CXXXVII. fejezet

Sambhava Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Amikor a Kuru herceg (Durjodhana) és a minden embernél erősebb Bhíma megjelentek, a nézők két pártra szakadtak, aszerint, hogy kit kedveltek jobban.

2. Egyesek így kiáltottak, „Nézzétek a hősies Kuru herceget,” mások pedig, „Nézzétek a hősies Bhímát. A kiáltások hatalmas zajjá fokozódtak az arénában.

3. Látva, hogy a hely olyan lett, mint a felkorbácsolt óceán, Bharadvádzsa értelmes fia (Drona) így szólt kedves fiához, Asvatthámához,

Drona szólt

4. Állítsd meg ezt a két hatalmas hőst, akik olyan jól értenek a fegyverekhez. Ne izgassa fel az összegyűlt emberek haragját a Bhíma és Durjodhana közötti összecsapás.

Vaisampájana szólt

5. A két hős már éppen felemelte a buzogányát, amikor a tanító fia megállította őket. Olyanok voltak, mint két megáradt óceán, amint végigkorbácsol rajtuk a szél, amely a világ megsemmisülésekor fúj.

6. Drona is belépett az arénába, elhallgattatta a zenészeket, és megszólalt mély, felhőmorajláshoz hasonló hangon,

7. „Most nézzétek meg mindannyian Párthát, aki még a saját fiamnál is kedvesebb nekem, mestere minden fegyvernek, magának Indrának a fia, és olyan, mint Indra öccse.”

8-9. A tanító parancsára, és miután elvégezte az engesztelő szertartásokat,a fiatal Phalguni (Ardzsuna), ujjvédővel, nyilakkal teli tegezzel, kezében az íjjal, arany páncélban jelent meg az arénában, mint a lenyugvó nap sugarait visszatükröző, a szivárvány minden színében és villámfelvillanásoktól ragyogó felhő.

10. Ekkor az aréna minden részéből örömkiáltás hangzott, megszólaltak a hangszerek, és megfújták a kagylókürtöket.

11. Mindenki felkiáltott, „Ez Kuntí szépséges fia, Pándu harmadik (középső) fia. Ez Indra fia, a Kuru-nemzetség védelmezője,

12. a legjobb az összes fegyverismerő és az erény barátai között. Mindenkinél jobban viselkedik. A (jó) modor tudásának tárháza.”

13. A nézők hangos kiáltásai hallatán Kuntí könnyei elkeveredtek melle tejével, és egészen eláztatták a keblét.

14. Dhrtarástra fülei is egészen elteltek a lármával, és gyönyörködve kérdezte vidurát,

15. „Ó Khattva, mi ez a tengerzúgáshoz hasonló kiáltozás, amely hirtelen az egekig visszhangzik az arénából?”

Vidura szólt

16. Ó nagy király, Prthá és Pándu fia, Ardzsuna lépett be az arénába páncélba öltözötten, ezért kiáltoznak.

Dhrtarástra szólt

17. Ó emelkedett lelkű férfiú, valóban megáldottak, kegyelnek és megvédenek engem Prthá (Kuntí) fiai, akik olyanok, mint az áldozathoz való rőzse.

Vaisampájana szólt

18. Amikor a nézők valamennyire elcsendesedtek, Vivatsza (Ardzsuna) bemutatta a tanítója előtt, hogy milyen könnyedén használja a fegyvereket.

19. Az Agneja fegyverrel tüzet, a Varuna fegyverrel vizet teremtett. A Vajavja fegyverrel szeleket, a Pandzsanja fegyverrel felhőket teremtett.

20. A Bhauma fegyverrel földet, a Parvatja fegyverrel hegyeket teremtett. Végül mindent eltüntetett az Antardhana fegyverrel.

21. Az egyik pillanatban magasnak látszott, a másikban alacsonynak. Most a kocsi elé fogta magát, a következő pillanatban már fenn is volt a kocsin, aztán ismét a földön.

22. A tanító kedvenc tanítványa (Ardzsuna) különböző célpontokra lőtt nyilaival – lágy, puha és vastag anyagokból készült célpontokra.

23. Öt nyilat lőtt ki egyszerre egy mozgó vas-vadkan szájába, mintha csak egyetlen nyíl lett volna.

24. Egy tehénszarvat kötélre kötöttek és ide-oda lengettek; ez a ragyogó hős huszonegy nyilat küldött az üregébe.

25. Ó bűntelen, így járta körül az arénát, és bemutatta, milyen alaposan ismeri a kard, az íj és a buzogány használatát.

26. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, már majdnem vége volt a lovagi tornának, a nézők izgalma is lehűlt, a zene is elhallgatott,

27. a kapunál ismét fegyvercsörgés hallatszott. Erőt és hatalmat jelzett, mint a mennydörgő ég.

28. „Hegyek válnak ketté? Meghasad a föld? Gyülekező felhők morajlása visszhangzik az égben?”

29. Ó király, az arénában minden néző így gondolkodott, és a kapu felé fordította a tekintetét.

30. Dronát körülvette az öt fivér, Prthá fiai, és olyannak tűnt, mint öt csillagkép között a hold.

31. Az ellenségek fenyítője, Durjodhana sietve felpattant száz kevély fivérével és Asvatthámával együtt.

32. Ez a herceg (Durjodhana) buzogánnyal a kezében, száz fivére között, akik mind fegyvert ragadtak éppen olyan volt hajdanán Indra, amikor a félistenek között állt a Dánavák elleni ütközetben.

Így végződik a százharminchetedik fejezet, A fegyverek próbája, az Adi Parva Sambhavájában.