CXXII. fejezet

Sambhava Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. A vallási előírásokban jártas király (Pándu) ezeket az erényes szavakat intézte ahhoz a hölgyhöz (a feleségéhez).

Pándu szólt

2. Ó Kuntí, igaz az, amit mondasz. Hajdan Vjusitasva pontosan úgy tett, ahogyan te mondtad; olyan volt, mint egy félisten.

3. Én azonban elmondom neked azokat a vallásos előírásokat, amelyeket a dicső Rsik közöltek a Puránákban.

4. Ó szépvonású hölgy, édes mosolyú hölgy, korábban az asszonyokat nem tartották bent a házban. Szabadon jártak és élveztek, ahogy nekik tetszett.

5. Ó szerencsés hölgy, ó szép hölgy, lánykoruktól fogva paráznán éltek, és nem voltak hűségesek a férjeikhez. De ezt nem tekintették bűnnek, mert akkoriban ez volt a szokás.

6. Ma is ezt a régi szokást követik a madarak és az állatok; ezért nem ismerik a haragot és a szenvedélyeket.

7. Ó karcsú combú hölgy, a nagy Rsik dicsérik ezt a gyakorlatot, mert korábbi példák szentesítik; az északi Kuruk még ma is tiszteletben tartják.

8. Ó édes mosolyú hölgy, ez a szokás nagyon kedves volt a nőknek, régisége szentesíti; a mai gyakorlatot csak nem olyan régen vezették be. Hallgasd m eg, részletesen elmondom, ki vezette be és miért.

9. Hallottuk, hogy volt egy nagy Rsi, Uddálaka nevű. Volt egy fia, Svetaketu, maga is Rsi.

10. Ó lótusz-szemű, ezt a mai erényes gyakorlatot Svetaketu vezette be haragjában. Elmondom neked, miért tette.

11. Egy napon, hajdanában Svetaketu apja szeme láttára odajött egy bráhmana, kézen fogva Svetaketu anyját és azt mondta, „Gyerünk.”

12. Amikor a Rsi fia látta, hogy az anyját erőszakkal elvezetik, dühös lett és nagyon nekibúsult.

13. Apja látta, hogy milyen dühös, és azt mondta Svetaketunak, „Ó gyermekem, ne légy haragos. Ez egy régi szokás.

14. A földön mindenféle rendű asszony szabad. Ó fiam, ebben a dologban az emberek éppen úgy cselekszenek, mint a szarvasmarhák.”

15. A Rsi fia, Svetaketu nem értett egyet ezzel a szokással, és ami a férfiakat és a nőket illeti, bevezette ezt (az új) szokást a földön.

16. Ó nagyon dicső hölgy, hallottuk, hogy attól fogva a férfiak és nők között ez a szokás, az állatok között azonban nem.

Svetaketu szólt

17. Mától fogva a férjéhez hűtlen asszony bűnös lesz; éppen olyan nagy és fájdalmas bűnt követ el, mintha megölne egy magzatot.

18. Ugyanezt a bűnt követik el azok a férfiak, akik más nőkhöz mennek, elhanyagolják a tiszta és szerető feleséget, aki lánykora óta megtartotta a tisztaság fogadalmát.

19. De ugyanezt a bűnt követi el az az asszony is, akinek a férje megparancsolja, hogy szerezzen utódokat, ő pedig megtagadja.

Pándu szólt

20. Ó félénk hölgy, így vezette be hajdan ezt a mostani erényes szokást Uddálaka fia, Svetaketu.

21. Ó karcsú combú hölgy, hallottuk, hogy Madajaní a férje, Szaudásza parancsára Vaszistha Rsihez ment, hogy gyermeke szülessen.

22. Ez a hölgy egy Aszmaka nevű fiút kapott tőle. Az a vágy indította erre, hogy jót tegyen a férjével.

23. Ó lótusz-szemű, félénk leány, tudod, hogy mi hogyan születtünk, Krsna Dvaipájana nemzett, hogy gyarapítsa a Kuru-nemzetséget.

