CXXV. fejezet

Sambhava Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Amikor Pándu maga előtt látta öt szép fiát a nagy erdőben, az elbűvölő hegyi lejtőn, úgy érezte, hogy a régi erő visszatért a karjaiba.

2. Egy tavaszi napon, amely minden teremtményt megőrjít, a király (Pándu) Mádríval járta az erdőt, ahol minden fa virágba borult.

3. Palása-, tilaka-, mangó-, csampaka-, paripardaka-, karnikára-, kesara-, atimukta-

4-5. és kuruvaka-fákat látott, melyek körül megittasultan zümmögő bhramarák (fekete méhek) rajzottak. Virágzó páridzsáta-fákat látott, melyek lombjából a kókila édes dala szólt, és azt a méhek zümmögése visszhangozta. Volt ott sok más fa is, melyek egészen meghajlottak virágaik és gyümölcseik súlya alatt.

6. Sok tavat egészen benőttek a lótuszok. Pándu csak nézte, nézte, és érezte, hogyan uralkodik el a szerelem félistene az elméjében.

7. Gyönyörteli szívvel járt-kelt, mint egy félisten, Mádri pedig félig áttetsző ruhában követte.

8. Amikor a király meglátta az ifjú Mádrít ebben az öltözetben, a vágyakozása éppen úgy lobbant fel, mint az erdőtűz.

9. Lótusz-szemű felesége láttán nem tudta elfojtani a vágyát, ami teljesen a hatalmába kerítette az erdő magányában.

10. Erőnek erejével megragadta, a félelmében reszkető Mádrí azonban ellenállt, amennyire csak tudott.

11. A királyt annyira a hatalmába kerítette a vágyakozás, hogy elfelejtkezett a Rsi átkáról; erőnek erejével megölelte Mádrít.

12-13. Ó Kuru leszármazottja, a királyt nem fékezte meg az átoktól való félelem, erőt vett rajta a szenvedély és erre kényszerítette a végzet is. Erőnek erejével átölelte a feleségét, mintha véget akart volna vetni az életének. Maga a Pusztító bódította el az érzékeit, és az eszével együtt megfosztotta az életétől is.

14. Kuru leszármazottja, az erényes gondolkodású Pándu az Idő kikerülhetetlen befolyásának engedett, amikor egyesült a feleségével.

15. Mádrí magához ölelte a halott királyt, és újra meg újra panasszavakat mondott.

16. Kuntí és a Pándavák is oda érkeztek, ahol a király holtan feküdt.

17. Ó király, Mádrí panaszosan zokogva szólt Kuntíhoz, „Gyere velem csak te magad, és a gyermekek maradjanak itt.”

18. Kuntí intett a gyermekeknek, hogy maradjanak, maga pedig futva jött és így kiáltott, „Jaj nekem!”

19. Látva, hogy Pándu is, Mádrí is a földön fekszenek, nagy bánattól sújtottan jajveszékelni kezdett.

20. „Mindig gondosan ügyeltem erre az önfegyelmezett hősre. Hogy is ölelhetett meg téged, hiszen tudtál a Rsi átkáról.

21. Ó Mádrí, meg kellett volna oltalmaznod ezt a királyt; miért kísértetted meg itt a magányban?

22. Mindig szomorú volt, mert a Rsi átkára gondolt. Hogyan vidíthattad fel itt a magányban?

23. Ó Valhika hercegnője, sokkal szerencsésebb vagy, mint én. Láttad a király örömteli és vidám arcát.”

Mádrí szólt

24. Nővérem, könnyes szemmel ellenkeztem, de a király nem tudott uralkodni magán, mintha azt akarta volna, hogy a Rsi átka mindenképpen teljesüljön.

Kuntí szólt

25. Törvényes feleségei közül én vagyok az idősebb; enyém a fő vallásos érdem. Ezért, ó Mádrí, ne akadályozz meg engem abban, aminek meg kell történnie.

26. Követnem kell urunkat a halottak országába. Kelj fel – add nekem a testet, te pedig neveld fel a gyermekeket.

Mádrí szólt

27. Még mindig szorosan tartom urunkat, nem engedtem meg, hogy eltávozzon. Ezért nekem kell követnem őt. Még nem elégültem ki, te, aki a nővérem vagy, add meg nekem az engedélyt (hogy elmenjek).

28. A Bharata-nemzetség legjobbja velem akart hálni. Vágya még nem elégült ki – talán nem nekem kell elmennem Jama országába, hogy kielégítsem?

29. Ó tisztelt nővérem, ha túl is élnélek, biztosan nem tudnám egyenlően nevelni a te gyermekeidet és az enyémeket, és ezzel bűnt követnék el.

30. Ó Kuntí, de éppen úgy fel tudod nevelni a fiaimat, mintha a tieid lennének. A király azért ment a halottak országába, mert utánam vágyakozott,

31. ezért az én testemet kell elégetni a királyéval együtt. Ó tisztelt nővérem, ne tagadd meg tőlem az engedélyt, hadd tegyem azt, ami nekem kedves.

32. Te biztosan gondosan fel fogod nevelni a gyermekeket. Nem tehetnél velem ennél jobbat. Nincs több, amit elmondhatnék.

Vaisampájana szólt

33. E szavakkal Madra királyának lánya, a kiváló Pándu törvényes felesége fellépett ura halotti máglyájára.

Így végződik a száthuszonötödik fejezet, Pándu halála, az Adi Parva Sambhavájában.