Vaisampájana szólt
1. A félistenek és a királyi bölcsek által imádott Sántanu király az összes világban híres volt erényességéről és igazságosságáról.
2. Soha sem hagyta el az önfegyelem, nagylelkűség, megbocsátás, intelligencia, szerénység, türelem és a legfelsőbb energia.
3. Ilyen jó tulajdonságai voltak ennek a királynak. A dharmában és az arthában is jártas volt. Megvédelmezte a Bharata-nemzetséget, és az egész népet.
4. Nyaka olyan volt, mint a kagylóhéj, válla széles, erős, mint a megvadult elefánt. A királyság valamennyi áldásos jelét magán viselte, amelyek őt tartották a legjobb hajlékuknak.
5. Amikor a nép látta e kiváló tulajdonságokkal rendelkező király (erényes) tetteit, megismerte, hogy az erény messze felette áll az élvezetnek és a haszonnak.
6. Minden jó tulajdonság megvolt Sántanuban, és egyetlen más király sem volt nála erényesebb.
7. A föld királyai is királyuknak fogadták el, mert látták, milyen odaadással jár az erény útján.
8. A Bharata-nemzetség védelmében az összes többi király megszabadult a szenvedéstől, a félelemtől és az aggodalom minden fajtájától. Békésen aludtak, és békésen ébredtek boldog álmaikból.
9. Erényesek és nagylelkűek lettek, vallásos cselekedeteket hajtottak végre és áldozatokat végeztek a csodálatos tulajdonságokkal rendelkező, nagy király (Sántanu) példájára, aki olyan volt, mint maga Indra.
10. Amikor Sántanu és hozzá hasonló királyok uralkodtak a földön, a vallásos érdemek a társadalom összes rendjében gyarapodtak.
11. A bráhmanákat a ksatriják szolgálták; a ksatrijákat a vaisják; a bráhmanákat és a ksatrijákat egyformán imádó súdrák a vaisjákat szolgálták.
12. Sántanu Hasztinapurban, a Kuruk gyönyörű fővárosában élt és uralkodott az egész földön, amelyet tenger határol.
13. Igazságos és erényes volt, mint a félistenek királya; nagylelkűsége, erényeei és aszkézise nagyon szerencséssé tették.
14. Nem volt benne sem harag, sem roszindulat, szép volt, mint maga Szóma. Ragyogott, mint a nap, bátor volt, mint Váju, haragjában olyan, mint Jama, türelmességében pedig olyan, mint a Föld.
15. Ó király, amikor Sántanu uralkodott a földön, sem őzet, sem medvét, madarat vagy egyéb állatot nem öltek meg szükségtelenül.
16. A jóság erénye uralkodott a nagyon könyörületes és hargot nem ismerő Sántanu királyságában. Minden teremtményt egyformán védelmezett.
17. A félistenek, Rsik és Pitrik tiszteletét szolgáló áldozatokat elvégezték, de egyetlen teremtményt sem fosztottak meg az életétől bűnös módon.
18. A király a szenvedők és védtelenek apja lett – de még a madaraké, vadállatoké és az összes teremtményé is.
19. E kiváló Kuru királyok, a királyok királya (Sántanu) uralkodása alatt a beszéd az igazsággal társult, az elme nagylelkűségre és erényességre hajlott.
20. (Sántanu) harminchat évig élvezte a nők társaságát, aztán visszavonult az erdőbe.
21. Fia, a Vaszu, a Gangától született Devavrata szépségben, viselkedésben, szokásaiban és tanultságában éppen olyan volt, mint az apja.
22. Mindenféle égi és földi fegyvert nagy hozzáértéssel kezelt. Nagyon erős és energikus volt; nagy szekérharcos, nagy szépség.
23. Egy alkalommal (Sántanu) megsebzett egy medvét, és utána ment a Gangesz partján. Látta, hogy a Bhagirathí (Gangesz) sekéllyé vált.
24. Elgondolkodott, „Miért nem olyan ez a kiváló folyó, mint azelőtt?”
25. Miközben a dicső király ennek az okát kutatta, megpillantott egy szép, izmos és kedves ifjút,
26. aki olyan volt, mint maga Indra. Ő akasztotta meg a Gangesz folyását éles, mennyei fegyvereivel.
