CXXXIII. fejezet

Sambhava Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Hasztinápurba érkezve ez a kiváló bráhmana, Bharadvádzsa fia (Drona) visszavonultan élt Gotama fia (Kripa) házában.

2. Fia Kripa tanításainak szüneteiben Prthá fiait (a Pándavákat) oktatta a fegyverek használatában. De még senki sem ismerte Asvatthámá igazi vitézségét.

3. Drona egy ideig visszavonultan élt, amikor egy napon az összes Kuru herceg kivonult Hasztinápur városából.

4. A hercegek előbb labdával játszottak, és játék közben ez a labda beleesett egy kútba.

5. Mindent megpróbáltak, hogy kiszedjék a kútból. De bárhogy igyekeztek is, nem sikerült.

6. Egymásra néztek, arcukon szégyenpírral. Nagyon elkedvetlenedtek, mivel nem tudták visszaszerezni a labdát.

7. Egyszerc sak észrevettek a közelben egy sötétbőrű, rozzant és sovány bráhmanát, aki szandhát végzett, és Agnihotrával tisztította meg magát.

8. A landájuk után bánkódó hercegek azonnal körülvették ezt a dicső bráhmanát.

9. A hatalmas Drona látta, hogy a hercegek próbálkozásai sikertelenek voltak, egy kissé elmosolyodott, majd saját ügyessége tudatában így szólt,

10. „Szégyen a ti ksatrija vitézségetekre, és szégyen, ahogy a fegyverekkel bántok. Bharata nemzetségében születtetek, hogyan van, hogy nem tudtok visszaszerezni egy labdát!

11. Ha meghívtok vacsorára, ezekkel a fűszálakkal nemcsak a labdát hozom fel, amelyet elvesztettetek, hanem ezt a gyűrűt is, amelyet most dobok le.”

12. E szavakkal az ellenségek fenyítője, Drona levette a gyűrűjét, és bedobta abba a kiszáradt kútba. Kuntí fia, Judhisthíra így szólt Dronához,

Judhisthíra szólt

13. Ó bráhmana, Kripa engedélyével valami olyat kérj tőlünk, ami az életeden át eltart.

Vaisampájana szólt

Drona mosolyogva válaszolt a hercegeknek.

Drona szólt

14. Mantráim a fegyverek erényeit adják e maroknyi isikának (hosszúszálú fűnek). Meglátjátok, olyan erényeik lesznek, mint egyetlen más fegyvernek sem.

15. Az egyik fúszállal átszúrom a labdát, azt a fűszálat egy másikkal, majd egy harmadikkal, láncot csinálok, és így hozom fel.

Vaisampájana szólt

16. Drona pontosan azt tette, amit mondott. A hercegek álmélkodtak, és gyönyörűségükben tágra nyílt a szemük. Mivel nagyon rendkívülinek tartották azt, amit láttak, így szóltak,

17. „Ó kétszer születettek legjobbja, emeld ki a gyűrűt késedelem nélkül.”

Vaisampájana szólt

18. Ekkor a dicső Drona felvette az íját, egy nyíllal keresztüllőtt a gyűrűn, és felhozta.

19. A nyíllal átlőtt gyűrűt kiemelte a kútból, és odaadta az álmélkodó hercegeknek, akik így szóltak.

A hercegek szóltak

20. Ó bráhmana, meghajlunk előtted. Senki más nem ért ehhez. Igen szeretnénk megtudni, hogy ki vagy, és mit tehetünk érted.”

21. E szavakra Drona így szólt a hercegekhez,

22. „Menjetek el Bhísmához, mondjátok el neki, milyen vagyok, mihez értek. Ez a nagyon hatalmas férfú biztosan rám fog ismerni.

Vaisampájana szólt

23. „Úgy legyen”, mondták a hercegek, elmentek Bhísmához, és elmondták neki, mit mondott, mit tett ez a bráhmana.

24. Bhísma azonnal felismerte Dronát, és azt gondolta, ő lenne a legjobb tanító (a hercegek számára).

25. A fegyverforgatók legkiválóbbja (Bhísma) személyesen kereste fel, tisztelettel üdvözölte, elvitte a palotába, és megkérdezte, miért jött. Drona pedig mindent elmondott neki.

Drona szólt

26. Mivel meg akartam tanulni a fegyverek tudományát, először a nagy Agnivisa Rsihez mentem, hogy fegyvereket kapjak tőle.

27. Hosszú ideig nála laktam és szolgáltam őt, mint alázatos elméjű brahmacsári, kinek haja csomókban állt össze a fején.

28. Panycsála hercege, a nagyon hatalmas Dzsagmaszena is ott élt, ugyanaz volt a célja (mint nekem).

29. A barátom lett, és mindig jót akart nekem. Kedveltem őt. Ó uram, éveken át együtt éltünk.

30. Ó Kuru leszármazottja, gyermekkorunktól fogva együtt tanultunk; fiúkoromtól fogva a barátom volt; mindig azt mondta és azt tette, ami kedves volt nekem.

31. Ó Bhísma, ilyen kedves szavakat mondogatott nekem, „Ó Drona, dicső apám kedvenc fia vagyok.

32. Amikor az apám (a király) megtesz engem a Panycsálák uralkodójának, te is élvezni fodo azt (a királyságot). Ó barátom, ez az én ünnepélyes ígéretem.

33. A királyságom, a gazdagságom, a boldogságom, minden a rendelkezésedre fog állni.” Amikor befejezte a tanulmányait, felajánlottam neki a tiszteletemet, és ő eltávozott onnan.

