CXXVIII. fejezet

Sambhava Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Ezután Bhísma, a király (Dhrtarástra) és Kuntí a barátaikkal együtt elvégezték Pándu Sráddháját, és felajánlották a nektári pindát.

2. Vendégül látták a kurukat, sok ezernyi bráhmanát, akiknek sok ékkövet, nagy gazdagságot és falvakat adtak.

3. Megtisztulva tértek vissza Hasztinápurban a Bharata-nemzetség legkiválóbbjaival, Pándu fiaival együtt.

4. A polgárok és a nép éppen úgy siratták a Bharata-nemzetség legjobbját (Pándut), mintha a saját rokonukat vesztették volna el.

5. A Sráddha befejeztével Vjásza, látva, hogy mindenkin erőt vett a bánat, így szólt gyászoló és lesújtott anyjához (Szatjavatíhoz).

6. „A boldogság napjai elmúltak; a szenvedés napjai eljöttek. Napról napra több a bűn; a világ elvesztette ifjúságát.

7. Eljön most a félelmetes idő, sokféle megtévesztéssel és különféle hibákkal, és az erényes tettek elvesznek.

8. A Kuruk gonosz tettei elpusztítják a világot; ezért vonulj vissza az erdőbe, szenteld magad az aszkézisnek és a jóga-meditációnak.

9. Ne légy tanúja saját nemzetséged szörnyű megsemmisülésének.” (Szatjavatí) szólt, „Úgy legyen”, bement a belső termeibe, és így szólt a menyéhez,

10. „Ó Ambiká, hallottam, hogy a Bharata-dinasztia és alattvalói a te unokáid gonosz tettei miatt pusztulnak el.

11. Ha megengeded, visszavonulok az erdőbe Kausaljával, aki annyira bánkódik fia elvesztésén.”

12. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, miután mindezt megmondta Ambikának, és megkapta Bísma engedélyét, a kiváló fogadalmú Szatjavatí menyével együtt az erdőbe vonult.

13. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, szigorú aszkézist végzett. Elhagyta a testét, és feljutott a mennybe.

14. Pándu király fiai elvégezték az összes, a Védákban megemlített tisztító szertartást, majd királyi módon nevelkedtek apjuk házában.

15. Nagy örömmel játszottak Dhrtarástra fiaival; és nagy erejükkel mindegyiküket felülmúlták fiús kedvteléseikben.

16. Gyorsaságban, a cél eltalálásában, evésben és porhintésben Bhímaszena megverte Dhrtarástra összes fiát.

17. Ó király, amikor játszottak, Pándu fia (Bhíma) mindenkit megragadott a hajánál fogva, és nagy nevetéssel összeugrasztotta őket (hogy birkózzanak).

18. Vrikodara (Bhíma) olyan könnyedén legyőzte Dhrtarástra száz erős fiát, mint egyetlen egyet.

19. Megragadta őket a hajuknál fogva, fellökte, végigvonszolta őket a földön; néhányan a térdüket, mások a vállukat törték el, volt, aki betörte a fejét.

20. Amikor a vízben játszottak, néha tizet is elkapott, és a víz alá nyomta őket. Csak akkor engedett, amikor már szinte alig éltek.

21. Amikor fára másztak, hogy gyümölcsöt szedjenek, Bhíma belerúgott a fába,

22. a fa megrendült, és a hercegek nagy sebességgel lepottyantak, a gyümölcsökkel együtt.

23. Sem futásban, sem birkózásban sehogy sem tudták legyőzni.

24. Bhíma úgy érezte, csak csínytevés, ha jól megkínozza Dhrtarástra fiait. Igazából nem volt benne rosszindulat.

25. Dhrtarástra legidősebb, hatalmas karú fia (Durjodhana) azonban nagyon ellenségessé vált, amikor látta, hogyan fitogtatja az erejét Bhíma.

26. A gonosz és erényt nem ismerő Durjodhana tudatlanságból és (vagyonszerzési) ambíciókból hajlott a bűnös tettekre.

27. (Azt gondolta), Kuntí fia, ez a Vrikodara (Bhíma, a második Pándava) mindenkinél erősebb. Csellel kell legyőznöm.

28. Ez a nagyon erős és hatalmas Bhíma büszkeségből mind a százunkat kihívja maga ellen.

29-30. Legközelebb, amikor elalszik a palota kertjében, bedobjuk őt a Gangeszbe. A bátyját, Judhisthírát meg az öccsét (Ardzsunát) bezárjuk, egyedül fogok uralkodni a földön.” Durjodhana elszánta magát erre a gonoszságra, és csak az alkalmat leste, hogyan ártson Bhímának.

31. Ó Bharata leszármazottja, épített a vízi sportokhoz egy rendkívül szép palotát,

32. amelynek sok-sok szobája tele volt mindenféle luxustárggyal, függönyök díszítették, és a tetején zászlók lengedeztek.

33. Ó Bharata leszármazottja, az volt a neve, „A vízi sportok háza”, és a Pramanakota nevű országban épült.

34. A gonoszságra mindig kapható szakácsok mindenféle ételt készen tartottak (iható, nyalható, rágható és szopható ételeket).

