CXXIV. fejezet

Sambhava Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Kuntí és Dhrtarástra fiainak születése után Madra királyának lánya négyszemközt így szólt Pánduhoz.

Mádrí szólt

2. Ó ellenségek fenyítője, nem panaszkodhatok akkor sem, ha nem tekintesz rám kegyesen. Ó bűntelen, nem panaszkodom, amiért Kuntínál ugyan előkelőbb születésű vagyok, a helyzetem mégis alantasabb az övénél.

3. Ó Kuru leszármazottja, ó király, nem bánkódtam, amikor hallottam, hogy Gándhárinak száz fia született.

4. Az az én nagy szomorúságom, hogy bár egyenlőek vagyunk, neked mégis csak Kuntítól vannak fiaid.

5. Ha Kuntí hercegnő elintézné, hogy nekem is legyen egy fiam, nagyon nagy kegyet gyakorolna velem, és veled is jót tenne.

6. Kuntí a riválisom, ezért nagyon kínosnak érzem, hogy valami kegyet kérjek tőle. Te azonban, ha kegyes hajlandósággal vagy irántam, kérd meg, hogy teljesítse a vágyamat.

Pándu szólt

7. Ó Mádrí, ezen már én is gyakran gondolkoztam. Csak azért haboztam neked szólni, mert nem tudtam, tetszene-e neked, vagy nem.

8. Most, hogy tudom, mit szeretnél, biztosan megpróbálom elérni. Gondolom, Kuntí nem fog elutasítani, ha megkérem.

Vaisampájana szólt

9-10. Pándu ismét négyszemközt beszélt Kuntíval. „Ó áldott hölgy, adj nekem még több utódot, nemzetségem és az egész világ javára. Biztosítsd, hogy én magam, az őseim és te is mindig megkapjuk az áldozati felajánlást.

11. Tedd meg nekem ezt a nehéz dolgot, hogy a hírünk gyarapodjon. Indra már megszerezte a félistenek feletti uralmat, és áldozatokat csak a hírnév kedvéért végez.

12. Ó szép hölgy, a mantrákban jártas bráhmanák már elnyerték az aszkézis legnehezebben megszerezhető érdemeit, de a hírnév kedvéért még mindig elmennek tanítóikhoz.

13. Valamennyi királyi bölcs és az aszkézis minden kincsét birtokló bráhmanák csak a hírnév kedvéért hajtották végre a legnehezebb dolgokat.

14. Ó hibátlan hölgy, mentsd meg Mádrít az utódok tutaján; szerezz megromolhatatlan hírnevet azzal, hogy őt gyermekek anyjává teszed.”

15. Miután ezek a szavak elhangzottak, Kunt így szólt Mádríhoz, „Gondolj valamelyik félistenre, akitől biztosan utódot nyersz.”

16. Mádri gondolkodott egy darabig, aztán eszébe jutottak az Asvin-ikrek. El is jöttek késedelem nélkül, és fiakat nemzettek neki,

17. név szerint Nakulát és Szahadevát, akik páratlan szépségűek voltak a földön. Az ikrek születésekor a láthatatlan hang így szólt,

18. „Ezek az erényes és tehetséges fiúk erőben és szépségben még magukat az Asvin-ikreket is felül fogják múlni. Az egész világot meg fogják világosítani.”

19, A százcsúcsú hegyek lakói (a Rsik) megáldották őket, elvégezték az első születési szertartásokat, és mindegyiküknek nevet adtak.

20. Kuntí legidősebb fiát Judhisthírának nevezték, a másodikat Bhímaszenának, és a harmadikat Ardzsunának.

21. Mádrí ikerfiai közül az idősebbet Nakulának, a másikat Szahadevának nevezték. A bráhmanák nagy örömmel adtak nekik nevet.

22. A kiváló Kuruk, Pándu fiai már egy éves korukban ötéves fiúknak látszottak.

23. Amikor Pándu, a király látta, hogy fiai mennyei szépségűek, rendkívül erősek, vitézek és széles látókörűek,

24-25. végtelenül örült, hogy ilyen fiai vannak. Mindenkinek a kedvencei lettek, a százcsúcsú hegyek lakóinak – a Rsiknek – és feleségeiknek. Egy idő múlva Pándu ismét megkérte Kuntít Mádrí érdekében,

26. négyszemközt, de a hűséges Prthá így felelt neki, „Csak egyszer adtam át neki a mantrát, neki mégis két fia lett. Becsapott engem.

27. Attól félek, több gyermeke lesz, mint nekem. Ezt csinálja minden gonosz asszony. Amilyen bolond voltam, nem gondoltam arra, hogy ha iker-félisteneket hívok, egyszerre két fiam születhet.

28-29. Ne adj nekem többé ilyen parancsot, ezt az áldást kérem tőled.” Így született meg Pándu öt nagyerejű fia, akiket félistenek nemzettek. Nagyon híresek lettek, és gyarapították a Kuru-nemzetséget. Mind olyan szépek voltak, mint Szóma, az összes kedvező jel rajta volt a testükön.

30. Büszkék voltak, mint az oroszlánok; nagy íjászok voltak, nyakuk olyan, mint az oroszlánoké, félelem nélkül járhattak az oroszlánok között. Az emberek e mennyei vitézségű királyai napról-napra növekedtek.

31. Bámulat és csodálat töltötte el a Himálaja hegységben lakozó nagy Rsiket, amikor látták, hogy évről-évre erényesebben cselekszenek.

32. Ez az öt (Pándava) és a száz (Dhtarástra fiai), a Kuru-nemzetség gyarapítói olyan gyorsan növekedtek, mint egy csomó lótusz a tóban.

Így végződik a százhuszonnegyedik fejezet, a Pándavák születése, az Adi Parva Sambhavájában.