CXXVII. fejezet

Sambhava Parva (folytatás)

Dhrtarástra szólt

1. Ó Vidura, végezd el illő formában a temetési szertartásokat a királyok oroszlánjáért, Pánduért és Mádríért is.

2. Ossz a lelkük üdvösségéért teheneket, ruhákat, ékköveket és mindenféle kincset, és mindenkinek annyit adj, amennyit kér.

3. Intézd el azt is, hogy Kuntí elvégezhesse Mádryért az utolsó szertartásokat, ahogyan az neki tetszik. Mádrí testét olyan gondosan takarják le, hogy sem a nap, sem a szél meg ne lássa.

4. Ne sirassátok a bűntelen Pándut; méltó király volt, és öt fiút hagyott maga után, akik olyanok, mint a félistenek gyermekei.

Vaisampájana szólt

5. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, Vidura szólt, „Úgy legyen”, majd Bhísmával együtt elvégezte Pándu temetési ceremóniáját egy szent helyen.

6. Ó király, a papok nem vesztegették az időt, hanem azonnal bejárták a várost Pándu utolsó tüzével, a ghível táplált, illatos és lobogó szent tűzzel.

7-9. A barátok, rokonok és szolgák letakarták a király testét, elborították az évszak virágaival, meghintették különféle illatszerekkel. A halottaskocsit is elborították a virágfüzérek, a gazdag függönyök. Majd a király és a királynő testét pompás ravatalra tették, amelyet az emberek a vállaikon vittek.

10. Ragyogó és pompás látvány volt ez: fehér ernyő a halottaskocsi fölött, ide-oda lengetett jakfarkok és a különféle hangszerek zenéje.

11. Száz meg száz ember osztott ékköveket a tömegnek, Pándu temetési ceremóniája alatt.

12. Fehér ernyőket, nagy jakfarkakat és szép ruhákat hoztak a halott Kaurava számára.

13. Fehérbe öltözött papok haladtak a menet élén, és ghít öntöttek az áldozati tűzbe, amely egy díszes edényben égett.

14. Ezer meg ezer bráhmana, ksatrija, vaisja és súdra követte a királyt, sírva bánatukban.

A polgárok szóltak

15. Ó király, hová mész? Itt hagysz, örökre bánatossá és szerencsétlenné teszel bennünket.

Vaisampájana szólt

16. Bhísma, Vidura és Pándu fiai mind hangosan sírtak. Végre megérkeztek egy elbűvölő, szent erdőhöz, a Gangesz partján.

17. Ott letették a ravatalt, amelyen az igaz, oroszlánszívű és kegyes király meg a felesége feküdt.

18-19. A testeket bekenték mindenféle illatszerrel; sok arany edényben vizet hoztak, és lemosták. Majd ismét bekenték fehér szantálpéppel.

20. Fehér ruhába öltöztették, bekenték tungarasával kevert kalaguruval (különféle illatszerekkel).

21. Ebben az új ruhában a király úgy tűnt, mintha élne, mintha csak aludna egy drága ágyon.

22-23. Amikor a többi temetési ceremónia is véget ért, a Kauravék, papjaik irányításával, meggyújtották a király és Mádrí ghível bekent és feldíszített testét; illatos szantálfát égettek, amelyet tungapadmával és más illatszerekkel kentek be.

24. A testeket lángokban látva Kausaljá felkiáltott, „Ó fia, ó fiam!”; és eszméletlenül a földre roskadt.

25. Amikor a polgárok, látták, hogy a földön fekszik, bánatukban maguk is sírva fakadtak, annyira szerették a királyt.

26. A vadállatok és a madarak együtt jajveszékeltek Kuntíval.

27. Sántanu fia, Bhísma, az emelkedett lelkű Vidura és az összes többi Kuru vigasztalhatatlan volt szomorúságában és bánatában.

28. Ekkor Bhísma, Vidura, a király (Dhrtarástra) a Pándavákkal és a Kuru hölgyekkel együtt elvégezték Pándu víz-ceremóniáját.

29. Amikor a víz-ceremónia véget ért, a maguk is nagyon szomorú emberek vigasztalni kezdték Pándu elárvult fiait.

30. A Pándavák a földön aludtak barátaikkal és rokonaikkal együtt. Ó király, ennek láttán a bráhmanák és a többi polgár is lemondott ágyairól.

31. Fiatalok és öregek, mindenki együtt búsult Pándu fiaival, és tizenkét nap gyászban telt el.

Így végződik a százhuszonhetedik fejezet, Pándu hamvasztása, az Adi Parva Sambhavájában.