CXXXIV. fejezet

Sambhava Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Ezután ez a kiváló, Bhísma által tisztelt, nagyon ragyogó Drona beköltözött a Kuruk házába, és mindenki nagy tiszteletben részesítette.

2. Egy ideig pihent, aztán Bhísma rábízta unokáit, a Kurukat, mindenféle ajándékot adott nekik, és kérte, hogy tanítsa őket.

3. Bhísma adott Bharadvádzsa fiának (Dronának) és szép és rendes házat, amelyet megtöltött rizzsel és mindenféle gazdagsággal.

4. Drona, a nagy íjász örömteli szívvel fogadta el tanítványainak a Kurukat, Dhrtarástra fiait, és a Pándavákat.

5. Ezután félrehívta őket, és bizalmasan így szólt hozzájuk,

6. „Ó bűntelenek, nagyon vágyom valamire a szívemben; ígérjétek meg, hogy teljesítitek, amikor már jól értetek a fegyverekhez.”

Vaisampájana szólt

7. E szavak hallatán a Kuru hercegek csendben maradtak. Ó ellenségek fenyítője, Ardzsuna pedig azonnal megfogadta, hogy teljesíti.

8. Drona vidáman magához ölelte Ardzsunát, újra meg újra megszagolta a fejét, és örömkönnyeket ontott.

9. A nagyon hatalmas Drona megtanította Pándu fiainak a különféle – mennyei és emberi – fegyverek használatát.

10. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, sok más herceg is ott tolongott a bráhmana Drona körül, hogy megtanulja a fegyverek tudományát.

11. A Vrsnik, az Andhakák, különféle országok hercegei, Szúta és Rádhá fia (Karna) mind elfogadták Dronát a tanítójuknak.

12. A Szúta fia (Karna) féltékeny volt Párthára (Ardzsunára), mindig belekötött, és mivel Durjodhana támogatta, ügyet sem vetett a Pándavákra.

13-15. Ez a Pándava (Ardzsuna) olyan mohón vágyott arra, hogy elsajátítsa a fegyverek tudományát, ezért aztán el sem mozdult Drona mellől, és mindenkit felülmúlt ügyességben, karjai erejében és kitartásban. Bár Drona mindenkit egyformán oktatott, Ardzsuna mégis mindenkit megelőzött könnyedségben és ügyességben. Drona meg volt győződve arról, hogy egyik tanítványa sem fogja tudni legyőzni Indra fiát.

16. Valamennyi herceget megtanította a fegyverek tudományára. Hogy hosszabb ideig távol tartsa őket, kumundalát (keskeny szájú edényt) adott nekik, hogy abban hozzanak vizet.

17-19. De a saját fiának egy kumbhát (széles szájú vízhordó edényt) adott, hogy hamar megtölthesse. Mialatt a többiek távol voltak, a fiának még jobb módszereket tanított, hogyan használja a fegyvereket. Ardzsuna rájött erre. Erre megtöltötte a kumundaláját a Varuna fegyverrel, és ugyanakkor ért vissza, mint a tanítójának a fia. Így aztán Prthá okos fia, a fegyvereket ismerők legkiválóbbja semmiben sem maradt el a tanítója fia mögött.

20. Ardzsuna gondosan, nagy tiszteletben tartotta a tanítóját; nagy odaadással tanulta a fegyverek tudományát, ezért aztán Drona kedvence lett.

21. Amikor Drona látta, hogy Phalguni (Ardzsuna) mennyire oda van a fegyverekért, odahívta a szakácsot, és négyszemközt így szólt hozzá,

22. „Sose adj Ardzsunának rizses ételt a sötétben, és azt se mondd meg neki, hogy én kértelek erre.”

23. Egy szép napon Ardzsuna éppen evett, amikor szél kerekedett, és kialudt a lámpa.

24. Kuntí ragyogó fia (Ardzsuna) tovább evett a sötétben, kezét megszokásból a szájához emelgetve.

25. Mivel Pándu hatalmas karú fia azt gondolta, ez a szokás hatalma, azontúl éjjel is gyakorolt az íjával.

26. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, egy éjjel Drona meghallotta az ideg pendülését, kiment, magához ölelte (Ardzsunát), és így szólt hozzá,

Drona szólt

27. Igazán mondom neked, megtanítlak valamire, és az egész világon nem lesz olyan íjász, aki veled felér.

Vaisampájana szólt

28. Ezután Drona megtanította Ardzsunának, hogyan kell lóhátról, elefánthátról, kocsiról és a földön harcolnia.

29. Megtanította neki, hogyan harcoljon buzogányokkal, karddal, lándzsával, gerellyel és dárdával. Sok más fegyver használatát is megtanította neki, meg az, hogy hogyan harcoljon sok emberrel.

