Vaisampájana szólt
1. Miután a menye tisztító fürdőt vett, Szatjavatí elvezette egy pompás hálószobába, és így szólt hozzá,
2. „Ó Kosala hercegnője, a férjednek van egy bátyja, aki ma el fog jönni hozzád. Várj rá, és ne aludj el.”
3. Anyósa e szavaira ez a kedves hölgy, ahogy ott feküdt ágyán a hálószobában, Bhísmára és a többi Kuru főemberre kezdett gondolni.
4. Ekkor az igazmondó Rsi, aki elsőnek Ambikával kapcsolatban tett ígéretet, belépett a hálószobába, és még égett a lámpa.
5. Sötét arca, rézszínű, bozontos haja, lángoló szemei és zord szakálla láttán a hölgy félelmében lehúnyta a szemét.
6. A Rsi egyesült vele, hogy teljesítse anyja kívánságát. Kási királyának lánya rettegésében ki sem tudta nyitni a szemét.
7. Amikor (Vjásza) kijött, az anyja megkérdezte a fiától, „Kiváló fia lesz a hercegnőnek?”
8-9. Az önfegyelmezett és nagyon bölcs Vjásza így felelt anyja szavaira: „A hercegnő fia éppen olyan erős lesz, mint tíz elefánt. Művelt lesz, nagy királyi bölcs. Nagyon szerencsés lesz, nagyon hatalmas és rendkívül intelligens.
10. Ennek a nemes hercegnek ezer fia lesz, de az anyja hibájából vakon születik.”
11. Az anya megkérdezte, „Ó nagy aszkéta, hogyan lehet egy vak ember a Kurukhoz méltó király?
12. Hogyan védheti meg a rokonait és barátait, hogyan gyarapíthatja apái dicsőségét, hogyan folytathatja a dinasztiát? Ezért aztán egy másik királyt kell adnod a Kuru nemzetségnek.”
13. A dicső Vjásza megígérte és elment. Idővel Kosala hercegnője vak fiút szült.
14. Ó ellenségek fenyítője, miután Szatjavatí megszerezte (a másik) menye beleegyezését, ismét odaszólította Vjászát, mint előbb.
15-17. Vjásza eljött az ígéretéhez híven, és a megfelelő formában közeledett öccse második feleségéhez (Ambikához). Ő pedig elsápadt, elvesztette a színét, annyira félt a Rsitől. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, mikor Szatjavatí fia, Vjásza látta, hogy milyen sápadt, mennyire elvesztette a színét félelmében és mennyire kétségbe esett, így szólt hozzá, „Mivel olyan csúfnak láttál, hogy belesápadtál,
18. a fiad is sápadt arcszínű lesz. Ó szépvonású hölgy, Pándu (sápadt) lesz a fiad neve.”
19. E szavakkal a kiváló és dicső Rsi kijött, és találkozott anyjával, aki a gyermek felől érdeklődött.
20. Megmondta neki, hogy a gyermek sápadt lesz, és erre (Szatjavatí) még egy fiúért könyörgött.
21. A Rsi felelt anyjának, „Úgy legyen.” A hölgy (Ambáliká) idővel fiút szült.
22. Arcának színe sápadt volt, nagyon fényes, minden kedvező jellel áldott. Később ez a fiú öt hatalmas íjászt nemzett, a Pándavákat.
23-24. Később, amikor az idősebb meny a megfelelő időszakban volt, Szatjavatí megkérte, hogy menjen oda Vjászához. De ennek a hölgynek, aki olyan szépséges volt, mint a félistenek lányai, eszébe jutott a nagy Rsi zord arca és rossz szaga, félelmében nem tett eleget Szatjavatí kérésének. Ékszereivel úgy feldíszített egy szolgálólányt, mint egy Apszarát,
25. és Kási királyának lánya őt küldte krsna Vjászához. A szolgálólány felállt, és felajánlotta tiszteletét a Rsinek.
26. Tisztelettel kiszolgálta, és amikor arra kérték, odaült mellé. Ó király, a szigorú fogadalmú Rsi nagyon elégedett volt vele.
27. Amikor felkelt (hogy távozzon), így szólt, „Ó kedves lány, nem maradsz többé szolgálólány. A fiad nagyon szerencsés és erényes lesz, valamennyi intelligens ember között a legkiválóbb a földön.”
28. Krsna Dvaipájanának ezt a fiát Vidura néven ismerték. Így tehát ő a dicső Dhrtarástra és Pándu testvére volt.
29. Az igazság félistene Mandavja Rsi átka következtében született meg Viduraként. Nem volt benne sem vágyakozás, sem harag. Amikor Krsna Dvaipájana, mind eddig is, találkozott az anyjával,
30. megmondta neki, hogy az idősebb hercegnő megtévesztette, és egy súdra asszonynak nemzett fiút. Ezzel eltűnt Szatjavatí szeme elől.
31. Így nemzette Dvaipájana Vicsitravírja feleségeinek ezeket a fiúkat, akik olyan ragyogóak voltak, mint a félistenek gyermekei, a Kuru-nemzetség gyarapítói.
Így végződik a százhatodik fejezet, Vicsitravírja fiainak születése, az Adi Parva Sambhavájában.
<< | Adi Parva | >>