Sántanu szólt
1. Ki az az Apava, és milyen bűnt követtek el a Vaszuk, hogy az átka következtében meg kellett születniük az emberek között?
2. Mi mást tett ez a gyermek, hogy az emberek között kell élnie?
3. Miért kárhoztatták a három világ urait, a Vaszukat arra, hogy az emberek között éljenek? Ó Dzsanhu leánya, mondj el nekem mindent.
Vaisampájana szólt
4. E szavakra a mennyei hölgy, Dzsanhu leánya, Gangá így válaszolt a férjének, a kiváló Sántanunak.
Gangá szólt
5. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, Varunának volt egy fia, a Vaszisthának nevezett Rsi. Később Apava néven ismerték.
6. Asramja a legkiválóbb hegy, a Meru egyik lejtőjén volt. Szent volt ez a hely, bővelkedett őzekben és madarakban, és a legszebb virágok borították.
7. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, az erényes emberek legkiválóbbja, Varuna fia ebben az édes gyökerekben, gyümölcsökben és vízben bővelkedő erdőben gyakorolta az aszkézist.
8. Daksának volt egy leánya, Szuraví. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, ez a hölgy egy tehenet szült Kasjapától.
9. Varuna erényes gondolkodású fia megszerezte ezt a minden kívánságot teljesíteni képes tehenet, hogy elvégezhesse Homa szertartásait, és nagy jót tegyen a világgal.
10. Ez a tehén ebben az erdőben élt, és az összes Rsi imádta. Félelem nélkül kószált ebben a szent és gyönyörű erdőben.
11. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, egyszer ellátogatott ebbe az erdőbe a nyolc Vaszu, akik közül prithu járt elől.
12. A feleségeikkel együtt barangoltak az erdőben, szórakoztak a fák és hegyek között.
13. Ó Indrához hasonló, hatalmas férfiú, a Vaszuk egyik karcsú derekú hölgye megpillantotta az erdőben kószáló tehenet.
14-15. Ó király, Nandiní volt a neve, és be tudott teljesíteni minden vágyat; az összes jó tulajdonság kincsével rendelkezett, a szemei nagyok voltak, a tőgyei teltek, farka kecses, szépszavú és minden kedvező jellel áldott. Nagyon sok tejet adott. A Vaszu-feleség álmélkodva mutatta meg Djau nevű férjének.
16. Ó Puru leszármazottja, ó király, ezt a nagyszerű tehenet korábban a Vaszuk leánya mutatta meg Vaszunak.
17. Ó elefánthoz hasonló, hatalmas férfiú, amikor Djau is megpillantotta ezt a tehenet, csodálattal adózott tulajdonságainak, és így szólt a hölgyhöz (a feleségéhez):
18. „Ó szép combú, fekete szemű hölgy, ez a kiváló tehén a Rsié, Varuna fiáé, és övé az egész erdő.
19. Ó karcsú derekú hölgy, tízezer évig él az, aki ennek a tehénnek a tejét issza.”
20. Ó kiváló király, amikor a karcsú derekú hölgy ezt meghallotta, így szólt ragyogó férjéhez.
21. „Van egy barátnőm a földi emberek között, Dzsitavatí a neve, egy király leánya. Nagyon szép és fiatal.
22. Kiráyi bölcs leánya ő, az igazmondó és intelligens Usinaráé. Gazdag szépsége világszerte híres.
23. Ó dicső Vaszu, őmiatta szeretném megkapni ezt a tehenet a borjával együtt. Ó mennylakók legjobbja, erényeket gyarapító, hozd el nekem hamar,
24. hogy földi barátnőm megihassa a tejét, és ő legyen az egyetlen a földön, akit nem támad meg sem a betegség, sem az öregség.
25. Ó dicső félisten, ó feddhetetlen félisten, teljesítsd ezt a kívánságomat. Semminek sem örülnék jobban.”
26. Djau örömet akart szerezni ennek a mennyei hölgynek, ezért ellopta ezt a tehenet, Prithu és a testvérei pedig segítettek neki.
27. Ó király, Djau teljesítette lótusz-szemű felesége parancsát, és megfeledkezett a tehén tulajdonosa, a Rsi nagy aszkétikus érdemeiről. Nem tudta, hogy el fog bukni, amiért ellopta a tehenet.
28. Varuna fia este visszatért az asramba a gyümölcsökkel, amelyeket gyűjtött, de nem találta sem a tehenet, sem a borját. Kutatni kezdett ebben a kiváló erdőben.
29. A nemes gondolkodású és nagyon intellikgens aszkéta az erdőben mindenütt kereste a tehenet; és bár sokáig kereste, mégsem akadt a nyomára.
30. Aszkézis erejével meglátta, hogy a Vaszuk lopták el. Azonnal haragra gerjedt, és megátkozta a Vaszukat.
31. „Mivel a Vaszuk ellopták az én édes tejet adó és kecses farkú tehenemet, biztosan emberekként fognak megszületni a földön.”
32. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, így átkozta meg haragjában a Vaszukat a dicső Apava, a legkiválóbb Rsi.
33. Miután megátkozta őket, ismét aszkézist gyakorolt. Ó király, amikor ez a Brahmarsi és nagyerejű aszkéta haragjában megátkozta a mennyei Rsiket,
34. amint megtudták, azonnal elmentek a dicső Rsi asramjába,
35. megpróbálták őt kiengesztelni, de nem volt kegyes hozzájuk.
36. Apava, aki az erényes magatartás valamennyi szabályát ismerte,
37. ez az erényes Rsi így szólt, „Djauval együtt titeket is megátkoztalak. De miután megszülettek az emberek között, egy éven belül megszabadultok az átoktól.
38. Djaunak azonban, aki miatt titeket is megátkoztalak, hosszú ideig a földön kell maradnia (bűnös) tette miatt.
39. Nem fogom visszavonni a szavaimat, bár haragomban szóltam. Djau pedig utódot sme fog nemzeni, mialatt a földön tartózkodik.
40. Erényes gondolkodású lesz, és az összes sásztrában jártas. Nagyon szépen engedelmeskedik az apjának, és tartózkodni fog a nők élvezetétől.”
41. Miután mindezt megmondta a Vaszuknak, a nagy Rsi eltávozott onnan. A Vaszuk pedig odajöttek hozzám.
42. Ó király, áldásért könyörögtek, mondván, „Ó Gangá, amint megszületünk, azonnal dobj minket a vízbe.”
43. Meg is tettem (bedobtam őket a vízbe), hogy megszabadítsam őket a földi életüktől, az átok hatásától.
44. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, ó kiváló király, ennek az egynek, magának Djaunak a földön kell maradnia az átok következtében.
Vaisampájana szólt
45. E szavakkal az istennő azonnal eltűnt. Magával vitte a fiát, és oda ment, ahová kedve tartotta.
46. Sántanu fiát Gangejának is, Devavratának is nevezték, és minden kiváló képességben felülmúlta az apját.
47. Sántanu bánatos szívvel tért vissza a saját fővárosába. Most elmondom neked, milyen sok kiváló tulajdonsága volt Sántanunak,
48. milyen szerencsés volt ez a király a Bharata-nemzetségben, amelynek története ez a ragyogó Mahábhárata.
Így végződik a kilencvenkilencedik fejezet, Apava története, az Adi Parva Sambhavájában.
<< | Adi Parva | >>