Mahábharata/Adi Parva

Vaisampájana szólt

1. Kuntibhodzsa lányának, Prthának nagy szemei voltak; igen szép volt és mindenhez értett; szilárd fogadalmú volt, az erény útján járt, és minden jó tulajdonsággal rendelkezett.

2. De hiába volt ragyogóan szép, fiatal és nőies, még egyetlen király sem kérte meg a kezét.

3. Ó kiváló király, ekkor Kuntibhodzsa király összehívta az uralkodókat, és felajánlotta őt egy szvajamvarán.

4. Az okos Kuntí megpillantotta a királyok gyülekezetében a Bharata-nemzetség legkiválóbbját, Pándu királyt, aki

5. büszke volt, mint egy oroszlán, széles mellkasú, bikaszemű, nagyon erős, pompában éppen úgy túlragyogta a királyokat, mint a nap.

6. Olyannak tűnt a többi király között, mint egy második Indra. És Pándu is nagyon izgatott lett elméjében, amikor megpillantotta ezt a hibátlan vonású szűzet, Kuntibhodzsa kedves lányát.

7. Kuntí szerényen, érzelmektől reszketve előrelépett, és a (vőlegényavató) virágfüzért a király (Pándu) nyakába tette.

8. Amikor a többi király látta, hogy Kuntí Pándut választotta, visszatértek a királyságaikba elefántjaikon, lovaikon és kocsijaikon, amelyekkel jöttek.

9-10. Ó király, ezután az apa illő formában elvégezte a házassági szertartásokat. Kuru nagy és jó szerencsével áldott leszármazottja (Pándu) és Kuntibhodzsa lánya (Kuntí) olyan szép pár voltak, mint Indra és Sacsí. Ó király, Kuntí házassága után Kuntibhodzsa

11. nagy vagyont ajándékozott a vőlegénynek. Ó Kuru-nemzetség legjobbja, ezután a király (Kuntibhodzsa) elküldte Pándut a saját fővárosába.

12. Kíséretében a katonák mindenféle zászlót viseltek, a bráhmanák és a nagy Rsik magasztalták és megáldották.

23. Így ment vissza a Kaurava, Pándu király a saját fővárosába, és ott elhelyezte a feleségét, Kuntít.

Így végződik a száztizenkettedik fejezet, Kuntí házassága, az Adi Parva Sambhavájában.

<< | Adi Parva | >>

Page last modified on May 23, 2006, at 01:09 PM