Astaka szólt
1. Ó Krta Juga legkiválóbb embere, bármely alakot felölthettél, amilyet csak akartál, millió év millió évet töltöttél Nandana kertjében. Miért kellett elhagynod ezt a boldog országot, miért jöttél ma ide?
Jajáti szólt
2. Ahogyan ebben a világban a rokonok és barátok elhagyják azt az embert, aki elvesztette a vagyonát, abban a másik világban Indra és a félistenek azt hagyják el, aki elvesztette erényességét.
Astaka szólt
3. Ó király, nagyon kíváncsi vagyok, szeretném tudni, hogyan vesztik el az erényességüket az emberek abban a másik világban. Azt is mondd el, hogy milyen eszközökkel milyen birodalmakat lehet elérni. Tudom, hogy az összes cselekvést és mondást ismered.
Jajáti szólt
4. Ó félistenhez hasonló ember, azok, akik a saját érdemeikből beszélnek (dicsekszenek), a Bhaumának (földnek) nevezett szenvedésteli pokolra kárhoztatnak. Valójában igen soványak, csak úgy tűnik, hogy meghíznak a földön, hogy a keselyűk, kutyák és sakálok eledelévé váljanak.
5. Ezért, ó király, fel kell hagyni ezzel a gonosz és megvetésre méltó bűnnel. Ó király, most mindent elmondtam neked. Mit mondjak még?
Astaka szólt
6. Amikor az öregség, a keselyűk, Sitikánta, rovarok és férgek falják fel az emberi testet – hol él akkor az ember? Hogyan kel újból életre? Még soha sem hallottam Bhaumának nevezett pokolról.
Jajáti szólt
7. Amikor a test elpusztul (a halálban), az ember a tettei hatásainak megfelelően ismét megszületik anyja méhében. Egy ideig meghatározatlan formában van, aztán fokozatosan meghatározott és látható formát ölt. Később újra megjelenik, és a földön jár. Így esik le a Bhauma-pokolba (a földre), és nem látja létezése végét.
8. Egyesek, akik így esnek le, hatvanezer évig élnek a mennybolton; megint mások nyolcvanezer évig. Aztán leesnek (erre a földre), és éles fogú, félelmetes Bhauma Ráksaszák támadják meg őket.
Astaka szólt
9. Miért támadják meg ezek a félelmetes és éles fogú Ráksaszákat azokat, akik leestek a mennyből? Miért nem semmisülnek meg? Hogyan lépnek be ismét az anyaméhbe?
Jajáti szólt
10-11. Valamennyi, a mennyből lezuhant lény finom anyaggá lesz, és a vízben él. Később ebből a vízből lesz a sperma, amelyből megteremtődik az élet. Ez jut be egy nő méhébe, a kellő időben, és aztán magzattá fejlődik. Látható életté válik, mint a gyümölcs a virágból. Az élet vizes magva fákba, növényekbe, növényekbe, vízbe, levegőbe, földbe és éterbe hatol be, majd négylábúakká és kétlábúakká válik. Ez történik minden teremtménnyel.
Astaka szólt
12-13. Az ember formájú lény a saját alakjában lép be az anyaméhbe, vagy valami más formában? Hogyan nyeri el határozott és látható alakját, a szemeit, füleit és tudatát? Kérlek, mondd el mindezt, mert kétségeim vannak.
Jajáti szólt
14. A lény finom formában van a magban, de mikor az anyaméhbe kerül, a légkör ereje vonzza, és újra kell születnie a tettei érdemei szerint.
15-16. Ezután idővel magzattá fejlődik. Látható szervezetet kap. Amikor egy idő után kijön az anyaméhből, tudatosul benne, hogy létezik. A hangokat a füleivel érzékeli, a színt és a formát a szemeivel, az illatot az orrával, az ízt a nyelvével, a tapintást az egész testével, a gondolatokat az elméjével. Ó Astaka, így fejlődik ki a durva és látható test a finom lényegiségből.
Astaka szólt
17. A halál után a testet elégetik, eltemetik vagy másként pusztítják el. Milyen elv kelti életre azt, aki halálában semmivé vált?
Jajáti szólt
18. Ó kiváló király, az ember, aki meghal, finom formát ölt, de a tettei éppen úgy megmaradnak a tudatában, mintha álmodna. Ezt követően felölt valamilyen más formát, a szélnél is sebesebben.
19. Az erényesek jobb, a bűnösök rosszabb létformát kapnak. A bűnösök férgekké és rovarokká lesznek. Ó dicső király, nem tudok többet mondani.
20. Elmondtam neked, hogyan születnek a lények, hogyan fejlődik a magzati forma négylábúakká, kétlábúakká és hatlábú teremtményekké. Mi mást kérsz még tőlem?
Astaka szólt
21. Ó uram, hogyan jut el az ember azokba a magasabb birodalmakba, ahonnan nem kell ismét visszatérni a földi életbe? Aszkézissel vagy tudással? Hogyan jut el az ember a legnagyobb boldogság birodalmába? Mondj el mindent, hiszen erre kérlek.
Jajáti szólt
22. A bölcsek azt mondják, hét kapun át lehet bejutni a mennybe. Ezek az aszkézis, adakozás, nyugodt elme, önfegyelem, szerénység, egyszerűség és jóság. Hiúsága következtében a személy mindezt elveszíti.
23. Az az ember, aki megszerezte a tudást, de nagyon műveltnek tekinti magát és tudásával lerombolja mások hírnevét, soha sem jut el a legnagyobb boldogság birodalmába. Annyi hatalma sem lesz, hogy eljusson Brahmához.
24. Tanulmányozás, hallgatagság, imádat a tűz előtt és áldozatok, ez a négy módja van a félelem eloszlatásának. De amikor ez a négy hiúsággal keveredik, még több félelmet okoz, ahelyett, hogy azt eloszlatná.
25. A bölcsek soha ne legyenek büszkék, amikor tiszteletben részesülnek, ne sajnálkozzanak a sértéseken. Mert a bölcset csak a bölcs tiszteli; a gonoszak és a bűnösök soha sem cselekedhetnek úgy, mint az erényesek. „Ilyen sokat adtam, ilyen sok áldozatot végeztem, ilyen sokat tanultam, ilyen sok fogadalmat tartottam meg” – ez a hiúság és büszkeség a gyökere minden félelemnek. Feltétlenül fel kell hagyni ezzel.
26. Azok a művelt emberek, akik a változatlan és felfoghatatlan Brahmát fogadják el egyedüli támaszukként – Brahmát, aki áldásokat záporoz az olyan erényes emberekre, amilyen te vagy – tökéletes boldogságot élveznek itt ebben a világban, és ezen túl a mennyben.
Így végződik a kilencvenedik fejezet, Jajáti története, az Adi Parva Sambhavájában.
<< | Adi Parva | >>