Vaisampájana szólt
1. Amikor e hibátlan szépségű leány meghallotta a mosolygó király lágy és édes szavait, eszébe jutott, hogy milyen ígéretet tett a Vaszuknak.
2. Gyönyörhullámokat keltve szólt a királyhoz, „Ó világ védelmezője, a feleséged leszek, és engedelmeskedem a parancsaidnak.
3. De ó király, nem szabad beleavatkoznod abba, hogy mit csinálok, akár kedves az neked, akár nem. Nem szabad durván szólnod hozzám.
4. Ó király, mindaddig veled élek, amíg úgy cselekszel, ahogyan kívánom. De biztos, hogy azonnal elhagylak, amint beleavatkozol a dolgaimba, vagy durva szavakkal illetsz.”
5. A Bharata-nemzetség kiváló sarja, a király így szólt, „Úgy legyen.” A leány pedig nagyon örült, hogy ezt a kiváló királyt kapta férjül.
6. Sántanu király is nagyon örült, hogy ilyen feleséget nyert. Nagyon élvezte édes társaságát. Betartotta az ígéretét, és tartózkodott attól, hogy bármit is kérdezzen tőle.
7. A világ ura, Sántanu király nagyon elégedett volt felesége szépségével, viselkedésével, nagylelkűségével, valamint azzal, hogy mennyire törődött ura kényelmével.
8. A mennyei hölgy, a három úton járó Gangá rendkívül szép emberi formát öltve
9. boldogan élt, mint Sántanu felesége; hiszen erényei gyümölcseként elnyerte a legkiválóbb királyt, aki éppen olyan ragyogó volt, mint a félistenek királya.
10. Vonzó szépségével, szerelmével, gyengédségével, szellemességgel, zenével és tánccal gyönyörködtette a királyt, aki rendkívül boldog volt vele.
11. A király annyira elmerült felesége szépségében, hogy észre sem vette, hogy múlnak el a hónapok, az évszakok és az évek.
12. Ilyen gyönyörűségben élt a feleségével, és közben nyolc fiuk született. Mind olyanok voltak, mint a félistenek.
13. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, ahogy megszülettek, Gangá az egyiket a másik után bedobta a vízbe, és közben így szólt, „Ezt a te javadra teszem!”
14. Persze Sántanu királynak nem tetszett ez a dolog, de félt, hogy elveszíti őt, ezért nem szólt egy szót sem.
15. Amikor megszületett a nyolcadik fiú, és Gangá elmosolyodott (mielőtt a folyóba dobta volna), a király meg akarta védeni őt, és így szólt bánatában,
16. „Ne öld meg. Ki vagy te? Kihez tartozol? Miért ölöd meg a saját fiaidat? Fiaid gyilkosa, nagyon nagy bűnöket követsz el helytelen tetteiddel.”
Gangá szólt
17. Mivel fiúra áhítozol, nem fogom megölni ezt a gyermeket. Kiváló apa leszel. De a megállapodásunk szerint nem maradhatok tovább itt.
18. Gangá vagyok, Dzsanhu leánya, és minden nagy Rsi imád engem. Azért éltem eddig veled, hogy a mennylakók céljai teljesüljenek.
19. Ez a nyolc fiú nyolc félisten volt, a dicső és ragyogó fényességű Vaszuk. Azért kellett emberi alakot ölteniük, mert Vaszistha megátkozta őket.
20. Senki más nem élt a földön, aki a nemzőjük kívánt volna lenni. A nők között sem volt olyan, mint én, aki az anyjuk lehetett volna.
21. Azért öltöttem emberi alakot, hogy az anyjuk lehessek. Nagy boldogságban élhetsz majd a mennyben, mivel a nyolc Vaszu nemzője lettél.
22. Úgy állapodtam meg a mennyei Vaszukkal, hogy amint megszületnek, rögtön megszabadítom őket emberi születésüktől.
23. Meg is szabadítottam őket a dicső Apava Rsi (Vaszistha) átkától. Légy áldott, most elhagylak. Neveld fel ezt a szilárd fogadalmú gyermeket.
24. Megígértem a Vaszuknak, hogy csak eddig élek veled. Ismerjék ezt a gyermekemet Gangádatta néven.
Így végződik a kilencvennyolcadik fejezet, Bhísma születése, az Adi Parva Sambhavájában.
<< | Adi Parva | >>