Vaisampájana szólt
1. Az őz halála után a bánattól sújtott király (Pándu) keservesen megsiratta őt a feleségeivel együtt, mintha a barátja lett volna.
Pándu szólt
2. A gonosz embereket, szülessenek bár erényes családokban, elvakítja a szenvedély, és a saját tetteik gyümölcse nagy szenvedés lesz.
3. Hallottam hogy az apám, bár erényes ember nemzette, mégis fiatalon halt meg, csak azért, mert a kéjvágy rabszolgája lett.
4. Ennek a kéjvágyó királynak a földjén nemzett engem az igaz beszédű Krsna Dvaipájana, aki olyan volt, mint maga Brahmá.
5. (Mivel ilyen ember fia vagyok), de a szívem a bűnre hajlik, vándor életet élek, és őzeket üldözök. A félistenek mind elhagytak engem.
6. Most már az üdvözülésre fogok törekedni; szívem nagyon is a szenvedély rabszolgája. Az üdvözülés nagy akadálya a gyermeknemzés vágya. Mostantól betartom a brahmacsárját, apám példáját követve.
7. Biztos, hogy szigorú aszkézissel uralkodni fogok a szenvedélyeimen. Lemondok a feleségeimről és a többi rokonaimról, leborotválom a fejemet, egyedül járok majd a földön, és az erdők uraitól (a fáktól) koldulok ételt.
8. A rokon- és ellenszenv minden tárgyáról lemondok, testemet porral borítom, fák és elhagyatott házak menedékét teszem otthonommá.
9. Többé nem engedek sem a bánat, sem az öröm befolyásának; egyenlőnek tartom a dicséretet és a kárhoztatást, nem keresem sem az áldásokat, sem a meghajlásokat. Mindenkivel békében leszek; nem fogadok el ajándékokat.
10. Nem gúnyolok senkit; senki miatt nem ráncolom össze a homlokomat; mindig vidám leszek, minden teremtmény javára cselekszem.
11. Nem ártok a teremtés négy rendjének, sem a mozgó, sem a mozdulatlan (lényeknek). Mindenkivel egyenlően fogok bánni, mintha a saját gyermekeim lennének.
12. Minden nap csak öt vagy tíz családtól koldulok ételt. Ha semmit sem kapok, akkor böjtölni fogok. Inkább kevés étellel is megelégszem, minthogy egy embertől kétszer kérjek.
13. Ha hét vagy tíz házat felkerestem, és mégsem kaptam ételt, nem megyek máshova mohóságból. Akár kapok alamizsnát, akár nem, nagy és megingathatatlan aszkéta maradok.
14. Egy és ugyanaz lesz a számomra, ha az egyik karomat fejszével levágják, a másikat pedig bekenik szantálpéppel. Nem kívánok jót az egyiktől, rosszat a másiktól.
15. Nem örülök az életnek, nem búsulok a halálon. Nem kívánok élni, de nem félek a haláltól sem.
16-18. Ha a szívemet minden bűntől megtisztítottam, biztosan felülemelkedek azokon a boldogságot eredményező szertartásokon, amelyeket az emberek kedvezőtlen pillanatokban végeznek el. Tartózkodni fogok a dharma és artha valamennyi cselekményétől, de azoktól is, amelyek az érzékek kielégítéséhez vezetnek. Megszabadulok minden bűntől, a világ összes tőrvetésétől, és olyan szabad leszek, mint a szél.
19. Mindig így fogok cselekedni, a félelemnélküliség útján járok, így ér majd véget az életem.
20. Megfosztottak attól a lehetőségtől, hogy gyermekeket nemzzek. Biztosan nem fogok eltérni a kötelességtől, csak azért, hogy a világ gonosz ösvényén járjak, amely tele van szenvedéssel.
21. Akár tiszteli a világ, akár nem, ha a vágytalan ember ismét vágyakozni kezd, úgy viselkedik, mint egy kutya.
Vaisampájana szólt
22. Így szólt a király nagy bánatában, felsóhajtott, majd (a feleségeire), kuntíra és Mádríra tekintve folytatta.
Pándu szólt
23-24. Miután mindenkit elégedetté tettetek, mondjátok meg Kosala hercegnőinek, Vidurának, a királynak és barátainak, Szatjavatí anyának, Bhísmának, a királyi papoknak, az emelkedett lelkű, szómaivó, szilárd fogadalmú bráhmanáknak és a védelmünk alatt élő öreg embereknek, hogy Pándu visszavonult az erdőbe.