24. Ó hibátlan, ennyi példa láttán teljesítened kell a parancsomat, ami nem összeegyeztethetetlen az erénnyel.

25-26. Ó hercegnő, odaadó feleség, az erény előírásaiban jártas emberek azt mondták, az asszonynak a férjéhez kell mennie, amikor itt van az ideje, bár máskor szabad lehet. A bölcsek azt szondták, hogy régen ez volt a szokás.

27. De, ó hercegnő, a Védaismerők kijelentették, akár bűnös az a tett, akár nem, a feleségnek kötelessége megtenni, amit a férje parancsol.

28. Ó hibátlan vonású hölgy, mennyivel inkább engedelmeskedned kell nekem, aki elvesztettem a nemző képességemet, és mégis nagyon vágyom arra, hogy meglássam a fiamat.

29. Ó kedves lány, összeteszem a tenyereimet, lótuszlevelekhez hasonló, rózsás ujjaimat, a fejedre teszem a kezemet, hogy kiengeszteljelek.

30. Ó széphajú hölgy, szülj a parancsomra kiváló fiúkat azoknak a bráhmanáknak a segítségével, akiknek nagy aszkétikus érdemeik vannak. Ó szépcsípőjű hölgy, ha ezt megteszed, azok útján fogok járni, amelyet a fiúkkal megáldottaknak tartanak fenn.

Vaisampájana szólt

31. Amikor az ellenséges városok leigzázója, Pándu így szólt hozzá, a szépséges Kuntí, aki mindig a férje javán fáradozott, így felelt.

Kuntí szólt

32. Ó uram, lánykoromban az apám házában én láttam el a vendégeket. Figyelmesen szolgáltam a szilárd fogadalmú bráhmanákat.

33. Elégedetté tettem egy Durvásza nevű bráhmanát, aki valamennyi szenvedélyén uralkodik, és jól ismeri a vallás misztériumait.

34. Mivel figyelmes szolgálatommal megörvendeztettem, ez a dicső bráhmana megáldott engem, adott egy mantrát. Azt mondta,

35. „Bármelyik félisten engedelmeskedik neked, akit odahívsz ezzel a mantrával, akár tetszik neki, akár nem.

36. Ó hercegnő, az ő kegyükből lesznek utódaid.” Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, ezt mondta nekem az apám házában.

37. Ó király, a bráhmana által kiejtett szavak soha nem lehetnek hamisak; eljött az ideje annak, hogy meghozzák gyümölcsüket. Mivel megparancsoltad, elhívhatom a félisteneket

38. ezzel a mantrával, hogy jó fiakat szüljek. Ó királyi bölcs, igaz emberek legjobbja, mondd meg nekem, melyik félistent szólítsam. Ebben a dologban csak a parancsodra várok.

Pándu szólt

39. Ó szép és kedves hölgy, próbáld meg még ma, a megfelelő formában. Hívd Dharmát (az igazság félistenét), mert ő a legerényesebb a világon.

40. Ó szépséges hölgy, Dharma soha nem lesz képes arra, hogy bűnnel szennyezzen be minket, az emberek is azt fogják tartani, hogy amit mit teszünk, az soha sem bűnös.

41. Nem kétséges, hogy az így nemzett fiú erényes lesz a Kuruk között. Ha Dharma nemzi, az elméjében soha sem lesz bűn.

42. Ezért, ó édes mosolyú hölgy, függeszd szemeid az erényre, tarts be minden fogadalmat, és szólítsd ide Dharmát a mantráddal.

Vaisampájana szólt

43. Kuntí válaszolt, „Úgy legyen.” Ezután (hétszer) körüljárta a férjét, és elhatározta, hogy teljesíti a parancsát.

Így végződik a százhuszonkettedik fejezet, Kuntí gyermekeinek születése, az Adi Parva Sambhavájában.