30. Ügyességének hírére ezer meg ezer király és herceg jött el hozzá, akik mind meg akarták tanulni a fegyverek tudományát.

31. Ó nagy király, Ekalavja, Hiranjadhanusz nisáda király fia is eljött Dronához.

32. Ez a tanult, a vallás valamennyi előírásában járta ember (Drona) nem fogadta el a tanítványának, nem akarta megtanította neki az íjászatot, mert azt gondolta, ő egy nisáda, és mert figyelembe vette a hercegek érdekeit.

33. Ó ellenségek fenyítője, Ekalavja megérintette a fejével Drona lábait, aztán elment az erdőbe, és elkészítette Drona agyagszobrát.

34. Azt kezdte imádni, mintha az lenne az igazi tanítója, és a szobor előtt gyakorolta a fegyverek használatát a legszigorúbb rendszerességgel.

35. Mivel kivételes tisztelettel volt a tanítója iránt és nagyon el akarta érni a célját, nagyon könnyűvé vált számára mindhárom dolog: nyilakat illeszteni az ideghez, célozni és ellőni.

36. Ó ellenségek fenyítője, egy napon a Kuru és Pándu hercegek Drona engedélyével kocsin vadászkirándulásra mentek.

37. Ó király, egy szolga követte a Pándavákat, nála volt minden, ami a vadászathoz szükséges, és egy kutyát is hozott magával.

38. Fel-alá járkáltak az erdőben, és egyre csak a céljukra gondoltak, a kutya is magányosan kószált, és rábukkant a nisáda (hercegre).

39. A kutya hangosan ugatni kezdett, amikor meglátta a sötétszínű, piszokkal bekent testű, fekete állatbőrbe öltözött nisádát, akinek a haja csomókban állt össze.

40. A nisáda könnyű kézzel egyszerre hét nyíllal ékelte ki az ugató kutya száját.

41. A nyilakkal kiékelt szájú kutya visszament a Pándavákhoz, akik nagyon meglepődtek.

42. Szégyenkeztek, hogy ők olyan keveset tudnak, és dicsérték (a nisáda herceg) könnyű kezét és pontos célzását.

43. Ó király, kutatni kezdtek az ismeretlen erdőlakó után. A Pándavák hamarosan rátaláltak; szüntelenül nyilakat lőtt ki, az egyiket a másik után.

44. Amikor meglátták ezt a komor arcú – számukra teljesen idegen – embert, megkérdezték, „Ki vagy te, kinek a fia vagy?”

A nisáda szólt

45. „Ó hősök, a nisáda király, Hiranjadhanusz fia vagyok. Rudjátok meg, Drona tanítványa vagyok, el akarom sajátítani a fegyverek tudományát.”

46. Miután a Pándavák mindent megtudtak róla, visszatértek (Hasztinápurba), majd elmondták Dronának, milyen csodálatos íjász él az erdőben.

47. Ó király, Kuntí fia, Ardzsuna állandóan Ekalavjára gondolt, félrevonta Dronát, és szeretetében bízva megkérdezte,

48. „Te magadhoz öleltél engem, és nagyon boldogan azt mondtad, egyetlen tanítványod sem lesz egyenlő vele,

49. Miért van mégis egy ilyen tanítványok (aki velem egyenlő) – a nisáda király hatalmas fia?”

50. Drona egy ideig gondolkodott, aztán elhatározta, mit tegyen. Magához vette Savjasácsint (Ardzsunát), és elment a nisáda (herceghez).

51. Látta, hogy Ekalavja teste egészen mocskos, fején összecsomósodott a haj, rongyokat visel, kezében pedig íj van, és szüntelenül nyilakat lő ki.

52. Amikor Ekalavja észrevette, hogy Drona feléje tart, ő is néhány lépésnyire elébe ment, leborult a földre, és megérintette a lábát.

53. A nisáda fia illő módon felajánlotta a tiszteletét Dronának, és a tanítványának mondta magát. Ezután megállt előtte, összetett kezekkel.

