Vaisampájana szólt
1. A szerencsétlen, szenvedő Szatjavatí nagyon bánkódott a fiáért, és menyeivel együtt elvégezte érte a temetési szertartásokat.
2. Ezután ez a kedves hölgy megvigasztalta a menyeit és Bhísmát, a legkiválóbb fegyverforgatót; majd végiggondolta, mi a kötelessége, mit (várnak el) apai és anyai rokonai, és ez a dicső hölgy így szólította meg Gangá fiát,
3. „A temetési szertartás felajánlása, a Kuru dinasztia sikerei, a dicső és erényes Sántanu nemzetségének fenntartása mind tőled függenek.
4. Ahogyan a jó tettek biztosítják a menny elérését, az igazság a hosszú életet, úgy tőled is bizonyára elválaszthatatlan az erény.
5. Ó erényes férfiú, de jól ismered az előírásokat, elméletben és gyakorlatban is. Ismered a különféle Srutikat és a Védák valamennyi ágát.
6. Tudom, hogy szilárdságban, erényekben, a családi szokások fenntartásában és lélekjelenlétben éppen olyan vagy, mint Indra és Angirasz.
7. Ezért, ó erényes emberek legjobbja, nagyon megbízom benned, felszólítlak, tégy meg egy bizonyos dolgot. Ha meghallottad, meg is kell tenned.
8. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, testvéred fivérei, Kási királyának gyönyörű leányai mindketten szépek és fiatalok, utódokat kívánnak.
9. Ó kiváló férfiú, vitéz fiam, a neked olyan kedves fivér fiatal volt, de máris a mennybe ment.
10. Ó hatalmas karú hős, támassz nekik utódokat, hogy a dinasztiánk fennmaradjon. Végre kell hajtanod ezt az erényes tettet.
11. Foglald el a királyság trónját, uralkodj a Bharaták területén. Nősülj meg a szertartások szerint. Ne taszítsd őseidet a pokolba.”
Vaisampájana szólt
12. Anyja, rokonai és barátai e szavaira az ellenségek fenyítője, az erényes gondolkodású Bhísma a következőket mondta, az erények diktátumának megfelelően,
13. Ó anyám, a vallás bizonyára szentesíti azt, amit mondasz. De tudod, hogy a gyermekek nemzésével kapcsolatosan milyen fogadalmat tettem.
14. Ó anyám, Szatjavatí, tudod, mi történt, amikor férjhez mentél. Most elismétlem az ígéretet, amelyet egykor tettem.
15. Lemondhatok a három világról, lemondhatok a mennyei királyságról, vagy bármiről, ami még ennél a kettőnél is nagyobb, de az igazságról nem mondhatok le soha,
16. A föld lemondhat illatáról, a víz lemondhat nedvességéről, a fény lemondhat arról a képességéről, hogy megmutatja a formákat, a szél lemondhat arról a tulajdonságáról, hogy tapintással észlelhető,
17. a nap lemondhat dicsőségéről, az üstökös a hevéről, az ég a mennydörgésről, a hold a hűvös sugarairól,
18. Vrtra megölője (Indra) lemondhat vitézségéről, az igazság királya a részrehajlatlanságról, de én nem mondhatok le az igazságról.”
19. Szatjavatí anya így felelt ragyogó fiának, Bhísmának,
20. Ő hős, kinek ereje az igazság, tudom, hogy kitartasz az igazság mellett. Ha neked testzik, nagy energiáddal másik három világot teremthetsz.
21. Tudom, milyen fogadalmat tettél énmiattam. De gondold meg, milyen vészhelyzet van, viseld a kötelesség terhét, amellyel őseidnek tartozol.
22. Ó ellenségek fenyítője, cselekedj olyan módon, ami nem semmisíti meg erényedet, nemzetségünk szála nem szakad meg, barátaink és rokonaink sem bánkódnak.”
23. A fiaitól megfosztott és szenvedő Szatjavatí újra meg újra nógatta ezekkel az erénnyel össze nem egyeztethető szavakkal Bhísmát, aki így szólt,
24. „Ó királynő, fordítsd szemeidet az erényre. Ne tégy tönkre mindannyiunkat. Szentírásaink soha sem dicsérik, ha a ksatriják nem teljesítik a kötelességüket.
25. Ó királynő, elmondom neked, mi az örök szokás a ksatriják között, mit lehet tenni, hogy ne haljon ki Sántanu nemzetsége.
26. Hallgasd meg, fontold meg, mit kell tenni, beszéld meg a papokkal és a bölcsekkel, akik tudják, milyen gyakorlat megengedhető a vész és szerencsétlenség idejében. Ne felejtsd el a társadalmi szokások rendes útját.”
Így végződik a százharmadik fejezet, beszélgetés Bhísma és Szatjavatí között, az Adi Parva Sambhavájában.
<< | Adi Parva | >>