Astaka szólt
1. Ó király, e kettő – vagyis az aszkéta és a tudás embere – közül melyik kerül hamarabb kapcsolatba Brahmával, ha különben mindketten éppen annyi erőfeszítést tesznek, mint a nap és a hold?
Jajáti szólt
2. Az éri el hamarabb az üdvözülést, aki a tudás embere, és akkor is önfegyelmezett, ha családos emberek között él, akiknek mindenféle vágyaik vannak.
3. Azoknak, akik a jóga-meditációnak szentelik magukat, időbe telik, míg elsajátítják ezt a tudást, mert egyedül a gyakorlással szabadulnak meg a kettősség képzetétől.
4-5. Ha a jóginak nincs elég ideje ahhoz, hogy már ebben az életében elérje a sikert, a következő életében folytatja az előrehaladást. De a tudás embere mindig az elpusztíthatatlan egységet látja, ezért a világi élvezetek akkor sem érintik meg a szívét, ha ott él közöttük.
Astaka szólt
6. Ó király, fiatal vagy, szép vagy, mennyei világfüzérek ékesítenek, nagy a fényességed. Honnan jöttél, és hová tartasz? Kinek a küldötte vagy? A földre mész?
Jajáti szólt
7. Mivel elvesztettem vallásos erényeimet, amint befejeztük ezt a beszélgetést, lezuhanok a Bhauma (föld) nevű pokolba. Már most sürgetnek a Lokapálák, hogy siessek oda.
8. Ó király, a következő áldást kaptam Indrától: igaz, hogy a földre esem, de bölcs és erényes emberek közé fogok kerülni.
Astaka szólt
9. Ó király, azt hiszem, te mindent tudsz. Megkérdezem – van-e hely számomra a mennyben vagy az égen? Ha igen – akkor nem fogsz lezuhanni.
Jajáti szólt
10. Ó király, éppen annyi hely van a mennyben, ahol élvezhetsz, mint amennyi tehén és ló a földön, mint amennyi állat a vadonban és a hegyekben.
Astaka szólt
11. Ó király, neked adom mindazokat a helyeket a mennyben vagy az égen, ahol én élvezhetnék. Ha le is kellene zuhannod, nem fogsz lezuhanni. Foglald el mielőbb azokat a helyeket, legyen akár a mennyben, akár az égen. Szűnjön meg a bánatod.
Jajáti szólt
12. Ó kiváló király, csak a Brahmaismerő bráhmana fogadhat el ajándékokat, nem az olyan emberek, amilyenek mi vagyunk. Mindig arra vágytam, hogy erényes tetteket hajtsak végre a földön. Hogyan tehetném meg azt, amit korábban nem tettem meg soha, hogyan fogadhatnék el egy ajándékot?
Pratardhana szólt
14. Ó király, az én nevem Pratardhana. Megkérdezlek – van-e hely számomra a mennyben vagy az égen, melyet élvezhetnék, mint erényem gyümölcseit? Te mindent tudsz.
Jajáti szólt
15. Ó király számtalan hely vár rád, mind ragyogó, mint a napkorong és tele van boldogsággal. Ha mindegyiken csak hét napig élsz is, soha nem jutsz a végére.
Pratardhana szólt
16. Mindegyiket neked adom. Ha le is kellene zuhannod, nem fogsz lezuhanni. Legyen a tied az összes hely, ahol én élvezhetnék, akár a mennyben vannak azok, akár az égen. Foglald el mielőbb azokat a helyeket, és szűnjön meg a bánatod.
Jajáti szólt
17-18. Ó király, soha sem vágyik arra egyetlen velem egyenlő erejű király sem, hogy elfogadja ajándékba egy másik király vallásos érdemeit, amelyeket az a jóga útján nyert el. Egyetlen bölcs király sem cselekedne ilyen kifogásolható módon, még akkor sem, ha nagy csapás fenyegeti. A királynak mindig az erényt kell a szemei előtt tartania, a kegyesség útján kell járnia, így kell gyarapítania a hírnevét. Erényes vagyok én, tudom, mik a kötelességeim, soha nem cselekednék olyan alantas módon, mint amire te kérsz engem.
19. Ha mások sem fogadnak el ajándékokat, akik a vallásos érdemek megszerzésére vágynak, hogyan fogadhatnám el én?
Vaisampájana szólt
20. Amikor Jajáti, a kiváló király e szavai elhangzottak, megszólította őt Vaszumana.
Így végződik a kilencvenkettedik fejezet, Jajáti története, az Adi Parva Sambhavájában.
<< | Adi Parva | >>