Vaisampájana szólt
1. A kiváló Rsi így felelt az aszkétáknak, „Kit kárhoztassak? Nincs kit kárhoztatni.”
2. Ó király, amikor a katonák még sok-sok nap után is ebben az állapotban látták őt, mindent elmondtak a királynak.
3. A király tanácskozott a minisztereivel, majd kielégítette a sulára kitett kiváló Rsit.
A király szólt
4. Ó kiváló Rsi, tudatlanságból sértettelek meg. Könyörgöm, bocsáss meg. Ne haragudj rám.
Vaisampájana szólt
5-6. A király szavai elégedetté tették a Rsit. Levették a suláról, a király megpróbálta kihúzni belőle, de képtelen volt rá.
7. A Rsi ebben az állapotban, (testében) a sulával gyakorolta a legszigorúbb aszkézist, és számos, nehezen bejárható területetet meghódított.
8. Ezért nevezték a földön Animandavjának. Egy napon ez a nagy, igazságot ismerő bráhmana elment Dharmához (az igazság félistenéhez).
9. Amikor látta, hogy ez a félisten asz ülőhelyén ül, szemrehányóan megkérdezte, „Mi az a bűnös tett, amelyet tudtomon kívül elkövettem,
10. amelyért el kell szenvednem ezt a büntetést? Mondd meg nekem késedelem nélkül, aztán lásd aszkézisem erejét.”
Dharma szólt
11. Ó aszkéta, egyszer átszúrtál egy kis rovart egy fűszállal; most kaptad meg ennek a tettnek a gyümölcsét.
Animandavja szólt
12. Nagy büntetést szabtál ki rám egy kis hibáért. Ezért, ó Dharma, emberként fogsz megszületni, egy súdra asszony méhéből.
13. Mától fogva az a szabály a földön, ami a tettek következményeit illeti, hogy semmi bűnnel nem jár az, amit valaki tizennégy éves kora előtt elkövet. Csak akkor számít bűnnek, ha később követi el.”
Vaisampájana szólt
14. Dharma azért született meg, mint Vidura, egy súdra asszony méhében, mert a dicső Rsi megátkozta ezért a hibáért.
15. Vidura jártas volt a dharmában és az arthában; nem ismerte sem a fösvénységet, sem a haragot; előrelátó volt, elméjében nyugodt, és mindig a Kuruk javán munkálkodott.
Így végződik a száznyolcadik fejezet, Animandavja története, az Adi Parva Sambhavájában.
<< | Adi Parva | >>