CXXI. fejezet

Sambhava Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Ó nagy király e szavakra Kuntí így válaszolt hősies urának, Pándu királynak, a kiváló Kurunak.

Kuntí szólt

2. „Ó erényes király, ne beszélj így velem, Ó lótusz-szemű, a törvényes feleséged vagyok, mindig a te híved.

3. Ó Bharata-nemzetség hatalmas karú leszármazottja, neked magadnak kell erényesen, nagyon erős gyermekeket nemzened.

4. Elmegyek veled a mennybe. Ó Kuru leszármazottja, ölelj át, nemzz nekem utódokat.

5. Biztos, hogy még gondolatban sem ölelkezem mással, mint veled. Ki az ebben a világban, aki feletted állna?

6. Ó erényes gondolkodású, nagy szemű, hallgasd meg (a következő) elbeszélést az egyik Puránából, amelyet egykor hallottam, és most elmondok neked.

7. Hajdanában élt egy Vjusitasva nevű király, a Puru-dinasztia gyarapítója, aki rendkívül erényes volt.

8. Ez az erényes és hatalmas karú férfi elvégzett egy áldozatot, amelyre eljöttek a félistenek, Indra és a devarsik.

9. A dicső királyi bölcs, Vjusitasva áldozatán Indra annyira lerészegedett a szómaitaltól, a bráhmanák pedig a daksinától (a felajánlásoktól), hogy a félisteneknek és a bráhmana Rsiknek mindent maguk kellett csinálniuk.

10. Ó király, ettől fogva Vjusitasva éppen úgy ragyogott a teremtmények felett, mint a nap a fagyos évszak elmúltával.

11. Legyőzte a kelet, nyugat, észak és dél összes uralkodóját, és mindegyikre hadisarcot vetett ki.

12. Ó király, olyan erős volt, mint tíz elefánt. Ezt cselekdte Vjusitasva a nagy lóáldozatán.

13. Ó Kuruk legjobbja, a Puránákban jártasak azért éneklik ezt a verset, hogy növeljék ennek a királynak, Vjusitasvának a hírét.

14. Vjusitasva meghódította az egész földet, egészen a tengerig. Alattvalóit úgy védelmezte, mint az apa a saját fiait.

15. Sok áldozatot végzett, és nagy vagyont osztott szét a bráhmanák között. Majd ismét ékszereket és drágaköveket gyűjtött, és nagy áldozatokat végzett.

16. Nagy mennyiségű szómanedvet préselt, és elvégezte a nagy Szóma Szangsztha áldozatot. Ó király, volt egy felesége, akit nagyon szeretett, Kaksivana lánya, Vadrá, olyan szép, hogy nem akadt párja az egész földön.

17-18. Hallottuk, hogy nagyon szerették egymást. A király ritkán vált el a feleségétől. Olyan sokszor hált vele, hogy megbetegedett, elsorvadt, és hamarosan meg is halt, mint a dicsőségében aláhanyatló nap. Vadrá végtelenül szomorő lett férje halálakor.

19. Ó király, hallgasd meg, hogyan siratta a férjét Vadrá, aki gyermektelen volt, és ilyen nagy bánat sújtotta. El fogom mondani.

Vadrá szólt

20. Ó vallási előírásokban nagyon művelt emberek, az asszonyoknak nincs semmi céljuk, amikor a férjük halott. Nyomorult életet él az, aki a férje nélkül él.

21. Ó ksatriják legjobbja, még a halál is jobb annak, aki elvesztette a férjét. Légy kegyes hozzám, és vigyél magaddal.

22. Távollétedben egy pillanatig sem viselem el az életet. Ó király, légy kegyel, vigyél el hamar.

23. Sima vagy göröngyös úton, mindenütt követlek. Veled megyek, nem térek vissza soha.

24. Ó király, úgy foglak követni, mint az árnyék. Mindig engedelmes leszek. Mindig azt teszem, ami neked kedves.

25. Ó lótusz-szemű király, mától folyton csak a bánat emészti a szívemet a halálodért.

26. Milyen szerencsétlen vagyok! Kétségkívül szétválasztottam egy szerető párt egy korábbi születésemben. Ezért kellett elválnom tőled.

27. Ó király, nagy szenvedésben, a pokolban él az a bűnös asszony, aki akár csak egy pillanatig él a férjétől távol.

28. Biztosan szétválasztottam egy szerető párt egy korábbi születésemben; emiatt a bűn miatt kaptam a mostani testemet.

29. Ó király, azért szenvedem most el ezt a nagy fájdalmat, mert elváltál tőlem. Mástól fogva kusa füvön fekszem,

30. tartózkodom minden luxustól, és állandóan arra vágyom, hogy téged lássalak. Ó emberek királya, mutatkozz meg nekem. Parancsolj a te nyomorult és keservesen síró hitveseddel, akit nagy szenvedés emészt.

Kuntí szólt

31. Így jajveszékelt újra meg újra, és átölelte a holttestet. Ekkor megszólította egy láthatatlan hang.

A hang szólt

32. Ó Vadrá kelj fel, és hagyd el ezt a helyet. Adok neked egy áldást. Ó édes mosolyú hölgy, utódot nemzek neked.

33. Ó szépvonású hölgy, hálj velem ágyadon a hold nyolcadik vagy tizennegyedik napján, miután megfürödtél.

Kuntí szólt

34. Miután ez a hang így szólt hozzá, az utódokra vágyó Vadrá követte az utasítást.

35. Ó Bharaták legjobbja, a Bharata-nemzetség kiváló leszármazottja, ez a hölgy három Sálját és négy madrát szült attól a holttesttől.”

36. Ó Bharaták legjobbja, te is nemzz utódot aszkézised erejével.

Így végződik a százhuszonegyedik fejezet, Vjusitasva története, az Adi Parva Sambhavájában.