CXXXII. fejezet

Sambhava Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Ó király, Bharadvádzsa hatalmas fia (Drona) odalépett Drupada elé, és azt mondta ennek az uralkodónak. „Tekints engem a barátodnak.”

2. Bharadvádzsa fia (Drona) vidáman beszélt, de Panycsála király nem tudta elviselni ezeket a szavakat.

3. A gazdagsága felett érzett büszkeségétől megmámorosultan, haragosan összevonta a szemöldökét, és haragtól vörös szemmel, így szólt Dronához,

4. „Ó bráhmana, aligha vagy nagyon intelligens. Hirtelen a barátodnak szólítasz engem.

5. Ó tompa értelmű ember, nagy királyok sohasem barátkozhatnak olyan szerencsétlen és ínséges alakkal, amilyen te vagy.

6. Barátok voltunk, amikor egyenlő körülmények között éltünk; de az idő mindent kikezd, még a barátságot is.

7. Senki szívében nem marad meg a barátság ebben a világban anélkül, hogy meg ne kopna. Az idő elkoptatja, elpusztítja a harag is.

8. Ne ragaszkodj a mi megkopott barátságunkhoz. Ne gondolj rá többé. Ó kiváló bráhmana, nekem megvolt a célom, hogy miért barátkoztam veled.

9-10. A szegény nem lehet a gazdag barátja, a műveletlen nem lehet a művelt barátja, a gyáva nem lehet a bátor (hősök) barátja. Hogy is kívánhatod régi barátságunk folytatását! Barátság vagy ellenségesség csak olyan személyek között lehet, akik gazdagságban vagy vitézségben egyenlőek. A szegény és a gazdag sem barátai, sem ellenségei nem lehetnek egymásnak.

11. A tiszta születésű soha nem lehet barátja annak, aki alacsonyan született; szekérharcos nem lehet a barátja annak, aki nem szekérharcos. Aki nem király, annak nem lehet egy király a barátja. Hogy is kívánhatod régi barátságunk folytatását?”

12. Drupada szavaira Bharadvádzsa hatalmas fiában fellángolt a harag, és egy pillanatig gondolkodott.

13. Ez a bölcs ember eldöntötte, hogyan fog eljárni Panycsála királyával szemben. Ezután elment a legkiválóbb Kuruk városába, Hasztinápurba.

Így végződik a százharminckettedik fejezet, Drona és Drupada beszélgetése, az Adi Parva Sambhavájában.