Vaisampájana szólt
25. mikor Kuntí és Mádrí meghallották férjük e szavait, aki szilárdan elhatározta, hogy visszavonul az erdőbe, ezeket az illő szavakat intézték hozzá.
26. „Ó Bharata-nemzetség legjobbja, van sok más ásrama (életrend), amelyben velünk, törvényes feleségeiddel együtt nagy aszkézist gyakorolhatsz,
27. elnyerheted tested üdvösségét és jutalmul a mennyet. (Aszkézised) gyümölcseként biztosan a mennyek ura leszel.
28. Mi is nagy aszkézist fogunk végezni a férjünkkel, uralkodunk a szenvedélyeinken, felhagyunk minden vággyal és élvezettel.
29. Ó nagyon művelt ember, ha elhagysz bennünket, biztos, hogy nem éljük túl.
Pándu szólt
30. Ha az elhatározásotok megfelel az erénynek, akkor veletek járom apám megronthatatlan útját.
31. Lemondok a falvak és városok kényelméről, fakéregbe öltözöm, gyümölcsökön és gyökereken élek, a legszigorúbb aszkézist gyakorlom; így barangolok majd a nagy erdőben.
32. Reggel és este megfürdöm, elvégzem a Homát. Szűkös étkezéssel fogyasztom a testem; rongyokat és állatbőröket viselek; hajam csomókban fog összeállni.
33. Kiteszem magam a hidegnek és a melegnek, nem törődöm sem az éhséggel, sem a szomjúsággal, a legnehezebb aszkézis végzésével fogyasztom a testem.
34. Érett vagy éretlen gyümölcsökön fogok élni; meditálok; a Pitriket és a félisteneket imádom szavaimmal és az erdő gyümölcsivel.
35. Nem fogom látni sem a városok lakit, sem az erdő lakóit. Még az erdő lakóinak sem fogok ártani, nem is beszélve a falusiakról.
36. A legszigorúbb vánaprasztha módjára élek, lassan még azon is szigorítok, míg el nem hagyom a testemet.
Vaisampájana szólt
37-38. Ezután Kuru leszármazottja, a király (Pándu) koronája ékszereit, értékes arany nyakláncát, karpereceit, fülbevalóit, drága ruháit és díszeit odaadta a bráhmana hölgyeknek. Majd így szólt,
39-40. „Menjetek Hasztinápurba, mondjátok el mindenkinek, hogy Pándu, a Kuruk leszármazottja visszavonult az erdőbe a feleségeivel, lemondott minden gazdagságról, vágyról, boldogságról és a nemi élvezetről.” Az összegyűlt társak és szolgák
41. amint meghallották a Bharata-nemzetség oroszlánja szomorú szavait, maguk is jajveszékelni kezdtek, és kiáltoztak: „Ó jaj!”
42. Forró könnyeket ontottak, amiért el kellett hagyniuk a királyukat. Elhagytuk az erdőt, és Hasztinápurba menv magukkal vittek minden drágaságot.
43. A városba érve elmondták a dicső királynak, hogy mi történt, és a drágaságokat is átadták neki.
44. Amikor Dhrtarástra király meghallotta, mi történt a nagy erdőben, Dhratástra király megsiratta Pándut.
45. Nem talált örömet ágyai, ülőhelyei és luxustárgyai kényelmében. Nagyon elbúsult, amiért elvesztette a fivérét, és állandóan ezen tűnődött.
46. Kuru leszármazottja, a királyi herceg (Pándu) gyümölcsökön és gyökereken élve két feleségével a Nágaszata hegyekbe ment.
47. Aztán Csaitrarathába, majd Kálakutába. Átkelve a Himálaján, Gandhamadanába ment.
48. A Mahábhúták, Sziddhák és nagy Rsik védelmében néha a síksáon, néha pedig a hegyekben élt.
49. Majd elment Indradumna tavához; aztán átkelt a hanszakútán. A nagy király a százcsúcsú hegyen végezte aszkétikus gyakorlatait.
Így végződik a száztizenkilencedik fejezet, Pándu története, az Adi Parva Sambhavájában.
<< | Adi Parva | >>