34-36. Soha nem felejtettem el a szavait. Egy idő múlva, apám parancsára, meg azért is, mert utódokat akartam nemzeni, feleségül vette Gotama dicső lányát (Kripit), akinek rövid haja volt, nagyon intelligens, sok szigorú fogadalmat megtartott, és mindig Agnihotrát, áldozatokat és vezekléseket végzett. Egy fiút szült nekem, Asvatthámát, aki éppen olyan hatalmas és ragyogó volt, mint a nap.

37-39. Éppen úgy örültem neki, ahogyan Bharadvádzsa nekem örült. Egy napon Asvatthámá sírva fakadt, amikor látta, hogy a gazdagok fiai tejet isznak. Ettől annyira magamon kívül kerültem, hogy azt sem tudtam, mi merre van. „Nem attól kérek, akinek csak néhány tehene van, csak ahhoz elegendő, hogy áldozhasson, hanem akinek sok van, attól kérek” – így gondolkodtam, ó Gangá fia, és számos országot bejártam;

40. mégsem jutottam tejelő tehénhez, sikertelenül tértem vissza. Néhány fiú Pistaudakával (porrá tört rizzsel kevert vízzel) kísértette meg őt.

41. A gyermek megitta Pistaudakát, és felkiáltott, „Ó, tejet ittam!” Ó Kuruk leszármazottja, gyermeki tudatlanságában annyira megtévedt, hogy örömében táncra perdült.

42. Nagyon megindított, amikor láttam, hogy örömében táncol a játszótársai között, akik csak mosolyogtak a butaságán.

43. „Szégyen a szegény Dronára, aki meg sem próbálja, hogy vagyont szerezzen! Tejre szomjazó fia Pistaudakát iszik;

44. tudatlanságában táncol, és azt kiabálja, „Tejet ittam!” Magamon kívül voltam, amikor meghallottam ezeket a megvető szavakat!

45-47. Szemrehányásokat tettem magamnak, aztán gondolkodni kezdtem, „A bráhmanák eltaszítanak és megrónak, mégsem leszek akárkinek a szolgája csak azért, mert gazdagságra vágyom, bűnös dolog az.” Ó Bhísma, elszántan, és megemlékezve a korábbi barátságunkról (Drupadával), nagyon áldottnak hittem magam. Örömmel mentem a Saumakához, vittem magammal szeretett fiamat és a feleségemet is.

48. Örömmel hallottam, hogy kedves barátom a trónra került, és így szóltam hozzá, „Ó emberek legjobbja, tudd, hogy a barátod vagyok.”

50. Olyan magabiztosan mentem Drupadához, ahogy az baráthoz illik. Drupada azonban megvetően kinevetett, eltaszított, mintha közönséges senki lennék, és így szólt,

51. „Ó Bráhmana, aligha vagy nagyon intelligens. Váratlanul idejössz hozzám, és azt mondod, hogy a barátom vagy.

52. Ó tompa elméjű ember, nagy királyok soha sem barátkozhatnak olyan szerencsétlen és ínséges alakokkal, amilyen te vagy.

53. Barátság volt köztünk, amikor egyenlő körülmények között éltünk, de az Idő mindent kikezd, még a barátságot is kikezdi.

54. A barátság soha sem marad meg a szívben ezen a világon anélkül, hogy meg ne kpna. Az idő kikoptatja, a harag is elpusztítja.

55. Ezért ne ragaszkodj ehhez a megkopott barátsághoz. Ne gondolj rá többé. Ó bráhmanák legjobbja, megvolt a célom, amiért veled barátkoztam.

56. A szegény nem lehet a gazdag barátja; a műveletlen nem lehet a művelt barátja; a gyáva nem lehet a bátor (hősök) barátja. Hogy is kívánhatod régi barátságunk folytatását?

57. Barátság vagy ellenségesség csak azok között lehet, akik egyformán gazdagok vagy vitézek. A szegény és a gazdag soha sem lehet a barátja vagy az ellensége egynásnak.

58. A tiszta születésű soha sem lehet a barátja annak, aki alacsonyan született; szekérharcos nem lehet a barátja annak, aki nem szekérharcos; annak, aki nem király, nem lehet király a barátja.

59. Nem ismerlek, nem emlékszem rá, hogy valaha is neked ígértem volna a királyságomat. Ó bráhmana, adhatok neked ételt és menedéket egy éjszakára.”

60. E szavakra azonnal otthagytam őt a feleségemmel együtt, és megfogadtam azt, amit biztosan meg fogok tenni, sok késedelem nélkül.

61. Ó Bhísma, Drupada megsértett engem, és eltöltött a harag. Eljöttem a Kurukhoz, és szeretnék tehetséges tanítványokat szerezni.

62. Azért jöttem Hasztinápurba, hogy megtegyem, amit kívánsz. Mondd meg, mit tegyek.

Vaisampájana szólt

63. Bhísma ezekre a szavakra így szólt Bharadvádzsa fiához.

Bhísma szólt

64. Ereszd meg az íjadat, és tanítsd meg (ezeknek a hercegeknek) a fegyverek tudományát. Élj boldogan a Kuruk hajlékában, amilyen luxusban csak kívánsz.

65. Ami vagyonuk, királyságuk és hatalmuk a Kuruknak van, mindennek te vagy az ura. A Kuruk mind a parancsodat várják.

66. Ó bráhmana, gondold azt, hogy máris beteljesült az, amire a szívedben vágysz. Ó kétszer születettek legjobbja, jó szerencsénk gyümölcseként nyertünk el téged.

Így végződik a százharmincharmadik fejezet, Bhísma és drona beszélgetése, az Adi Parva Sambhavájában.