Mahábharata/Adi Parva

Astaka szólt

1. A Védaismerők nem értenek egyet abban, milyen módszereket kell követniük a grhasztháknak, brahmacsáriknak, bhiksuknak és vánaprasztháknak, hogy vallásos érdemeket szerezzenek.

Jajáti szólt

2. A brahmacsárinak a következőket kell tennie: Amikor tanítómestere házában lakik, csak akkor vesz részt a leckéken, amikor a tanítómestere odahívja. Úgy kell szolgálnia őt, hogy nem várja a parancsát. Korábban kell felkelnie, mint ő, és későbben kell lefeküdnie. Legyen alázatos, önfegyelmezett, türelmes, éber és tanulmányozza nagy odaadással (az írásokat).

3. A legrégebbi Upanisádokban azt mondják, miután becsületes módon vagyont szerzett, végezze el az áldozatokat. Vagyonát fordítsa adományozásra; fogadjon mindenkit vendégszeretően, aki a házába jön; semmit ne használjon anélkül, hogy másoknak ne adna egy részt.

4. A muni (brahmacsári) éljen az erdőben, lássa el magát, tartsa fenn magát, ne kutasson (állandóan) ételt. Tartózkodjon minden gonosz cselekvéstől; adományozzon; soha nem okozzon fájdalmat egyetlen teremtménynek sem. Csak akkor érheti el a sikert.

5. Az az igaz bhiksu, aki nem a fizikai munkája után él, számos jó tulajdonsága van, teljesen uralkodik a szenvedélyein, semmilyen világi probléma nem érdekli, nem egy családos ember házának fedele alatt alszik, nincs felesége, számos országot bejár, és minden nap megtesz egy bizonyos távolságot.

6-7. Miután a művelt ember minden szükséges szertartást elvégzett, vánaprasztha módjára él. Akkor kezdje el, amikor már képes arra, hogy féken tartja az élvezetek iránti szomjúságát és a vagyongyűjtés vágyát. Amikor egy vánaprasztha meghal az erdőben, nemcsak ő maga, hanem az őseinek tíz nemzedéke és az utódainak tíz nemzedéke is elvegyül az isteni lényegiséggel.

Astaka szólt

8. Hányféle muni és mauni (a hallgatási fogadalom megtartója) van? Ezt szeretnénk hallani.

Jajáti szólt

9. Ó király, az az igazi muni, aki bár az erdőben él, mégis megvan mindene, ami a falusiaknak, vagy éljen bár egy faluban, mégis megvan mindene, ami az erdőlakóknak.

Astaka szólt

10. Hogyan lehetséges az, hogy bár az erdőben él, mégis megvan mindene, ami a falusiaknak, vagy éljen bár egy faluban, mégis megvan mindene, ami az erdőlakóknak?

Jajáti szólt

11. A muni az erdőben él, miután elfordult minden világi dologtól. Soha sem törekszik arra, hogy olyan dolgokat szerezzen, mint a falusiak, azokat mégis megszerezheti aszkézise erejével.

12-13. Az igazi muni, aki minden világi dologtól elfordult, akár egy faluban is élhet remete módjára. Kaupinába (a lehető legkisebb ruhadarabba) öltözötten is úgy látja magát, mint aki a legelőkelőbb ruhát viseli. Megelégszik annyi étellel, hogy csak éppen fenntartsa az életét.

14. Az éri el a sikert, aki minden vággyal felhagy, teljesen uralkodik a szenvedélyein, és lemond minden cselekvésről.

15. Miért ne tisztelnéd azt, aki tiszta ételen él, tartózkodik attól, hogy másoknak ártson, a szíve mindig tiszta, aszkétikus érdemektől fénylik, megszabadult a vágy ólomsúlyától, és még akkor sem árt másoknak, ha azt az írások szentesítik?

16. A szigorú aszkézistől lesoványodott, velőben, vérben és húsban megfogyatkozott muni nemcsak ezt a világot hódítja meg, hanem a legfelsőbb világot is.

Így végződik a kilencvenegyedik fejezet, Jajáti története, az Adi Parva Sambhavájában.

<< | Adi Parva | >>

Page last modified on May 23, 2006, at 12:51 PM