35. Amikor minden készen volt, közölték Dhrtarástra fiával (Durjodhanával). Ekkor a gonosz gondolkodású Durjodhana azt mondta a Pándaváknak,

36. Testvérek, menjünk el a Gangesz kertekkel és erdőkkel ékes partjára, játsszunk ott a vzíben.

37-38. Judhisthíra felelt, „Úgy legyen.” A Kuruk a Pándavákkal együtt városokhoz hasonló csikra és kiváló honi elefántokra szálltak, és elhagyták a várost. A kertbe és erdőbe érkezve elbocsátották a szolgáikat.

39. Gyönyörködtek a kert és az erdő szépségében; majd ezek a hősök – valamennyi testvér – éppen úgy léptek be a palotába, mint az oroszlánok a hegyi barlangokba.

40. A palotába belépve látták, hogy az ablakok nagyon kecsesek, a mesterséges szökőkutak pompásak.

41. A kőművesek szépen bevakolták a falat és a mennyezetet, a festők pedig gyönyörűen kifestették. Tiszta vizű, mesterséges tavakban ezer meg ezer lótusz virágzott.

42. Számtalan virág nyílt a parton, melyek illata eltöltötte a levegőt; a földet mindenütt elborították az évszaknak megfelelő virágok.

43. A palotában a Kuruk és a Pándavák mind leültek, és élvezték a nekik készített finom ennivalót.

44. Aztán játszani kezdtek, és ételfalatokat cserélgettek egymással.

45. A gonosz Durjodhana mérget kevert Bhímaszena ételébe, mert el akarta tenni láb alól.

46. Ez a gonosz ifjú, akinek a szíve olyan volt, mint a borotva, de a nyelve mint a nektár, szerető testvérként és barátként kelt fel,

47. maga etette meg Bhímát egy nagy mennyiséggel. Bhíma meg is ette, mert nem tudta, hogy azzal valami baj van.

48. Durjodhana nagyon megörült; ez a gonosz ember azt hitte, hogy már a végét járja.

49. Ezután a Pándavák is, a Kuruk is vidáman játszottak a vízben.

50-52. A játék végeztével fehér ruhákba öltözködtek, és mindenféle díszekkel ékesítették fel magukat. Estére a hősök, a Kuruk tisztességének fenntartói belefáradtak a vízi játékokba, és elhatározták, hogy megpihennek a kéjlakban. Mások még a vízben játszottak, de az erős Bhíma nagyon fáradtnak érezte magát, lefeküdt a földre, ahol nagy helyet elfoglalt.

53. Elfáradt, és már a méreg is hatni kezdett. A hűs levegő szétárasztotta a mérget az egész testében, és Pándu fia (Bhíma) elvesztette az eszméletét.

54. Ekkor Durjodhana maga kötözte meg kúszónövényekből font kötelekkel, és a halottnak tűnő hőst a szárazföldről belökte a vízbe.

55. Az ájult Pándava (Bhíma) elsüllyedt a vízben, és Nága fiúkra esett a Nágák hajlékában.

56. Ezer meg ezer Nága támadta meg a méregfogaival, és mind megmarták Bhímát.

57. A kígyóméreg azonban semlegesítette a testében szétáradt növényi mérget.

58. A kígyók az egész testét összemarták, kivéve a mellkasát, amelynek bőre olyan szívós volt, hogy nem tudták átütni a méregfogaikkal.

59-60. Kuntí fia (Bhíma) visszanyerte az eszméletét, elszakította a köteleket, és a föld alá nyomta a kígyókat. Némelyik félelmében elmenekült, és azok, amelyek elkerülték a halált Bhíma kezeitől, elmentek, és így szóltak Vászukihoz, a kígyók Indrával egyenlő királyához.

61. „Ó kígyók királya, egy kúszónövényekkel megkötözött ember esett a vízbe. Talán mérget ivott, mert nem volt eszméleténél.

62. Amikor láttuk, hogy elájult, mindenütt megmartuk, de hamarosan visszanyerte az eszméletét, és elszakította a köteleket.

63. Ezután belenyomott minket a földbe. Tudakozd meg, ki ez a nagyon erős ember.” Vászuki odament az alantas Nágák kérésére,

64-65. és megpillantotta a félelmetesen cselekvő, hatalmas karú Bhímát. Ott volt a kígyók vezetője, név szerint Arka; Prthá (Kuntí) apjának nagyapja; látta unokája unokáját, és megölelte. A dicső Vászuki nagyon örült.

66. A kígyók királya szólt, „Mit csináljunk, hogy örömet szerezzünk neki? Adjunk neki sok-sok ékkövet és gazdagságot.”

67. E szavakra a Nága (Arka) így felelt Vászukinak, „Ó kígyók királya, ha te örömet találsz benne, nincs szüksége arra, hogy vagyont halmozzon fel.

68. Ha neked is úgy tetszik, igyon ez a nagyon erős herceg a rasza (nektár)-edényből, amelyben ezer elefánt ereje van,

69. igyon belőle annyit, amennyit csak tud.” Vászuki felelt a Nága (Arkának), „Úgy legyen.”

70. A Pándava Bhíma gondosan megtisztította magát, leült kelettel szemben, és inni kezdte a raszát. A Nágák áldásos szertartásokat végeztek.

71. Ez az erős ember (Bhíma) egy lélegzetre kiitta az egész edényt; aztán még nyolcat egymás után.

72. Ezután az ellenségek fenyítője, a hatalmas karú Bhímaszena boldogan lepihent egy mennyei ágyra, amelyet a Nágák hoztak.

Így végződik a százhuszonnyolcadik fejezet, Bhíma nektárt iszik, az Adi Parva Sambhavájában.