Vaszumana szólt
1. Vaszumana vagyok, Osadasva dia. Megkérdezlek, ó király – van-e olyan hely számomra, amit élvezhetnék, akár a mennyben, akár az égen, mint erényes tetteim gyümölcseit? Ó emelkedett lelkű, te az összes szent helyet ismered.
Jajáti szólt
2. Akkora területek várnak rád, amekkorát a nap megvilágít az égen, a földön és a világ tíz égtáján.
Vaszumana szólt
3. Mindet neked adom. Az összes területem legyen a tiéd. Ó király, ha nem illendő, hogy elfogadd ezt az ajándékot, vásárold meg egy szalmaszálon.
Jajáti szólt
4. Nem emlékszem, hogy valaha is becstelen módon vettem volna vagy adtam volna el valamit. Más királyok sem tettek ilyet. Akkor én hogyan tehetném?
Vaszumana szólt
5. Ó király, ha a vásárlást nem tartod illendőnek, fogadd el ajándékba. Én magam mondom, soha nem megyek el azokra a helyekre, amelyek rám várnak. Ezért legyen mind a tiéd.
Sivi szólt
6. Sivi vagyok, Usinara fia. Megkérdezlek, ó király, ó ősatya – van-e olyan hely számomra, amit élvezhetnék, akár a mennyben, akár az égen? Te minden helyet ismersz, amelyet a vallásos érdemek gyümölcseként élvezni lehet.
Jajáti szólt
7. Soha, sem elmében, sem szóban nem utasítottad el azokat az erényes embereket, akik hozzád folyamodtak. Végtelenül sok világ várja a mennyben, hogy élvezd azokat, és mindegyik tündöklő, mint a villám.
Sivi szólt
8. Ha a vásárlást nem tartod illendőnek, akkor mindet neked adom ajándékba. Ó király, vedd el mindet. Én soha nem megyek oda, ahol a bölcsek a legcsekélyebb bánatot sem érzik.
Jajáti szólt
9. Ó Sivi, te éppen olyan hatalmas vagy, mint Indra, és végtelenül sok világot nyertél. De én nem kívánok olyan helyeket élvezni, amelyeket mások adnak nekem. Ezért nem fogadhatom el az ajándékaidat.
Astaka szólt
10. Ó király, mindegyikünk arra vágyik, hogy neked adja azokat a helyeket, amelyeket vallásos érdemeivel szerzett. Te azonban mindent elutasítasz. Itt hagyjuk ezeket a helyeket neked, most pedig alászállunk a föld-pokolba.
Jajáti szólt
11. Ti mindannyian bölcsek vagytok, és szeretitek az igazságot. Adjátok nekem azt, amire vágyom. Nem tehetem meg azt, amit nem tettem meg eddig.
Astaka szólt
12. Kié ez a sok szép kocsi, amit magunk előtt látunk? Ezek viszik el az embereket az örök boldogság helyeire?
Jajáti szólt
13. Ezek a szépséges, tűzként ragyogó és nagyon dicső arany kocsik benneteket visznek el a boldogság helyeire,
Astaka szólt
14. Ó király, szállj fel ezekre a kocsikra, és menj a mennybe. Mi várhatunk. Egy idő múlva utánad megyünk.
Jajáti szólt
15. Már most együtt mehetünk mindannyian. Mindannyian meghódítottuk a mennyet. Nézzétek, láthatóvá válik a dicső út, amely a mennybe vezet.
Vaisampájana szólt
16. Ezek a kiváló királyok, akik dicső erénye az egész eget beragyogta, felszálltak a kocsikra, és elindultak, hogy bebocsátást nyerjenek a mennybe.
Astaka szólt
17. Mindig azt gondoltam, hogy Indra az én nagy barátom, és hogy mindenki más előtt jutok be a mennybe. De hogyan van az, hogy Sivi, Usinara fia máris megelőzött bennünket?
Jajáti szólt
18-19. Usinara fia minden vagyonát elajándékozta, hogy eljusson Brahmá világába. Ezért mindannyiótok között ő a legelső. Sivi annyira nagylelkű, olyan nagy aszkéta, annyira igazmondó, erényes, szerény, kedves, szerencsés és megbocsátó, annyira vágyik arra, hogy jó tetteket hajtson végre, hogy mindezt fel sem lehet mérni.
Vaisampájana szólt
20. A kíváncsiságtól hajtott Astaka ismét megkérdezte anyai nagyapját, aki olyan volt, mint maga Indra, „Ó király, megkérdezlek, igazán mondd meg, honnan jöttél? Ki vagy? Kinek a fia vagy?”
Jajáti szólt
21. Igazán megmondom. Jajáti vagyok, Nahusa fia és Puru apa. Szárvabhauma voltam a földön. Te az én rokonom vagy, anyai nagyapád vagyok.
22. Meghódítottam az egész földet, ruhákat ajándékoztam a bráhmanáknak. Száz lovat is adtam nekik, áldozati célokra alkalmasakat. A félistenek jóindulatúak lesznek azokhoz, akik ilyen kegyesen cselekszenek
23. Ezt az egész földet odaadjándékoztam a bráhmanáknak a lovakkal, elefántokkal, tehenekkel, arannyal és az összes kincsével együtt. Száz arbuda kiválóan tejelő tehenet is elajándékoztam.
24. Az ég és a föld azért maradtak fenn, a tűz is csak azért ég, mert igazságos és erényes voltam. Soha nem ejtettem ki egyetlen hazug szót sem. A bölcsek ezért imádják az igazságot.
25. Ó Astaka, Pratardhana és Vaszudhana, minden, amit elmondtam nektek, az maga az igazság. Tudom, hogy az összes világ, a Rsik és a félistenek csak azért méltók az imádatra, mert valamennyiüket az igazság jellemzi.
26. Az, aki szépen, rosszindulat nélkül felolvassa a bráhmanáknak mennybe-emelkedésünk történetét, maga is eléri ezeket a világokat velünk együtt.
Vaisampájana szólt
27. Így emelkedett fel a mennybe ez a kiválóan tehetséges és dicső király (Jajáti). Rokonai megmentették, így aztán elhagyta a földet, és megtöltötte a három világot tettei hírével.
Így végződik a kilencvenharmadik fejezet, Jajáti története, az Adi Parva Sambhavájában.
<< | Adi Parva | >>