Vaisampájana szólt
1. Volt egy Pratipa nevű király, aki minden teremtménnyel jót tett. Sok-sok évet töltött aszkétikus gyakorlatokkal, a Gangá (folyó) forrásánál.
2. A szépséges Gangá csábító nő formájában kiemelkedett a vízből, és odament a királyhoz.
3. Ez a széparcú, okos, elbűvölő szépségű mennyei hölgy árült a király jobb combjára, amely olyan volt, mint egy sál-fa.
4. Pratipa király megkérdezte, „Ó szerencsés hölgy, mit tehetek érted, mi a kívánságod?”
A leány szólt
5. Ó király, téged kívánlak. Felajánlom magamat – fogadj el engem. A bölcsek soha sem tekintik jónak, ha egy vágyakkal teli nőt elutasítanak.
Pratipa szólt
6. Ó szép hölgy, én soha sem fordulok másnak a feleségéhez kéjvágyból. Ó szerencsés leány, ez az én ünnepélyes fogadalmam.
A leány szólt
7. Nem hozok balszerencsét, nem vagyok sem csúnya, sem pedig megvetésre méltó. Ó király, felajánlom magamat – fogadj el engem.
Pratipa szólt
8. Eddig éppen attól tartózkodtam, amire most sarkalsz. Ha megszegem a fogadalmamat, elpusztít annak a bűne.
9. Ó szép hölgy, a jobb combomra ültél. Ó félénk leány, ez a leányok és a menyek helye.
10. A feleség helye a bal comb, azonban te azt elutasítottad. Ezért, ó kiváló hölgy, nem fogadhatlak el téged.
11. Ó szép leány, légy a menyem. Elfogadlak téged a fiam számára. A feleségé a bal comb, de te nem oda ültél.
A leány szólt
12. Ó erényes férfi, legyen úgy, ahogy mondod. Egyesüljek a fiaddal. Irántad való tiszteletből feleség leszek a híres Bharata-nemzetségben.
13. Te a föld valamennyi uralkodójának a menedéke vagy. Még száz év alatt sem tudnám felsorolni az összes érdemedet.
14. Ó erényes férfi, sok híres uralkodó van a nemzetségedben, határtalan a nagyságuk és a jóságuk. De, ó uram, van egy feltételem: a fiad ne ítélkezhessen, hogy a tetteim helyesek-e vagy helytelenek.
15. Együtt fogok élni a fiaddal, boldoggá teszem, a javát akarom. Végül el fog jutni a mennybe az erényei, nemes magatartása meg a fiúk révén, akiket neki szülök.
Vaisampájana szólt
16. Ó király, ezekkel a szavakkal a mennyei leány rögtön eltűnt. A király várta, hogy megszülessen a fia, és teljesíthesse az ígéretét.
17. Egy idő után ez a kiváló ksatrija, a Kuru-nemzetség fénye, Pratipa szigorú vezeklésekbe kezdett a feleségével, hogy fiuk szülessen.
18. Már megöregedtek, amikor megszületett ez a fiú, és ő volt Mahávisa. Sántanunak nevezték, mert akkor született, amikor az apja aszkézissel uralkodott a szenvedélyein.
19. Ez a kiváló Kuru, Sántanu tudta, hogy az elpusztíthatatlan boldogság világát csak erényes tettekkel lehet elnyerni, és ezért az erénynek szentelte magát.
20. Amikor Sántanu ifjúvá serdült, Pratipa így szólt hozzá, „Ó Sántanu, nem olyan régen eljött hozzám egy mennyei hajadon.
21. Ha titokban találkozol ezzel a gyönyörű mennyei hajadonnal, és ha nógat, hogy nemzz neki utódokat, fogadd el őt, mint feleségedet.
22. Ó bűntelen, ne ítéld meg, helyes-e az, amit cselekszik, vagy helytelen. Ne kérdezd, ki ő, kihez tartozik és honnan jön. Csak fogadd el, mint a feleségedet, mert ezt parancsolom.”
23. Pratipa király ezt parancsolta a fiának, Sántanunak, a trónra ültette, ő maga pedig visszavonult az erdőbe.
24. Ez a nagyon értelmes király, Sántanu olyan ragyogó volt, mint a félistenek királya. Megkedvelte a vadászatot, és ideje nagy részét az erdőben töltötte.
25. Sok őzet és bivalyt megölt. A gangesz partján kóborolva eljutott egy helyre, ahol gyakran megfordultak a Szidhdák és a Csaranák.
26. Egy napon ott találkozott egy káprázatos szépségű, bájos leánnyal, aki olyan volt, mint maga Srí.
27. Hibátlan szépség volt, a fogai olyanok, mint a gyöngysor. Mennyei ruhákat és olyan virágfüzéreket viselt, amelyek finomak voltak, mint a lótusz rostja.
28. A király meglepődöott a szép hölgy látátn, elragadtatásában teste minden szőrszála felmeredt. Állhatatos pillantással itta magába szépségét, de az nem elégíthette ki.
29. A leány is azonnal vonzalmat és barátságot érzett az izgatottan járkáló és fényes király iránt. Ránézett, és arra vágyott, hogy még többet nézze.
30-31. Ekkor a király édes szavakkal így szólt hozzá, „Ó szépséges hölgy, ó karcsú derekú szépség, akár a Devák hölgy vagy, akár a Dánava nemzetségé, tartozz a Gandharvákhoz vagy az Apszarákhoz, a Jaksákhoz vagy a Nágákhoz, légy akár földi leány, arra kérlek, légy a feleségem.”
Így végződik a kilencvenhetedik fejezet, Sántanu története, az Adi Parva Sambhavájában.
<< | Adi Parva | >>