CXXIII. fejezet

Sambhava Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Ó Dzsanamedzsaja, Kuntí éppen akkor szólította az örök Dharmát, amikor Gándhárí már egy éve terhes volt.

2. Felajánlotta a hódolatát Dharmának, és a megfelelő formában elismételte a mantrát, amelyet korábban Durvásza adott neki.

3. Dharma nem tudott ellentállni a mantrának, és napjént tündöklően, kocsin sietett arra a helyre, ahol Kuntí ült.

4. Mosolyogva kérdezte, „Ó Kuntí, mit adjak neked?” Kuntí is mosolyogva szólt, „Adj nekem egy fiút.”

5. Egyesült Dharmával az ő jóga (lelki) formájában, és ez a szépséges hölgy fiút fogant, aki minden teremtmény javára törekedett.

6-7. Kiváló és később nagyon híres fiút szült a nyolcadik hónap világos felének ötödik napján, e nagyon kedvező nap déli órájában, az Abhidzsitnek nevezett nyolcadik Muhurtában, amikor a Dzsjestha csillag a holddal együttállásban éppen emelkedőben volt. Amint a gyermek megszületett, egy láthatatlan hang megszólalt,

8. „Ez a gyermek nagyon kiváló lesz, a legelső az erényesek között. Igazmondó lesz és nagyon hatalmas, uralkodni fog a földön.

9. Pándu legidősebb fiát Judhisthírának fogják nevezni; híres király lesz, akit mindhárom világban ismernek.

10. Ragyogó lesz, híres-neves és szilárd fogadalmú.” Miután ez az erényes fiú megszületett, Pándu ismét így szólt hozzá (Kuntíhoz),

11. „A bölcsek azt mondják, hogy erőben a ksatriják a legelsők; kérj ezért egy nagyon erős fiút.” E szavakra odaszólította Vájut.

12. A nagyon erős Váju szarvason lovagolva érkezett, és megkérdezte, „Ó Kuntí, mit adjak neked? Mondd meg, mire gondolsz.”

13. Szégyenlősen mosolyogva mondta, „Ó legjobb félisten, adj nekem egy fiút, aki erős, hatalmas, mindenki büszkeségét meg tudja alázni.”

14. Tőle születgett a nagyerejű Bhíma; és e fiú születésekor a láthatatlan hang így szólt.

15. „Ez a gyermek első lesz a legerősebbek között.” Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, alig hogy Bhíma megszületett, a következő rendkívüli esemény történt.

16-18. Leesett az anyja öléből, és darabokra zúzta a követ, amelyre ráesett. (Ez úgy történt, hogy) Kuntí hirtelen felpattant, mert megriadt egy tigristől, és elfelejtette, hogy a gyermek az ölében alszik. Amikor felállt, a gyermek, akinek teste olyan kemény volt, mint a mennykő, ráesett egy kőre és száz darabra törte. Pándu nagyon megdöbbent, amikor ezt látta.

19. Ó Bharaták legjobbja, éppen azon a napon született a világ királya, Durjodhana is, amelyen Bhíma született.

20. Bhíma születésekor Pándu megint elgondolkodott, „Hogyan kaphatnék egy mindenkinél kiválóbb fiút, aki a legjobb az emberek között?

21. Ez a világ a Daivától (végzettől) és a Purusakárától (igyekvéstől) függ. Idővel a végzetet is meg lehet nyerni, a gondviselés kegyéből.

22. Hallottuk, hogy a félistenek között Indra a legelső, a Devák királya. Mérhetetlen hatalommal, energiával, vitézséggel és dicsőséggel áldott.

23. Ha az aszkézisemmel elégedetté teszem, nagyon hatalmas fiút kapok. Mindenkinél jobb lesz az a fiú, akit ő ad.

24. Le fogja győzni a föld lakóit, meg azokat is, akik nem erről a földről valók. Ezért a legszigorúbb aszkézist fogom gyakorolni, szívemmel, tetteimmel és szavaimmal.”

25. Kuru leszármazottja, a nagy Pándu király tanácskozott a nagy Rsikkel, és megparancsolta Kuntínak, hogy egy teljes éven át tartson meg egy áldásos fogadalmat.

