Indra szólt
1. Ó király, ó Nahusa fia, ó Jajáti, miután minden kötelességedet teljesítetted, elhagytad az otthonodat, és az erdőbe mentél. Megkérdezlek – mondd el nekem, milyen az, amikor elnyered az aszkézis érdemeit.
Jajáti szólt
2. Ó Vászava (Indra), sem az emberek, sem a félistenek, sem a Gandharvák, sem a nagy Rsik között nem találok olyat, aki egyenlő lenne velem az aszkézis érdemeiben.
Indra szólt
3. Ó király, mivel nem vagy tekintettel sem a feljebbvalóidra, sem azokra, akikkel egyenlő vagy, sem pedig azokra, akik alattad állnak, az erényeid megfogyatkoztak, ezért le kell esned a mennyből.
Jajáti szólt
4. Ó félistenek királya, ha az erényeim valóban megfogyatkoztak (a büszkeségem miatt), hadd essek legalább olyan emberek közé, akik erényesek és becsületesek.
Indra szólt
5. Ó király, erényesek és becsületesek közé fogsz esni. Nagyon híres leszel. Ó Jajáti, ez után a tapasztalat után soha többé ne forduljon elő, hogy nem vagy tekintettel a feljebbvalóidra, a veled egyenlőekre, vagy akár az alattad állókra.
Vaisampájana szólt
6. Ekkor Jajáti leesett a szentek világából. Eközben meglátta őt egy királyi bölcs, Astaka, a vallás védelmezője. Megkérdezte:
Astaka szólt
7. Ki vagy te, fiatal és szép, mint Indra, önmagadtól ragyogó, mint a tűz? Miért szállsz alá, mint az ég legkiválóbb őre, a sötét felhőtömegeket eloszlató nap?
8. Ragyogó vagy, mint a tűz vagy a nap. Amikor az emberek látják, hogy lezuhansz a mennyből, megkérdezik maguktól, „Mi az, ami lezuhan?” Elvesztik a tudatukat.
9. Láttuk, hogy a félistenek útján jársz, olyan ragyogó vagy, mint Szúrja, Indra vagy Visnu. Azért jöttünk, hogy megtudjuk az igazságot.
10. Ó irigylésre méltó szépségű, talán csak nem esünk az udvariatlanság vétkébe, ha mi kérdezzük meg először, hogy ki vagy, ahelyett, hogy előbb te tudakozódnál utánunk. Megkérdezzük, (mondd el), ki vagy, és miért jössz ide.
11. Ó Indrához hasonló nagy lény, oszoljon el minden félelmed, szűnjön meg minden bajod és szenvedésed. Erényes emberek és bölcsek között vagy. Még Indra, Vala megölője sem árthat neked.
12. Ó Indrához hasonló nagy lény, a becsületesek és erényesek testvéreik támaszai. Itt a világ mozgó és mozdulatlan lényeinek védelmezői – becsületes és erényes emberek gyűltek össze. Velük vagy együtt.
13. Ahogyan Agni az az úr, aki meleget ad, a föld az az úr, aki megőrzi a magvakat (és gabonát termel), a nap az az úr, aki elűzi a sötétséget, a vendég ugyanígy a becsületes és erényes emberek ura.
Így végződik a nyolcvannyolcadik fejezet, Jajáti története, az Adi Parva Sambhavájában.
<< | Adi Parva | >>