CXXXVIII. fejezet

Sambhava Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Amikor a nézők csodálkozástól tágra meredt szemekkel utat engedtek az ellenséges városok leigázójának; Karna belépett a tágas arénába.

2. Természetes páncélját viselte, fülbevalói ragyogtak, az egyik kezében íjjal, a másikban karddal lépett be, mint egy járó szikla.

3. Prthá (Kuntí) még lánykorában szülte az ellenségek dicső elpusztítóját, a nagyszemű Karnát, aki a forró sugarú nap egy része volt.

4. Ereje és energiája az oroszlánoké, a bikáké vagy a legkiválóbb elefántoké. Ragyogásban olyan volt, mint a nap, szépségben mint a hold, hevességben mint a tűz.

5. Mivel a naptól született, olyan magas volt, mint egy arany pálma; olyan ifjú volt, aki még az oroszlánokkal is elbánik Szép volt, és sokféle dologhoz értett.

6. A hatalmas karú hős körülnézett az arénában, és elég közönyösen hajolt meg Drona és Kripa előtt.

7. Az emberek szenvtelenül, mereven bámultak. Nagy kíváncsiság fogta el őket, és egymást kérdezgették, „ki ő?”

8. Az ékesszóló emberek legkiválóbbja, a nap fia (Karna) felhőmorajláshoz hasonló mély hangon így szólította meg ismeretlen fivéreit,

9. „Ó Pártha, sokkal kiválóbb dolgokat mutatok itt a gyülekezet előtt, mint ti. Nézzétek és csodálkozzatok.”

10. Ó ékesszóló emberek legkiválóbbja, alig fejezte be a szavait, a nézők egyszerre felszökkentek, mintha valami felemelte volna őket.

11. Ó emberek legjobbja, Durjodhana megörült, de Bibhatsza (Ardzsuna) zavarba jött és haraggal telt el.

12. A hatalmas, harcot mindig kedvelő Karna Drona engedélyével mindazt bemutatta, amit korábban Pártha.

13. Ó Bharata leszármazottja, ekkor Durjodhana és a fivérei nagyon boldogan megölelték Karnát, és így szóltak hozzá,

Durjodhana szólt

14. „Hatalmas karú hős, üdvözöllek! Ó udvariasságot érdemlő férfiú, jó szerencsém hozott ide téged. Parancsolj velem és a Kuru királysággal a kedved szerint.

Karna szólt

15. Kimondtad, és úgy veszem, hogy már be is teljesült. Csak a barátságodra vágyom. Ó uram, szeretnék egy párviadalt Ardzsunával.

Durjodhana szólt

16. Élvezd velem az élet jó dolgait. Légy barátaid jótevője. Ó ellenségek elnyomója, helyezd lábaidat minden ellenség fejére.

Vaisampájana szólt

17. Ekkor Pártha kegyvesztettnek érezte magát, és megszólította Karmát, aki hegyként magaslott a Kuru-fivérek között.

Ardzsuna szólt

18. Ó Karna, legyen a tied az az út, amelyen a nem szívesen látott betolakodó és a hívatlan szónok járnak.

Karna szólt

19. Ez az aréna mindenki előtt nyitva áll; nemcsak egyedül a tiéd. Ó Phalguni, vannak még erősebb királyok is; a ksatrija dharma egyedül a vitézségen alapul.

20. Ó Bharata leszármazottja, mi szükség a pörlekedésre, ami a gyengék szokása? Beszélj nyilakkal, míg le nem vágom a fejedet még ma, a tanító szeme láttára.

Vaisampájana szólt

21. Fivérei megölelték Párthát, az ellenséges városok leigázóját, és ő Drona engedélyével előrelépett a harcra.

22. Durjodhana és fivérei Karnát ölelték meg. Felkapta íját és nyilait, készen állt a harcra.

23. Az eget villámszabdalta felhők borították, megjelent Indra színes íja (a szivárvány), és ragyogó sugarakat bocsátott ki. A felhők mintha nevettek volna az arra szálló fehér darvakon.

24. Amikor a nap látta, hogy Indra mennyire kedveli Ardzsunát, eloszlatta fia feje fölött a felhőket.

25. Phalguni (Ardzsuna) nem látszott a felhők takarásában, Karna pedig láthatóvá vált, mert a nap elűzte mellőle a felhőket.

26. Dhrtarástra fiai karna mellé álltak, Bhadarvádzsa fia (Drona), Kripa és Bhísma pedig Pártha mellé.

27. A nép két pártra szakadt, de még a hölgyek is. Bhodzsa lánya (Kuntí) látta, mi történik, és elájult.

28. Az erényes magatartás szabályaiban jártas szantálpéppel kevert vizet hintett az eszméletlen Kunti arcára, és így magához térítette.

29. Magához tért, rémület fogta el két fegyveres fia láttán, de nem tehetett semmit.

30. Amikor a két hős már készen állt, és hatalmas íjaikat felemelték, megszólalt Szaradvatta fia, az erényes magatartás és a párbajok szabályaiban jártas Kripa.

Kripa szólt

31. Pándunak ez a fia Kuntí legfiatalabb gyermeke. Kuru, és párbajt fog vívni veled.

32. Ó hatalmas karú hős, te is mondd m eg, ki az apád és anyád, melyik az a királyi nemzetség, amelyiknek a dísze vagy.

33. Ha ezt a Pártha megtudja, vagy harcol veled, vagy nem (ahogyan helyesnek tartja). Királyok fiai sohasem vívnak párbajt alantas származásúakkal.

Vaisampájana szólt

34. Karna arca elvörösödött a szégyentől, aztán pedig olyan lett, mint a zápor szaggatta, sápadt lótusz.

Durjodhana szólt

35. Ó tanító, a sásztrák azt mondják, az emberek három osztálya tarthat igényt a királyi címre: a nemes születésűek, a hősök, és azok, akik katonákat vezetnek.

36. De ha Phalguni nem hajlandó olyannal harcolni, aki nem király, még ma megteszem őt (Karnát) Anga királyának.

Vaisampájana szólt

37-38. Amint az éljenzés elcsitult, a hatalmas szekérharcos Karnát arany ülőhelyre ültették, feje fölé emelték a királyi ernyőt, meglengették oldalánál a jakfarkakat, és a mantrákban jártas bráhmanák Anga királyává avatták a kellő formában, rizzsel, virágokkal, ghatákkal (vizesedényekkel) és sok arannyal.

39. Ó király, Karna így szólt a Kauravához (Durjodhanához), „Mit adjak neked, ami annyit ér, mint a te adományod (a királyság)?

40. Ó király, emberek legjobbja, mindent megteszek, amit parancsolsz.” Szudzsodhana (Durjodhana) válaszolt, „A barátságodra vágyom.”

41. E szavakra Karna így felelt, „Úgy legyen.” Nagy örömmel átölelték egymást, és nagy boldogságot éreztek.

Így végződik a százharmincnyolcadik fejezet, A lovagi torna, az Adi Parva Sambhavájában.