26. hatalmas karú Pándu egy lábon állt, a legszigorúbb aszkézist és vezekléseket gyakorolta.

27. Reggeltől estig gyakorolta ezeket a szigorú vezekléseket, mély meditációban, hogy elégedetté tegye a félistenek urát. Hosszú idő után Indra megjelent.

Indra szólt

28. Olyan fiút adok neked, aki mindhárom világban híres lesz, a bráhmanák, a tehenek és minden becsületes ember javára törekszik.

29. Az a fiú, akit neked adok, a gonoszak megfenyítője, barátainak és rokonainak gyönyörűsége lesz, mindenki között a legelső, minden ellenség megsemmisítője.

Vaisampájana szólt

30. A dicső Indra e szavaira az erényes Kuru királynak (Pándunak) eszébe jutottak azok a szavak, amelyeket a félistenek királya mondott Kuntínak.

Pándu szólt

31. Ó szerencsés hölgy, a fogadalmad sikeres volt. A félistenek királya elégedett. Hajlandó arra, hogy olyan fiút adjon neked, amilyet kívánsz.

32-33. Ó szépcombú hölgy, ó édes mosolyú hölgy, neveld fel ezt a fiút, aki mindent elér, amit egy ember elérhet, nagyon híres lesz, ellenségeinek fenyítője, nagyon bölcs ember, nagy lélek, csatában legyőzhetetlen, ragyogó, mint a nap, nagyon szép, minden ksatrija fenséggel áldott. Szólítsd a félistenek urát, én már elégedetté tettem őt.

Vaisampájana szólt

34. A dicső Kuntí odahívta Indrát. A félistenek ura eljött, és Ardzsunát nemzette.

35. Amint a herceg megszületett, a láthatatlan hang hangos és mély robajjal töltötte el az egész eget.

36. Kuntíhoz szólt, de olyan jól érthetően, hogy mindenki meghallotta, aki abban az asramban lakott.

37. „Ó Kuntí, ez a gyermek éppen olyan vitéz lesz, mint Kártavírja és Siva; legyőzhetetlen, mint maga Indra. Mindenhol el fogja terjeszteni a híredet.

38. Ahogyan Visnu gyarapította Adití örömét, úgy gyarapítja mi örömünket Ardzsuna (ez a gyermek), aki olyan, mint Visnu.

39. Fenn fogja tartani a Kuru dunasztia Laksmíját (a jólét istennőjét), leigázza Madrát és a Szomakhákat a Kurukkal, Csédivel, Kásival és Kurusával.

40. Agnit nagyon elégedetté teszi azoknak a teremtményeknek a zsírja, akik majd elégnek a Khándava (erdőben), e hős karjai erejének révén.

41. Ez a nagyon hatalmas hős a fivéreivel együtt le fogja győzni az összes gyenge királyt, és három nagy lóáldozatot végez.

42. Ó Kuntí, vitézségben egyenlő lesz Dzsamadagni fiával (Parasurámával) és Visnuval. Minden nagyerejű ember között ő lesz az első, nagyon híres lesz.

43. A csatában elégedetté teszi a nagy Sankarát (Sivát), megkapja tőle a Pásupata nevű fegyvert, sőt nagy örömmel adják azt neki.

44. Indra parancsára ez a hatalmas karú fiad megöli a Nivátakavacsáknak nevezett Daitjákat, akik a félistenek ellenségei.

45. Mindenféle mennyei fegyvert meg fog szerezni, visszaszerzi nemzetsége elvesztett vagyonát.”

Vaisampájana szólt

46-47. Kuntí a szülőszobában hallotta ezeket a rendkívüli szavakat. E hangos szavak hallatán az aszkéták is rendkívül megörültek, akik a százcsúcsú hegyen laktak; ugyanígy a félistenek, akik Indrával együtt kocsijaikon ültek.

48. A dobok hangja felszállt az égbe és nagy zajt ütött; az egész helyet elborította a virágeső.

49. A félistenek különféle csoportjai is odasereglettek, hogy imádják Párthát (Ardzsunát). Kadru fiai, Vinatá fia, a Gandharvák,

50. a teremtmények urai, a hét nagy Rsi – Bharadvádzsa, Kasjapa, Gautama, Visvámitra, Dzsamadagni, Vaszistha és a dicső Atri, aki megvilágította a világot, amikor elveszett a nap – mind odajöttek.