27. Amikor a király látta, hogy a Gangesz folyását megállították ezek a csodálatos nyilak, nagyon meglepődött.
28. Sántanu csak egyszer látta a fiát, pár perccel a születése után; ezért nem ismerte fel ebben az ifjúban.
29. De az ifjú azonnal eltakarta apja szemeit a megtévesztés (maja) felhőjével, és a szeme láttára eltűnt onnan.
30. Sántanu királyt elámult azon, amit látott, de sejtette, hogy ez az ifjú az ő fia, ezért így szólt Gangához, „Mutasd meg nekem a gyermeket.”
31. Gangá szépséges alakot öltött, és megmutatta neki a felékszerezett ifjút, akit a jobb kezénél fogva vezetett.
32. Most meg a felékszerezett és előkelő ruhákat viselő Gangát nem ismerte fel Sántanu, bár azelőtt (sokszor) látta.
Gangá szólt
33. Ó király, ez az én nyolcadik fiam, akit te nemzettél nekem. Tudd, hogy ez a kiváló gyermek nagyon jól ért minden fegyverhez.
34. Ó nagy király, vedd őt magadhoz. Nagyon gondosan neveltem. Vidd haza magaddal.
35. Ez a nagy erejű fiú Vaszisthával tanulmányozta a Védákat, az Angáikkal együtt. Minden fegyvert ügyesen forgat, nagy íjász, olyan a csatában, mint maga Indra.
36. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, a félistenek is, az aszurák is kegyesen tekintenek rá. Ez a fiú éppen úgy ismeri a Védákat és a sásztrákat, mint Usanasz (Sukra).
37. Éppen olyan mestere a Védáknak és a sásztráknak, mint a félistenek és az aszurák által egyaránt imádott Bhrhaszpati, Angirasza fia.
38-39. Dicső és hatalmas karú fiad tökéletesen ismeri az összes fegyvert, amelyet Dzsamadagni hatalmas és legyőzhetetlen fia (Parasuráma) használt. Ó király, ez a fiú nagy íjász, ismeri a királyok kötelességeit tárgyaló írásokat. Ó hős, vidd haza magaddal ezt a hősies fiút, akit én szültem.
Vaisampájana szólt
40. Gangá parancsára Sántanu magához vette napként ragyogó fiát, és elindult a saját fővárosába.
41. Amikor visszaért a városba, amely olyan volt, mint Indráé, Puru leszármazottja (Sántanu) nagyon szerencsésnek érezte magát, mint akinek minden kívánsága beteljesült.
42. Kiváló és dicső fiát megtette trónörökösnek, hogy megvédelmezze a Kuruk királyságát.
43. Ó Bharaták legkiválóbbja, ez a dicső fiú nagy örömet szerzett apjának és minden családtagjának. Magatartásával a királyság minden alattvalóját elégedetté tette.
44. A nagyon hatalmas király négy évig boldogan élt a fiával.
45. Egyszer azonban elment egy erdőbe a Jamuná folyó partján. Miközben ott járkált, valahonnan megcsapta egy édes illat.
46. Nagyon szerette volna megtudni, honnan származik, ezért hol erre ment, hol arra; és végül megpillantott egy mennyei szépségű leányt, aki a halászok kasztjába tartozott.
47. Alig hogy meglátta, megkérdezte ezt a fekete szemű szépséget, „Ó félénk leány, ki vagy? Mit csinálsz itt?”
48. A leány így szólt, „Légy áldott! A halászok főemberének a lánya vagyok. Apám parancsára evezek ebben a csónakban, átviszem az embereket a folyón, hogy vallásos érdemeket szerezzenek.
49. Sántanu király látta, hogy mennyei szépségű, kedves és jó illatú, és meg akarta szerezni magának.
50. Elment az apjához, és megkérte, adja neki. Tudni kívánta, hajlandó-e hozzá adni feleségül.
51. A halászok főembere így válaszolt a királynak, „Amint ez a szép leány megszületett, rögtön tudtam, hogy majd oda kell adnom valakinek. De hallgasd meg, ó király, milyen kívánság van a szívemben.
