Vaisampájana szólt
1. A Jaduk között volt egy Szura nevű főnök, Vaszudeva apja. Lányát Prthának hívták; páratlan szépség volt a földön.
2-3. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, ez az igaz ember (Szura), az emelkedett lelkű Kuntibhodzsa az elsőszülött gyermekét odaadta apai nagynénjének – aki az ő gyermektelen unokatestvére volt, (férje pedig) a kegyét kérő barátja – egy régebben tett ígéretnek megfelelően.
4-5. Prthának az volt a dolga (fogadott) apja házában, hogy ellássa a bráhmanákat és a vendégeket. Egy napon olyan gondos és figyelmes volt, hogy még a Durvásza nevű szilárd fogadalmú, Védákban jártas, szörnyű bráhmanát is elégedetté tette.
6. Durvásza előre látta, hogy (Prthá) milyen nehezen szülhet majd fiúkat, ezért megtanított neki egy mantrát, amellyel bármelyik félistent odaszólíthatta (hogy gyermekeket kapjon tőle). Ezután a Rsi így szólt hozzá,
7. „Azok a ragyogó félistenek, akiket ezzel a mantrával magadhoz szólítasz, biztosan nemzenek neked utódokat.”
8. A bráhmana (Durvásza) e szavaira a dicső Kuntí (Prthá) kíváncsi lett, és még leánykorában odaszólította Arka félistent (a napot).
9. Azonnal maga előtt látta ezt a ragyogó istenséget, aki mindent lát ebben a világban. E csodálatos látvány nagyon meglepte a hibátlan vonású leányt.
10. Vivaszvata (a nap) odalépett hozzá, és megkérdezte, „Ó feketeszemű hölgy – itt vagyok. Mondd meg, mit tehetek érted.”
Kuntí szólt
11. Ó ellenségek megölője, egy bizonyos bráhmana adta nekem ezt a tudást (mantrát). Ó uram, csak azért hívtalak, hogy lássam, milyen hatásos ez a mantra.
12. Hibát követtem el, ezért fejet hajtok előtted, és a kegyedet kérem. Az asszony védelmet érdemel, még ha bűnös is.
A nap szólt
13. Tudom, hogy Durvásza adta neked ezt az áldást. Űzd el a félelmedet, engedd, hogy megöleljelek.
14. Ó kedves lány, az én közeledésem tévedhetetlen; gyümölcsözőnek kell lennie. Ó félénk lány, ha semmiért jöttem, az a számodra biztosan kihágás lesz.
Vaisampájana szólt
15. Vivaszvata még sok dolgot elmondott neki, hogy eloszlassa a félelmét. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, mivel ez a dicső és gyönyörű lány még szűz volt,
16. nem egyezett bele a kérés teljesítésébe; szerénységből, meg azért is, mert félt a rokonaitól. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, Arka ismét így szólt hozzá,
17-19. „Ó hercegnő, nincs abban bűn, ha elégedetté teszel engem.” Amikor a dicső félisten, az univerzum megvilágosítója, Tapana (a nap) biztosította erről Kuntibhodzsa lányát, már megölelhette. Fiú született, akit Karna néven ismert meg az egész világ. Nagyon kiváló fegyverforgató volt, természetes páncélt viselt, jó szerencsével áldott, mennyei szépségű, minden kedvező jeggyel és fülbevalókkal ékes arccal.
20. Ekkor a ragyogó Tapana visszaadta Prthá szűzességét, és visszatért a mennybe.
21. A Vrsni-nemzetség hercegnője (Prthá) nagyon búsult gyermeke születése miatt. Fontolóra vette, hogy mit tegyen.
22. Elhatározta, hogy titokban tartja ballépését, mert félt a barátaitól és a rokonaitól. Így aztán ezt az erős fiút bedobta a vízbe.
23. Rádhá dicső férje azonban kifogta a vízbe hajított gyermeket. Szúta fia (Rádhá férje) és a felesége úgy nevelték fel, mint a sajátjukat.
24. Vaszuszenának nevezték el, mert gazdagsággal született (természetes páncéllal és fülbevalókkal).
25. A fiú felnőtt, nagyon erős lett, és nagyszerűen értett a fegyverekhez. Nagy lelkesedéssel imádta a napot, míg hátát meg nem perzselték a sugarak.
26. Amikor a hősies és intelligens Vaszuszena imádatot végzett, nem volt semmi a földön, amit oda ne adott volna a bráhmanáknak.
27. Indra felvette egy bráhmana alakját, és alamizsnát kért tőle. Mivel mindig azon volt, hogy jót tegyen Ardzsunával, elkérte (Vaszuszenától) a páncélt.
28. Karna azonnal levette testéről a természetes páncélt, és összetett kezekkel átadta a bráhmana-alakot viselő Indrának.
29. A félistenek királya elvette az ajándékot, és nagyon örült a nagylelkűségének. Adott neki egy fegyvert, és így szólt,
30. „Akárkit kívánsz legyőzni a félistenek, az Aszurák, a Gandharvák, a Nágák és a Ráksaszák között, azt ez a fegyver biztosan meg fogja ölni.”
31. Szúrja fiát Vaszuszena néven ismerték, de miután levágta a természetes páncélját, Karnának (levágó) hívták.
Így vágződik a száztizenegyedik fejezet, Indra fegyverének elnyerése, az Adi Parva Sambhavájában.
<< | Adi Parva | >>