51. Maricsi, Angira, Pulasztja, Pulaha, Kratu, a Pradzsápati Daksa, a Gandharvák és az Apszarák mind odajöttek.

52. Az Apszara hölgyek mennyei virágfüzérekkel, mindenféle dísszel ékesítve, finom ruhákba öltözötten táncolni kezdtek, és Vibhatsza (Ardzsuna) dicséretét zengték.

53. A nagy Rsik mindenütt engesztelő mantrákat mondogattak; a jóképű Tumburu énekelni kezdett.

54-58. Bhímaszena, Ugraszena, urnájusz Anagha, Gopati, Dhrtarástra, Szúrja, Varcsa, Jugapa, Trinapa, Krasni, Nandi, Csitraratha, Szalisira, Pardzsanja, Káli, Nárada, Soddha, Brhaddha, Brhaka, Karala, Brahmacsári, Vahuguna, Szuvarna, Visvaszu, Bhumanja, Szucsandra, Saru, a híresen édes hangú Haha és Huhu törzsek – ó király, mindezek a félistenek és Gandharvák odajöttek.

59. Sok nagyszemű, felékszerezett Apszara is odajött örömében, hogy táncoljon és énekeljen.

60-63. Anucsaná, Anavadjá, Gunamukhá, Gunavará, Adriká, Szomá, Misrakesí, Alambusá, Maricsí, Szucsiká, Vidjutparná, Tilottamá, Amvicsá, Laksmaná, Ksemá, Deví, Rambhá, Monoromá, Asitá, Szuváhu, Szuprjá, Szuvapu, Pundariká, Szugandhá, Szuraszá, Pramathiní, Kamjá és Szadvatí mind együtt táncoltak. Menaká, Sahadzsanjá, Karniká, Panydzsikasthalá,

64-65. Rituszthalá, Ghrtacsí, Visvacsí, Púrvacsetí, Umlocsá, Pramlocsá és Urvasí, ezek a nagyszemű mennyei táncosnők mind odajöttek, és kórusban énekeltek. Dhátri, Ardzsamana, Mitra, Varuna, Angsza, Vaga,

66-67. Indra, Vivaszvata, Pusana, Tvastri, Szavitar, Pardzsanja alias Visnu – ez a tizenkét Áditja fönn az égen dicsőítette Pándu fiát. Mrgabhjadha, Szarpa, a dicső Niriti,

68. Adzsaikapáda, Ahivardhana, Pinakin, Dahana, Ísvara, Kapalin, Szthanu és a dicső Bhaga – ez a tizenegy Rudra is odajött.

69. Az Asvinok, a nyolc Vaszu, a hatalmas marutok, a Visvadevák és a Szádhják,

70-71. Karkotáka, Vászuki, Kaccsapa, Kunda és a nagy Nága Taksaka, a hatalmas éa haragvó, aszkétikus érdemekkel ékes Nágák és a többi Nága,

72. Vinatá nemzetségéből Tarksa, Aristanemi, Garuda, Asidhvadzsa, Aruna és Áruni is odajöttek.

73. Csak az aszkézisben elért sikertől koronázott Rsik látták ezeket a félisteneket és a többieket, akik a kocsijaikon ültek, vagy a hegycsúcsokon álltak. Mások nem láthatták őket.

74. Ezek a kiváló Rsik is döbbentek nézték a csodálatos látványt, és még inkább megkedvelték Pándu fiait.

75. A dicső Pándu, aki még több fiút kívánt, megint beszélni akart a törvényes feleségével, de Kuntí így szólt hozzá,

76. „A művelt emberek nem fogadják el a negyedik szülést (fogantatást), még vészhelyzet esetében sem. Azt az asszonyt, aki négy különböző férfivel hál, Szairinínek nevezik; öttel már szajhává lesz.

77. Ő művelt férfiú, te olyan jól ismered a szentírásokat, miért kísért meg újra az utódokra vágyás? Elfelejted az elrendelést; ne kérj meg engem újra.”

Így végződik a százhuszonharmadik fejezet, a Pándavák születése, az Adi Parva Sambhavájában.