CXXVI. fejezet

Sambhava Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Pándu halála után a félistenekhez hasonló és bölcs tanácsokat osztó Rsik összeültek.

A Rsik szóltak

2. Az emelkedett lelkű és dicső (Pándu) lemondott az uralkodásról és a királyságról, ide jött, hogy aszkézist gyakoroljon, és az aszkéták védelmében részesült.

3. Pándu király a mennybe ment, feleségét és kiskorú fiait zálogul hagyta a kezünkben.

4. Most az a kötelességünk, hogy elmenjünk a királyságába e fiúkkal, teste (el nem égett részével), és a feleségével együtt.

Vaisampájana szólt

5-6. A félistenekhez hasonló, nagylelkű és aszkézisben sikeres Rsik tanácskoztak, majd elhatározták, hogy Hasztinápur városába viszik Pándu fiait, átadják őket Dhrtarástrának és Bhísmának.

7. Az aszkéták még abban a pillanatban elindultak, magukkal vitték a fiúkat, a két testet és Kuntít.

8. A gyengéd anya, Kuntí, bár egészen eddig nagyon kényelmes életet élt, igen rövidnek látta ezt a hosszú utazást.

9. Nagyon hamar megérkeztek Kurudzsangalába, és a dicső Kuntí odalépett a főkapuhoz.

10. Az aszkéták így szóltak a kapuőrökhöz, „Menjetek, szóljatok a királynak.” Rögtön a királyi udvar elé mentek, és tájékoztatták a királyt.

11. Hasztinápur polgárai álmélkodva hallgatták, hogy ezer meg ezer Csarana és Rsi érkezett a városukba.

12. Nem sokkal napnyugta után valamennyien eljöttek a feleségeikkel és a gyermekeikkel együtt, hogy lássák az aszkétákat.

13. Ezer meg ezer kocsin ezer meg ezer ksatrija és bráhmana is eljött a feleségével.

14. A vaisják és súdrák tömege is nagyon nagy volt. Az óriási tömeg békésen várakozott, mert mindenki a kegyességre hajlott.

15. Sántanu fia, Bhísma, Szómadatta vagy Valhika, a jövőbe látó királyi bölcs (Dhrtarástra), maga Vidura,

16. a tiszteletreméltó Szatjavatí, Kosala dicső hercegnője és Gándhárí, szolgálólányaik körében jöttek ki a királyi kapuhoz.

17. Kijött Dhrtarástra száz fia is, élükön Durjodhanával, különféle díszekkel felékesítve.

18. A Kauravák és papjaik felajánlották tiszteletüket a nagy Rsiknek, és ülőhelyekkel kínálták őket.

19. A polgárok is a földig hajtották a fejüket üdvözlésül, majd helyet foglaltak.

20-21. Ó uram, amikor Bhísma látta, hogy az óriási tömeg teljesen nyugodt, illő módon imádta ezeket az aszkétákat, felajánlotta nekik a lábmosáshoz való vuzet és a szokásos arghját. Ezután az uralkodásról és a királyságról beszélt velük. Ezután felállt a legidősebb aszkéta, aki összecsomósodott hajfürtöket és állatbőr-ruhát viselt,

22. és így szólt, a többi Rsivel egyetértésben, „Kuru leszármazottja, a Pándunak nevezett király lemondott az élvezetről és a luxusról, és az ezercsúcsú hegyre ment.

23. Betartotta a Brahmacsárja fogadalmat, de a félistenek valamilyen kifürkészhetetlen célja érdekében megszületett a legidősebb fia, Judhisthíra, akit maga Dharma nemzett.

24. Váju egy másik, nagyon erős fiút adott ennek az emelkedett lelkű uralkodónak. Bhímának nevezik, és az erősek között is a legkiválóbb.

25. Ez a másik fiú, akit Indra nemzett Kuntínak, Dhanandzsaja (Ardzsuna), kinek sikerei minden íjászt porrá fognak alázni a világon.

26. Nézzétek e két kiváló fiút, nagy íjászokat. Az ikerfiúkat az Asvinok nemzették Mádrínak.

27. Így keltette életre ősei csaknem kihalt nemzetségét a dicső Pándu, aki nagy jámborságban, remete módjára élt.

28. Pándu fiainak születése, növekedése és védikus tanulmányai kétség kívül sok örömet szereznek majd nektek.

29. Pándu állhatatosan kitartott az erényesek és a bölcsek útján, de most a Pitrik országába ment, és hátrahagyta ezeket a gyermekeket.

30.Amikor a felesége, Mádrí látta, hogy testét a halotti máglyára teszik és hamarosan elégetik, maga is belépett a tűzbe, feláldozta az életét.

31. Vele ment a Pati országába (amelyet a tiszta feleségek számára tartanak fenn). Végezzétek el most azokat a szertartásokat, amelyeket el kell végezni értük.

32. Itt van a testük (el nem égett része); itt vannak a fiai, az ellenségek fenyítői, itt van az anyjuk, részesüljenek illő tiszteletben.

33. Az erényes Pándu, a Kuru-nemzetség méltóságának fenntartója nyerje el a Pitrimedhát (a Pitrik boldog országát), az első temetési szertartások befejeztével.

Vaisampájana szólt

34. Miután mindezt elmondták, az aszkéták a Guhaka Rsikkel együtt azonnal eltűntek a Kuruk szemei elől.

35. A polgárok elcsodálkoztak, hogy a rsik éppen úgy tűntek el a szemük elől, ahogyan a Gandharvák városai (az égen feltűnő és elenyésző ködös képek), majd visszatértek otthonaikba.

Így végződik a százhuszonhatodik fejezet, a Rsik beszéde, az Adi Parva Sambhavájában.