54. Ó király, erre Drona így szólt Ekalavjához, „Ó hős, ha igazán a tanítványom vagy, add meg nekem a díjat.” Ekavavja nagy örömmel hallotta ezt, és így szólt,

55. „Ó dicső (tanító), parancsold meg, mit adjak neked. Ó kiváló Brahman-ismerő, nincs olyan dolog, amit oda ne kellene adni a tanítónak.”

56-58. Drona szólt, „Add nekem daksinaként a hüvelykujjadat.” Ekalavja mindig az igazság híve volt és meg akarta tartani az ígéretét. Drona félelmetes szavaira azonnal, vidám arccal és nyugodt szívvel levágta a hüvelykujját, majd átadta Dronának. Ó király, amikor a nisáda ismét nyilazni kezdett a többi ujjai segítségével, rájött, hogy elvesztette a keze korábbi könnyűségét.

59. Ardzsuna örült, és elmúlt (féltékenysége) láza. Most beigazolódtak Drona szavai: „Senki sem fog felérni Ardzsunával.”

60. Drona két tanítványa különösen a buzogányharcban lett kiváló, mégpedig Durjodhana és Bhíma, akik nagyon irigyek voltak egymásra.

61. Asvatthámá mindenkit felülmúlt a fegyverek tudománya titkaiban. Az ikrek (Nakula és Szahadeva) a kardok kezelésével voltak mindenkinél kiválóbbak.

62-63. A legjobb szekérharcos Judhisthíra lett, Ardzsuna pedig minden tekintetben kitűnt. Mindenkit felülmúlt okosságban, valamennyi fegyver ügyes használatában, a fegyverei és a tanítója iránti odaadásban. Így ő lett a legkiválóbb szekérharcos.

64. Bár Drona mindenkinek ugyanazokat az utasításokat adta, a hatalmas Ardzsuna mégis felülmúlta a többi herceget, és atiratha lett: olyan harcos, aki egyszerre hatvanezer ellenséggel küzd meg.

65. Dhrtarásra gonosz gondolkodású fiai irigyek lettek Bhímára, mert kivételesen erős volt, és Ardzsunára, mert mindenhez értett.

66. Ó emberek lgjobbja, Drona meg akarta vizsgálni, hogyan értenek tanítványai a fegyverekhez, ezért összehívta a hercegeket.

67. Egy kézművessel mesterséges madarat készíttetett, ezt feltétette egy fa tetejére, a hercegek pedig nem tudták, hogy ez szolgál majd céltáblának.

Drona szólt

68. Mindenki gyorsan kapja fel az íjat, tegyetek egy nyilat az idegre. Álljatok ide, és célozzatok arra a madárra, ott a fán.

69. Amint parancsot adok, vágjátok le a madár fejét. Ó fiúk, mindenkire egyszer kerül rá a sor, az egyikre a másik után.

Vaisampájana szólt

70. Angirasza kiváló leszármazottja (Drona) először Judhisthírát szólította meg, „Ó legyőzhetetlen, célozz, és amint szólok, lődd le azt a madarat a nyiladdal.”

71. Az ellenségek fenyítője, Judhisthíra felvette az íjat, ahogyan a tanítója parancsolta, és célba vette a madarat.

72. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, a következő pillanatban Drona így szólt Kuru sarjához (Judhisthírához), aki ott állt, kezében az íjjal,

73. „Ó herceg, látod azt a madarat a fa tetején?” Judhisthíra felelt a tanítójának, „Ó uram, látom.” Drona ismét megkérdezte,

Drona szólt

74. Látod a fát, magadat, a fivéreidet és a madarat?

Vaisampájana szólt

75. Kuntí fia (Judhisthíra) szólt, „Látom az erdő urát (a fát), téged, a fivéreimet és a madarat.” Drona újra és újra megkérdezte, és ő mindig így válaszolt.

76. Drona azonban elégedetlen volt, és szemrehányóan szólt, „Állj hátrébb. Ezt most nem veheted célba.”

77-78. Ekkor a dicső Drona ugyanoda állította Durjodhanát, Dhrtarástra többi fiát, Bhímát, a másik két testvért, és az összes herceget, akik más országokból jöttek. Ugyanazt a kérdést tette fel nekik, az egyiknek a másik után, és mind úgy válaszoltak, mint Judhisthíra.

Így végződik a százharmincnegyedik fejezet, Drona vizsgáztatja a tanítványait, az Adi Parva Sambhavájában.