Vaisampájana szólt
1. Miután ez a három fiú (Dhrtarástra, Pándu és Vidura) megszületett, Kurudzsangala, Kuruksetra és a Kuruk jólétben gyarapodtak.
2. A föld fő termést hozott, a termény ízletes volt. A felhők kellő időben öntötték alá az esőt, a fák tele voltak gyümölcsökkel és virágokkal.
3. A teherhordó állatok boldogok voltak, az őzek és a madarak örvendeztek. A virágok illatosak, a gyümölcsök édesek lettek.
4. A városok megteltek kereskedőkkel és kézművesekkel; az emberek rendesek, tanultak, becsületesek és boldogok lettek.
5. Nem voltak tolvajok, senki sem volt bűnös. Úgy tűnt, mintha a királyság valamennyi részébe eljött volna a Szatja Juga.
6. Az emberek erényes tetteket hajtottak végre, áldoztak, megtartották az igazság fogadalmát. Szzerették egymást, és a jólétük egyre gyarapodott.
7. Nem volt bennük sem büszkeség, sem harag, sem mohóság; teljesen ártatlan kedvtelésekben gyönyörködtek.
8-9. A szent város (Hasztinápur) akkora volt, mint a hatalmas óceán, tele száz meg száz palotával és kastéllyal, kapukkal, diadalívekkel, amelyek olyanoknak tűntek, mint a sötét felhők, mint Indra mennyei fővárosa. Az emberek nagy örömmel szórakoztak a folyókban, tavakban, víztárolókban, a gyönyörű ligetekben és az erdőkben.
10. A déli Kuruk erényesen vetélkedtek az északi Kurukkal, Devarsikkal és Csaranákkal jártak.
11. Senki sem volt fösvény, még csak özvegyasszony sem volt ebben a gyönyörű országban, melynek jólétét a Kuruk gyarapították.
12. A kutak tele voltak vízzel, a ligetek fákkal bővelkedtek, a bráhmanák házai tele voltak gazdagsággal, és az egész királyság jólétben élt.
13. Ó király, Bhísma erényesen uralkodott, és a királyságot az áldozati karók százai ékesítették.
14. Amint Bhísma mozgásba hozta az erény kerekét, a lakosság gyarapodott, az emberek más országokból is ide jöttek.
15. A fiatal hercegek kiváló tettei és viselkedése láttán a polgárok, az emberek elteltek a legszebb reményekkel.
16. Ó király, a Kuru főemberek és a nép házaiban állandóan csak ezeket a szavakat lehetett hallani, „adj” és „egyél”.
17. Dhrtarástrát, Pándut és Vidurát születésüktől fogva Bhísma nevelte, mintha a saját fiai lettek volna.
18. Részt vettek a társadalmi állásuknak megfelelő szertartásokon, tanultak, fogadalmakat tettek fel, és mindenféle sportban jártas ifjakká serdültek.
19. Szakértők lettek az íjászatban, jártasak a Védákban, ügyesek a buzogányharcban, a kard és a pajzs használatában. Nagyon értettek a lovakhoz és az elefántok idomításához; megtanulták az erkölcs tudományát.
20. Megismerkedtek a történelemmel, a Puránákkal, és a tudás sok más ágával. Jól ismerték a Védák és a Vedangák titkát. Mély és sokoldalú ismereteket szereztek.
21. A nagyon hatalmas Pándu különösen az íjászat tudományában tűnt ki, Dhrtarástra király pedig testi erőben.
22. Ó király, senki sem akadt a három világban, aki felülmúlta volna Vidurát a vallás és erény iránti odaadásában, az erkölcs tudományának ismeretében.
23. Így támadt fel Sántanu kihalt dinasztiája, és minden országban elterjedt a következő mondás,
24. „A hősök anyái között Kási királyának lánya a legelső; valamennyi ország között Kurudzsangala; az erényes emberek között Bhísma; a városok között pedig Haszinápur.”
25. Dhrtarástra nem kapta meg a királyságot, mert vak volt; Vidura sem, mert súdra asszonytól született, ezért Pándu lett a király.
26. Egy napon ez a legkiválóbb államférfi, valamennyi erkölcsi előírásban a legjártasabb, Gangá fia (Bhísma) így szólt Vidurához.
Így végződik a százkilencedik fejezet, Pándu beiktatása, az Adi Parva Sambhavájában.
<< | Adi Parva | >>