52. Ó bűntelen, ha a törvényes feleségeddé kívánod tenni – te igazmondó vagy – akkor tégy nekem egy ígéretet.
53. Ó király, ha megígéred, akkor neked adom a lányomat, mert soha nem kapok a számára olyan férjet, amilyen te vagy.
Sántanu szólt
54. Ó halász, előbb meg kell hallanom, mi a kérésed, csak aztán tudom, megadhatom-e vagy sem. Biztosan megadom, ha lehetséges.
A halász szólt
55. Ó király, ennek a leánynak a fia kövessen téged a trónon; senki más nem lehet az utódod.
Vaisampájana szólt
56. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, Sántanunak semmi kedve sem volt, hogy teljesítse a halász kívánságát, bár testét a vágy tüze égette.
57. A föld ura visszatért Hasztinápurba, de állandóan a halász lányára gondolt, és gyötörte szívét a vágy.
58. Egy napon, amikor bánatosan gondolt a lányra, odalépett hozzá a fia, Devavrata, és megkérdezte,
59. „Nagy jólétben élsz, mindenki engedelmeskedik neked, miért búsulsz ennyire?
60. Ó király, annyira elmerülsz a gondolataidban, hogy egyetlen szóval sem válaszolsz nekem. Még lovadra sem ülsz fel. Sápadt vagy, lesoványodtál, elvesztetted a színedet.
61. Tudni szeretném, milyen betegségben szenvedsz, hogy megpróbálhassak orvosságot szerezni.” Sántanu így felelt a fia kérdésére,
62. „Valóban elvesztettem minden kedvem. Halld meg, miért. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja. Te vagy az egyetlen sarj a mi nagy dinasztiánkban.
63. Mindig a harci játékokra gondolsz, arra, hogy a hatalom mit érhet el. Én azonan arra gondolok, hogy mennyire ingatag az élet.
64. Ó Gangá fia, ha valami történne veled, nincs egyetlen fiunk sem, nem lesznek utódaink. Igaz, hogy te egyedül is száz kiváló fiúval felérsz.
65. Ezért nem kívánok ismét megnősülni. Csak azt szeretném, hogy mindig jólétben élj, és a dinasztiánknak ne szakadjon magva.
66-67. A vallásos emberek azt mondják, egyáltalán nincs fia annak, akinek csak egy fia van. Az Agnihotra (tűzceremónia) és a tanulmányozás három osztálya egytizenhatod részét sem képezik annak a vallásos érdemnek, ami egy fiú születéséből származik. Ebben a tekintetben alig van különbség az ember és az állatok között.
68. Nem kétkedem abban, hogy a mennybe jut az, akinek fia van. Erre sok bizonyíték van a három Védában, amelyek a Puránák alapjai, és amelyek még a félistenekre nézve is érvényesek.
69. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, heves vérmérsékletű hős vagy, és mindig a fegyverforgatást gyakorlod. Minden valószínűsége megvan annak, hogy megölnek a csatamezőn.
70. Ha így történik, mi lesz a nemzetségünkkel? Ezért vagyok szomorú. Most elmondtam neked a bánatom okát.”
Vaisampájana szólt
71. Miután a nagyon intelligens és bölcs Devavrata megtudta az okot, egy darabid gondolkodott.
72. Azután odamentem az öreg miniszterhez, aki a szívén viselte apja sorsát. Őt is megkérdezte, mi az oka az apja bánatának.
73. Ó Bharata-nemzetség legkiválóbbja, ez a kiváló Kuru alaposan kikérdezte, és meg is tudta tőle, hogy mit kellene megígérnie a leánynak.
74. Ekkor Devavrata számos tiszteletreméltó ksatrija főember kíséretében elment a halászok főemberéhez, és megkérte a leányát az apja számára.
75. A halász nagy tisztelettel fogadta. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, amikor a herceg leült, így szólt hozzá,
76. „Ó Bharata-nemzetség legkiválóbbja, nagyon vitéz úr vagy, te vagy a legjobb fegyverforgató, Sántanu egyetlen fia. De mondanom kell neked valamit.
77. Ha a menyasszony apja ma Indra lenne, akkor is megbánná, ha elutasítana egy ilyen megtisztelő és kívánatos házassági javaslatot.
