra pedig maga is elhitte, hogy nincs a földön még egy olyan harcos, mint Karna.

Így végződik a százharminckilencedik fejezet, A lovagi torna, az Adi Parva Sambhavájában.