78. Az a nagy ember, akinek magvából a gyönyörű Szatjavatí született, éppen olyan erényes, mint te vagy.
79. Sokszor beszélt nekem apád kiváló tetteiről. Elmondta, hogy ez az erényes király méltó arra, hogy feleségül vegye Szatjavatít.
80. Hadd mondjam el, hogy korábban már elutasítottam a kiváló Brahmarsi, Aszita mennyei bölcs ajánlatát, aki már többször is feleségül kérte Szatjavatít.
81. Ó király, csak egy szót akarok mondani e lány nevében, mint az apja. Ebben a dologban az egyetlen komoly kifogás egy másik feleség rivális fia.
82. Ó ellenségek fenyítője, senki sincs biztonságban, akinek te vagy a riválisa, legyen bár Aszura vagy Gandharva. Nem fog sokáig élni, ha te megharagszol.
83. Ó király, ez az egyetlen kifogásom van a házasság ellen. Nincs egyéb. Ó ellenségek fenyítője, ez minden, amit el kellett mondanom Szatjavatí házasságával kapcsolatosan.”
Vaisampájana szólt
84. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, így felelt e szavakra Gangá fia (Devavrata) az összes főemeber jelenlétében.
Bhísma szólt
85. Ó kiváló, igaz ember, hallgasd meg, milyen fogadalmat teszek ma. Nem született még, nem is fog születni olyan, aki elég bátor lenne ahhoz, hogy letegye ezt a fogadalmat.
86. Megteszem, amit kívánsz. Az a fiú lesz a királyunk, aki ettől a leánytól születik.
A halász szólt
88. „Ó erényes gondolkodású férfiú, úgy jöttél hozzám, mint dicső apád teljes jogú meghatalmazottja. Képviselj engem is, ami ennek a leánynak a házasságát illeti.
89. Ó kedves uram, valamit el kell mondani, valamit még meg kell tenni. Ó ellenségek fenyítője, azoknak, akiknek lányaik vannak, azt kell mondaniuk, amit én mondok.
90. Ó igazság vallásának híve, méltó hozzád, hogy mindezt megígérted a főemberek előtt Szatjavatí kedvéért.
91. A legcsekélyebb kétségem nincs afelől, hogy soha sem szeged meg ezt az ígéretet. De ami a fiaidat illeti, nagy kétségeim vannak.
Vaisampájana szólt
92. Ó király, amikor az igazság vallásának híve (Devavrata) megtudta, mi a halász aggálya, és mert mindenképpen az apja javát akarta, így szólt.
Devavrata szólt
93. Ó halászok főembere, kiváló főember, hallgasd meg, mit mondok apám kedvéért itt, a főemberek előtt.
94. Ó főemberek, pár pillanattal előbb lemondtam a trónigényemről. Most eloszlatom azt a kételyt, ami a fiaimmal kapcsolatosan merült fel.
95. Ó halász, ettől a naptól fogtam leteszem a Brahmacsárja fogadalmat. Ha fiak nélkül halok is meg, akkor is fel fogok emelkedni az örök boldogság honába.
Vaisampájana szólt
96. E szavakra a halásznak minden haja szála az égnek állt örömében, és így szólt, „Odaadom a lányomat.”
97. Ekkor az Apszarák, a félistenek és a Rsik különféle osztályai virágesőt hullattak alá az égből (Devavrata fejére), és mind így kiáltottak, „Ez az ember Bhísma (a rettenetes).”
98. Bhísma így szólt apja érdekében a dicső hölgyhöz, „Ó anyám, szállj fel erre a kocsira, és menjünk az otthonunkba.”
Vaisampájana szólt
99. E szavakkal Bhísma felkérte a szép lányt, hogy üljön fel a kocsijára. Haszinápurban pedig mindent elmondott Sántanunak.
100. Az összegyűlt főemberek külön-külön és együtt is megtapsolták ezért a nagy tettért. Így kiáltottak, „Ó (valóban) Bhísma.”
101. Amikor Sántanu ezt meghallotta, megadta neki azt az áldást, hogy úgy halhat meg, ahogyan akar.
Így végződik a századik fejezet, Szatjavatí elnyerése, az Adi Parva Sambhavájában.
<< | Adi Parva | >>